Panni ​és Samu esti tündérmeséi (értékelés és nyereményjáték)

Az Animus Kiadó gondozásában jelent meg a Panni és Samu esti tündérmeséi című könyv, melyben 5 perces, rövid történeteket találhatunk esti mesének, vagy csak a közös olvasás kedvéért. Tartsatok bloggereinkkel, ismerjétek meg ezt a kedves kis könyvet és ha mellétek áll a szerencse meg is nyerhetitek a kiadó által felajánlott példányt. 

Kiadó: Central Könyvek, 2020

Oldalszám: 104 oldal

ISBN: 9789633247839

Fordító: Erényi Mónika

Illusztrálta: Stephen Cartwright

A könyvet ITT tudod megrendelni!

Fülszöveg:

Panni és Samu minden este meseolvasással zárja a napot. Összebújnak a fotelben, és elmerülnek a tündérek varázslatos történeteiben. Ebbe a kötetbe a kedvenc meséiket gyűjtöttük egybe, hogy te is meghallgathasd őket lefekvés előtt. És ha ügyes vagy, közben megkeresheted a kiskacsát, amit minden második oldalon elrejtettünk.

3 éves kortól ajánljuk.

Véleményem:

Kate Nolan mesegyűjteménye, a Panni és Samu esti tündérmeséi tulajdonképpen véletlenül került a látóterembe, de mivel egyébként is sok mesét olvasok és különösen szeretem a tündéres történeteket, mindenképpen szerettem volna sort keríteni rá. Bevallom, először azt gondoltam, hogy a címadó gyerekek lesznek a kötet főszereplői, de aztán kiderült, hogy ők csak abból a szempontból érdekesek, hogy az ő kedvenc meséiket olvashatjuk, egyébként minden történetben más-más karakterekkel, hősökkel találkozhatunk. A kötetben szereplő tizenhét mese a tündérek, koboldok, varázslók és sellők mesebeli világába kalauzol bennünket, ahol mindig történik valami érdekes.

Ami hatalmas pozitívum a számomra, hogy itt nem csak gyűjtőfogalomként vagy kategóriaként jelenik meg a tündérmese, hanem ténylegesen szinte minden történetben központi szerepet kapnak ezek a varázslatos lények. A legtöbb mesében megismerkedünk egy gyermek vagy felnőtt főhőssel (az külön tetszett, hogy a nevek magyarosított fordítást kaptak), aki aztán valamilyen úton-módon kapcsolatba kerül vagy manókkal, vagy koboldokkal, vagy tündérekkel. Még jobb, hogy ezek a lények is legalább olyan sokfélék, mint maguk az emberek: van köztük kedves, okos, sutácska, segítőkész és undok, egyszóval sosem teljesen fekete vagy fehér, hogy egy karakter-típus jó vagy rossz. A cselekményt tekintve sok mesében megjelenik vagy a próbatétel, vagy a váratlan, csodás segítségnyújtás, de az is gyakran előfordul, hogy egy komiszabb szereplőnek túl kell járni az eszén. Olyan értékek kerülnek a középpontba, mint a furfangosság, segítőkészség, szerénység vagy kedvesség, de a másik oldalról is találunk példákat, láthatjuk, hogyan jár az, aki mohó, kapzsi, irigy vagy lusta. Általánosságban elmondható tehát, hogy szinte mindig akad valamilyen erkölcsi tanulság, ami a rövid terjedelem ellenére is szépen le lett vezetve. 

Bevallom, amikor először kezdtük itthon olvasni a kötetet, kicsit megijedtem, ugyanis sikerült pont azzal az egyetlen mesével indítani, ami a legkevésbé tetszett (A mágikus almafa), a korosztályi ajánláshoz képest kicsit kuszának éreztem, és a szerző talán túl sok elemet próbált beleszuszakolni a klasszikus mesékből. Ezután egy időre félre is tettem, amikor viszont újult lendülettel vettem sorra az összes mesét, már sokkal jobban meggyőzött, szerencsére tényleg csak belenyúltam a számomra leggyengébb darabba. Viszont ettől függetlenül szerintem a 3+-os korosztályi megjelölés egy kicsit korai, inkább ötéves kortól kezdődően lehet jól megérteni a történeteket és a tanulságokat. 

Ami tagadhatatlanul az egyik legnagyobb előnye a könyvnek, azok a csodálatos illusztrációk. Stephen Cartwright munkáiban egyaránt megjelennek a klasszikus elemek a maguk aprólékosságával és szépségével, ugyanakkor a figurák kedvesek és humorosak is. Azt is muszáj megemlítenem, hogy a mesékben szereplő gyerekek, felnőttek és varázslatos lények külső megjelenésükben is nagyon sokfélék, minden fajta bőr-szem-hajszín és alkat képviseli magát a kötetben, ami apróságnak tűnhet, de szerintem nagyon fontos és klassz dolog.  Apró kis plusz a mesekönyvben, hogy minden második oldalon elrejtett az illusztrátor egy kiskacsát, így a sima olvasáson felül még egy plusz tevékenység is adott a szórakozáshoz, mégpedig az, hogy ezeket megkeressük (bár bevallom, nekem a kacsa picit témaidegen volt, de ettől függetlenül jó móka volt mindig megkeresgélni).

Összességében azt gondolom, hogy ezek a történetek többségében kedves, tanulságos és szórakoztató mesék (a személyes kedvencem a Konok Konor fürdősója volt a környezettudatos téma miatt), amik tényleg nagyszerűen alkalmasak arra, hogy esténként felolvassunk belőlük, és bár sok elemükkel, a cselekmények egy részével találkoztunk már más gyűjteményekben, azért mindenképpen értékes és jó fókuszokkal rendelkező válogatás.

Értékelésem: 5/4,5

Kinek ajánlom? Leginkább középső- vagy nagycsoportos ovisoknak, főleg, ha szeretik a klasszikus varázslényeket.

Nyereményjáték:

A mesekönyvben minden második oldalon elbújt egy kiskacsa, melyet az olvasás közben a gyermekek megkereshetnek, így a közös mese még szórakoztatóbbá válik. Ebben a játékban arra gondoltunk, hogy megtartjuk ezt a kedves ötletet és minden bejegyzésben elrejtünk mi is egy-egy kacsát. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik szó alá bújt el a kacsa. 

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

Blogturné Klub

02.22.: Spirit Bliss Sárga könyves út

02.24.: Nem félünk a könyvektől

02.26.: Könyv és más

02.28.: Csak olvass!