Visszaverődések viharában- A tükörjáró 4. (értékelés és nyereményjáték)
A tükörjáró-sorozat záró kötetében Ophélie, Thorn és segítőik nem kisebb feladatot vállalnak magukra, mint hogy megvédjék világukat a végső pusztulástól. Vajon sikerül megtalálni a Másikat a szilánkokat átívelő hajszán, és mindez elég lesz ahhoz, hogy megmentsék a világot? Tartsatok a Blogturné Klub négy bloggerével, hogy kiderüljön és nyerjétek meg a könyv egy példányát!
Kiadó: Kolibri Kiadó, 2020
Oldalszám: 702 oldal
ISBN: 9789634377443
Eredeti cím: La tempête des échos
Fordító: Molnár Zsófia
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Az előző kötetekben már szinte megszámlálhatatlan mennyiségű kérdés és rejtély halmozódott fel. Hogyan hullott annak idején darabjaira a világ? Ki teremtette a családfőket és miért nem emlékeznek semmire? Kicsoda Isten, vagy éppen Eulalie Itchen? Ki az a Másik? És hogyan kapcsolódik ehhez a sok kérdéshez Ophélie személye, aki inverz jellemzőinek köszönhetően különösen felkelti a gondozók figyelmét az ápolóintézetben? Bár az írónő szépen, fokozatosan adagolta a válaszokat, vagy legalábbis közelített bennünket a lehetséges megoldáshoz, ha lehet, most legalább még egyszer ugyanannyi kérdést kaptunk, amiknek köszönhetően végig izgalmas maradt az olvasás a hosszú terjedelem ellenére. Ophélie az Elhajlásgondozóban egyre többet tud meg Eulalie-ről és a Másikról, a rejtélyes visszaverődésekről, melyek megbolondítják a műszereket, illetve arról is, hogy gyerekkori, első tükörjárása milyen következményeket hozott magával. Mindenesetre az információk nem adják könnyen magukat, rettenetesen oda kell figyelni a részletekre, hogy ne veszítsük el a fonalat - bevallom, én még így is úgy érzem, hogy na, most kellene elölről újra végigolvasni az egész sorozatot, hogy biztosan minden a helyére kerüljön.
Fülszöveg:
A népszerű fantasyregény befejező részében Ophélie, Thorn és segítőik nem kisebb feladatot vállalnak magukra, mint hogy megvédjék világukat a végső pusztulástól. A szilánkok aprózódása ugyanis tovább folytatódik, és Bábelen kívül már Sarkot és Animát sem kíméli. Ahhoz, hogy megállítsák az eróziót, meg kell találniuk a Másikat. A szilánkokon átívelő hajszában a visszaverődések, múlt és jelen összejátszásai segítik őket a rejtvény megoldásában.
Bár történetünk a képzelet világában játszódik, a könyvsorozat által felvetett problémák az összes létező világban és minden időben megoldásra várnak. A másság elfogadása, az egyéni felelősségvállalás és az általános nyitottság a változásra olyan szuperképességek, amelyek minden közösséget jobbá tesznek.
Véleményem:
Bevallom, kicsit féltem ennek a sorozatnak a záró kötetétől. Attól függetlenül, hogy nagyon szerettem a korábbi részeket, azért már korábban is meg kellett állapítanom, hogy itt bizony egy annyira komplex és összetett történetet rakott össze Christelle Dabos, ahol kifejezetten hátrányt jelent a fejezetek közötti egyéves szünet. Bár a szereplőkre és a cselekmény főbb vonalaira emlékeztem, azért sok részlet a feledésbe veszett már, így izgultam, mennyire tudom majd felvenni a fonalat. Szerencsére olvasás közben hamar elillantak a félelmeim és nagyon hamar visszazökkentem ebbe a különleges világba, viszont minden téren alaposan fel kellett kötni a gatyát, ugyanis a záró kötetben, ha lehet, még jobban megcsavart mindent az írónő és egy egészen különleges végkifejletet tárt az olvasók elé.
Az első nagyon pozitív - és számomra életmentő - fogás az volt, hogy rögtön a könyv elején olvashatunk egyrészt egy összefoglalót az eddigi eseményekről, másrészt egy szintén rövid, de nagyon esszenciális jellemzést a fontosabb szereplőkről. Ezeknek a leírásoknak köszönhetően tényleg gyorsan visszajöttek az emlékek, és Ophélievel együtt újra felvehettem a fonalat ott, ahol az előző rész végén letettem. Visszatérünk Bábelre, ahol éppen súlyos katasztrófa következett be, ugyanis a szilánkok széttöredezése és pusztulása ezt a térséget is elérte. Hőseink szeretnék megtudni, pontosan milyen okok állnak a háttérben, hogy a folyamat megállításával megmenthessék a világot. Ugyanakkor nem segít törekvéseiken, hogy a Bábelt valójában irányító hatalmak ki akarnak toloncolni a szilánkról minden személyt, aki máshonnan települt ide, függetlenül attól, hogy van-e hová hazamenniük vagy milyen szálak kötik ide őket (hiába, ezek a bábeliek valahogy nem tudták belopni magukat a szívembe). Ophélie és Thorn végül mindketten egy titkokkal övezett és közel sem szívderítő intézményben, az Elhajlásgondozóban kötnek ki: a férfi a Genealógusok beépített embereként, a lány pedig potenciális gondozottként.
Az első nagyon pozitív - és számomra életmentő - fogás az volt, hogy rögtön a könyv elején olvashatunk egyrészt egy összefoglalót az eddigi eseményekről, másrészt egy szintén rövid, de nagyon esszenciális jellemzést a fontosabb szereplőkről. Ezeknek a leírásoknak köszönhetően tényleg gyorsan visszajöttek az emlékek, és Ophélievel együtt újra felvehettem a fonalat ott, ahol az előző rész végén letettem. Visszatérünk Bábelre, ahol éppen súlyos katasztrófa következett be, ugyanis a szilánkok széttöredezése és pusztulása ezt a térséget is elérte. Hőseink szeretnék megtudni, pontosan milyen okok állnak a háttérben, hogy a folyamat megállításával megmenthessék a világot. Ugyanakkor nem segít törekvéseiken, hogy a Bábelt valójában irányító hatalmak ki akarnak toloncolni a szilánkról minden személyt, aki máshonnan települt ide, függetlenül attól, hogy van-e hová hazamenniük vagy milyen szálak kötik ide őket (hiába, ezek a bábeliek valahogy nem tudták belopni magukat a szívembe). Ophélie és Thorn végül mindketten egy titkokkal övezett és közel sem szívderítő intézményben, az Elhajlásgondozóban kötnek ki: a férfi a Genealógusok beépített embereként, a lány pedig potenciális gondozottként.
Az előző kötetekben már szinte megszámlálhatatlan mennyiségű kérdés és rejtély halmozódott fel. Hogyan hullott annak idején darabjaira a világ? Ki teremtette a családfőket és miért nem emlékeznek semmire? Kicsoda Isten, vagy éppen Eulalie Itchen? Ki az a Másik? És hogyan kapcsolódik ehhez a sok kérdéshez Ophélie személye, aki inverz jellemzőinek köszönhetően különösen felkelti a gondozók figyelmét az ápolóintézetben? Bár az írónő szépen, fokozatosan adagolta a válaszokat, vagy legalábbis közelített bennünket a lehetséges megoldáshoz, ha lehet, most legalább még egyszer ugyanannyi kérdést kaptunk, amiknek köszönhetően végig izgalmas maradt az olvasás a hosszú terjedelem ellenére. Ophélie az Elhajlásgondozóban egyre többet tud meg Eulalie-ről és a Másikról, a rejtélyes visszaverődésekről, melyek megbolondítják a műszereket, illetve arról is, hogy gyerekkori, első tükörjárása milyen következményeket hozott magával. Mindenesetre az információk nem adják könnyen magukat, rettenetesen oda kell figyelni a részletekre, hogy ne veszítsük el a fonalat - bevallom, én még így is úgy érzem, hogy na, most kellene elölről újra végigolvasni az egész sorozatot, hogy biztosan minden a helyére kerüljön.
Talán ennek a résznek volt eddig a legkomorabb hangulata, mind a téma és a közelgő világvége árnyékának, mind a borzasztóan lehangoló helyszíneknek köszönhetően. Az Elhajlásgondozóban játszódó jelenetek egy része konkrétan olyan volt számomra, mintha horrort olvasnék, mert a véres és erőszakos aspektus hiányában is olyan nyomasztó és bizarr jelenetek játszódtak itt, amiktől kirázott a hideg. Ha ehhez hozzáadjuk, hogy egyébként egy rendkívül komplex és bonyolult történetről van szó, akkor már el is bizonytalanodhatunk abban, hogy egyáltalán egy ifjúsági regényről van-e szó. Én most egyáltalán nem éreztem annak, ez persze nem jelenti azt, hogy ne olvashatná a fiatalabb korosztály, de én a magam részéről 16+-osnak gondolom a történetet.
Nagyon nagy munka lehetett ebben a világban és ebben a történetben, ha meg is küzdöttem néha a megértésért, szerintem egy nagyon korrektül összerakott hátteret és magyarázatot kapunk a kérdéseinkre, amin még sokáig rágódhatunk a befejezés után is. A szöveg, hasonlóan a korábbi részekhez, itt is szépirodalmi minőségű, és még a nehezebben emészthető részeknél is viszonylag gördülékenyen lehetett a könyvvel haladni. Én a magam részéről abszolút ki voltam békülve a befejezéssel, számomra így volt igazi és hiteles, de bevallom, azért egy apró részem legbelül szeretné, ha valamilyen formában olvashatna még erről a világról. És végül muszáj pár szót mondanom magáról a főhősről, Ophélie-ről: eddig is szép jellemfejlődésen ment keresztül és nagyon szerethető volt a karaktere, de számomra most teljesedett be igazán, nagyon jó volt követni a fejezeteken át, ahogy egy rendkívül határozott, sziklaszilárd erkölcsi jellemmel rendelkező, bátor nővé érik. Az pedig csak hab a tortán, hogy Thornnal imádnivaló párost alkottak.
Összességében tehát elégedett vagyok a lezárással, egyedül azt sajnálom, hogy nem egyhuzamban olvastam el a sorozatot,de talán majd még az is eljön valamikor a jövőben. Christelle Dabos nem kis dolgot tett le az asztalra ezzel a tetralógiával, én pedig nagyon remélem, hogy még sok izgalmas világba fog elkalauzolni bennünket a jövőben.
Nagyon nagy munka lehetett ebben a világban és ebben a történetben, ha meg is küzdöttem néha a megértésért, szerintem egy nagyon korrektül összerakott hátteret és magyarázatot kapunk a kérdéseinkre, amin még sokáig rágódhatunk a befejezés után is. A szöveg, hasonlóan a korábbi részekhez, itt is szépirodalmi minőségű, és még a nehezebben emészthető részeknél is viszonylag gördülékenyen lehetett a könyvvel haladni. Én a magam részéről abszolút ki voltam békülve a befejezéssel, számomra így volt igazi és hiteles, de bevallom, azért egy apró részem legbelül szeretné, ha valamilyen formában olvashatna még erről a világról. És végül muszáj pár szót mondanom magáról a főhősről, Ophélie-ről: eddig is szép jellemfejlődésen ment keresztül és nagyon szerethető volt a karaktere, de számomra most teljesedett be igazán, nagyon jó volt követni a fejezeteken át, ahogy egy rendkívül határozott, sziklaszilárd erkölcsi jellemmel rendelkező, bátor nővé érik. Az pedig csak hab a tortán, hogy Thornnal imádnivaló párost alkottak.
Összességében tehát elégedett vagyok a lezárással, egyedül azt sajnálom, hogy nem egyhuzamban olvastam el a sorozatot,de talán majd még az is eljön valamikor a jövőben. Christelle Dabos nem kis dolgot tett le az asztalra ezzel a tetralógiával, én pedig nagyon remélem, hogy még sok izgalmas világba fog elkalauzolni bennünket a jövőben.
Értékelésem: 5/4,5
Kinek ajánlom? Természetesen mindenkinek, aki a sorozat korábbi köteteit olvasta. magát a sorozatot pedig azoknak, akik egy komplex, jól felépített fantasy-világról és egy fordulatokban gazdag kalandról szeretnének olvasni.
Nyereményjáték:
Nyereményjáték:
A Tükörjáró sorozatban számos szilánk és családfő nevével találkozhattunk az elmúlt három rész során. Ebben a játékban most nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy az adott szilánkon ki a családfő. Túl sokat nem szeretnénk segíteni, de ha az előző köteteket végiglapozzátok, akkor könnyen megtaláljátok a választ a kérdéseinkre.
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Feladvány:
Feladvány:
A Sivatag
Állomáslista:
02.05.: Csak olvass!
02.07.: A Szofisztikált Macska
02.09.: Spirit Bliss Sárga könyves út
02.11.: Könyv és más
Megjegyzések
Megjegyzés küldése