HiSztorik- Bán Mór: A Hajnalcsillag fénye (Hunyadi 1.)

 

Bán Mór: A Hajnalcsillag fénye (Hunyadi 1.)
Gold Book Kiadó, Debrecen, 2008
ISBN: 9789634261001

Fülszöveg:

Bán Mór nem kisebb célt tűzött ki maga elé nagyszabású történelmi regénysorozatával, mint hogy színes, mozgalmas tablóba foglalja a Hunyadiak dicsőségben és tragédiákban egyaránt bővelkedő korszakát. Az utolsó keresztes hadjárat véres bukásának idején került a világtörténelem színpadára a Hunyadi család. A havasalföldi kun kenézek leszármazottai vérrokonuk, Vlad fejedelem rettenetes bosszúja elől menekülnek Erdélybe, ahol Zsigmond magyar király szolgálatába álltak. A valós történelmi tényeken alapuló, kalandos sorozat első kötete hamisítatlan történelmi olvasmány: romantikus, végig feszültséggel teli. Igazi nagyregény, amilyet a magyar történelem ezen alig ismert korszakáról talán még soha nem olvashattunk.

Véleményem:

Régi adósságomat kezdtem leróni a sorozat megkezdésével. Évek óta incselkednek velem a könyvespolcomról a csodás kivitelű kötetek. Nagy elvárásokkal voltam (és vagyok is) a sorozat iránt, egyelőre nem csalódtam. Olvasmányos, izgalmas és kellőképpen szórakoztató történelmi regényt kaptam az első rész által, ami szinte kimeríthetetlen írói fantáziával tömködi be a történelmi tények ismeretének hiánya okozta hézagokat. Ha a folytatások is hasonlóan színvonalasak lesznek, nagy rajongója leszek az egész sorozatnak.

A regény számos erénye közül elsőként a stílusát, írásmódját, nyelvezetét emelném ki. Élvezet volt olvasni minden sorát. Anélkül, hogy feleslegesen, az olvasás lendületét megtörve archaizálna, mégis kiemelkedő szókinccsel dolgozik, a leírások szinte költőiek. Nem tudom, szándékos-e, de úgy éreztem, a szerző eltérő stílusjegyekkel írta meg azokat a fejezeteket, melyek az "irodalmi jelent" képezik, és megint másképp azokat, melyek a múltat, a Hunyadi család életét mutatják be. Előbbi részek sokkal ízesebbek, kifejezetten szépirodalmi igényességűek.

A regény kezdőképe számomra meglepő volt, egyenest 1526-ba röpíti az olvasót, a mohácsi csata idejébe. Történetünk elbeszélője, a szép öregember maga is részt vesz az ütközetben, súlyosan megsérül, és egy apátságba kerül, ahol elbeszéli a híres Hunyadi család történetét Dénesnek, az ifjú szerzetesnek. Tehát maga a cselekmény fő szála visszaemlékezés, sőt valamivel több annál. Nemcsak, amit a szép öregember átélt, megtapasztalt, hanem amit mástól hallott, amit a tábortüzek mellett meséltek. Ez a körülmény kitágítja az író lehetőségeit, hogy alkalomadtán átnyúljon a legendák misztikuma felé is anélkül, hogy ezzel oda nem illőként vinne be természetfeletti (vagy annak tűnő) elemeket egy történelmi regénybe. Engem így nem zavart a fekete ember köré szőtt, a realitás határait feszegető, talán azt át is lépő titokzatosság. Vlad herceg egyébként nem azonos azzal a Vlad Țepeșsel, akinek neve manapság összemosódott Drakula, a vámpír alakjával, egészen pontosan a kegyetlen fejedelem apjáról van szó.

Hunyadi János, forrás: Wikipedia

A cselekmény fő szála igencsak távolról indul, megtudjuk, miként kényszerült elhagyni Csorba, Hunyadi János nagyapja Havaselvét, majd hogyan illeszkedik be a család a magyar király környezetébe. A regény első felében időben és térben elkülönülő életképek sorozata ragad ki egy-egy kulcsfontosságú momentumot Csorba és fia, Vajk életéből, előremeneteléből, és a király mellett betöltött szerepéből. Megismerhetjük például a szerző által kiválasztott verziót, miként lett a gyűrűt tartó fekete holló a Hunyadi család jelképe, illetve mi lehetett az alapja Zsigmond király kitüntetett figyelmének az ifjú Hunyadi iránt. Végül elérkezünk Galambóc ostromához, amikor is lelassul az idő folyása, és egyértelműen Jankó válik a történet főszereplőjévé.

A Hunyadi család címere, forrás: wikibooks

Milyen is volt az ifjú Hunyadi Jankó? A valóságban: ki tudja? A regényben: vad és zabolátlan. Nagyon tetszett, ahogy a szerző mert merész lenni, amikor megalkotta ezt az önsajnálat posványában fetrengő suhancot, akit nem sok minden érdekel a nőkön meg a pián kívül. Örültem, hogy nem egy átlagos hőst kaptam. Gyarlóságai az átlagostól eltérővé, eredetibbé, különlegesebbé tették nem csak a karaktert, de az egész regényt is. A negatív személyiségjegyek mellett mindvégig ott bujkál a fejlődés potenciálja, a hőssé válás lehetősége is, így mégiscsak szerethető figura. Minden adottsága adott, hogy a későbbiekben beteljesítse történelmi szerepét, hiszen a szíve a helyén van, vitéz, bátor legény. Jankóén kívül Zsigmond király karakterét sikerült leginkább kidolgozni, részemről megemlítendő, mint a kötet egyik erőssége.

Zsigmond király, Pisanello festménye, forrás: Wikipedia

Mindig, amikor hézagosan dokumentált történelmi korról készül történelmi regény, hatalmas szerepet kap az író fikciós készsége, hogy mennyire meri kitágítani a műfaj határait a fantáziája által. Egyértelműen kitűnik, hogy sok-sok óra kutatómunka áll a regény hátterében, így a bemutatott világ kellőképpen korhű. Ugyanakkor a szerző nagyon bátran (mégsem vakmerően) egészítette ki a meglévő történelmi tényeket élénk képzelőereje segítségével, amit szerintem nagyon jót tett a történetnek. Külön örültem, hogy a rendelkezésre álló minimális mennyiségű információ ellenére is kellőképpen elidőztünk Jankó ifjúkorán. Személy szerint sokkal jobban meg tudom kedvelni azokat a regényhősöket, akik a szemem előtt, a könyv lapjain nőnek fel.

Gondolom nem meglepő, hogy mindezek alapján 10/10 pontra értékelem a regényt. Kritikaként egyedül egy apró dolgot azért megemlítenék: Szilágyi Erzsébet hatása Jankóra számomra túl hirtelen, túl leegyszerűsítve érvényesült, így a szerelmi szál kicsit hiteltelennek tűnt a szememben. De ez legyen a legnagyobb gondom. Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, nem fog sokáig váratni magára a második kötet.

Jehuka