Az istenekkel nem lehet végezni (értékelés és nyereményjáték)
Ken Liu néhány éve A papírsereglet és más történetek című novelláskötetével robbant be a hazai science fiction köztudatba az Agave Könyvek jóvoltából. A több irodalmi díjjal is büszkélkedő szerző legújabb kötete újra a modern sci-fi világába kalauzolja az olvasót, amelyek üzenete állandó érvényű. Tartsatok bloggerreinkkel ti is, ismerjétek meg Liu különleges világát, hogy a turné végén tiétek lehessen egy példány a kötetből!
Kiadó: Agave Kiadó, 2020
Oldalszám: 352 oldal
ISBN: 9789634198383
Eredeti cím: The Hidden Girl and Other Stories
Fordító: Ballai Mária, Benkő Ferenc, Farkas Veronika, Juhász Viktor, Molnár Berta Eleonóra, Orosz Anna, Pék Zoltán, Sárpátki Ádám
A könyvet ITT tudod megrendelni!
A kötetben összesen tizennyolc novella található, a szerző pedig már az előszóban megemlíti, hogy ezen válogatás során sokkal nagyobb teret kapott az ő szubjektív ízlése és az őket foglalkoztató kérdések, így olyan darabok kerültek a gyűjteménybe, amik tényleg sokat jelentenek a számára. Ez a fajta személyesség már a kezdetektől érzékelhető, minden novellából visszaköszön, hogy az író komolyan veszi a saját maga által felvetett kérdéseket és témákat, ha kell, tudományos alapossággal és kutatómunkával támasztja alá mondanivalóját, ahol pedig annak van létjogosultsága, ott pedig teret enged az egészen bensőséges gondolatoknak és érzéseknek. Műfaji szempontból ugyebár a sci-fi a leginkább meghatározó, ráadásul az a fajta, amiben sokféle tudományos szakkifejezéssel, fizikai, informatikai és matematikai információk tömkelegével találkozunk, ez volt az az aspektus, amivel kapcsolatban a leginkább fel kellett kötnöm a gatyámat. Téma szempontjából nagyon változatos történetek ezek, de azért akadnak visszatérő elemek, amik sokféle variációban bukkannak fel, például az emberi létezés különféle minőségei, a halhatatlanság kérdése és az idő természete, a személyesebb, egyetemesebb témák közül pedig leginkább a családi kötelékek.
Sajátos megoldás volt a kötetben, hogy bár a novellák többsége különálló, vannak benne folytatásos, illetve azonos jövőbeli világban játszódó darabok. Az istenek nem tűrik a béklyót, Az istenekkel nem lehet végezni és Az istenek nem haltak meg hiába című történetek egy olyan jövőbe kalauzolnak bennünket, ahol ugyan még csak eseti jelleggel, de előfordul, hogy emberi tudatot "töltenek fel" adatbázisokba, hogy testüket a pusztulásra hagyva a létezés egy egészen új síkját tapasztalják meg. A tudományos témát középpontba állító novellák magjában mégis egy személyes, családi történet húzódik meg: Maddie, aki már két éve azt hiszi, hogy szeretett édesapja meghalt, egyszer csak rádöbben, hogy a férfi tudata nagyon is élő, és képes vele a számítógépen keresztül kommunikálni. Ezek az ötletek nem újszerűek, számos más könyv és film felvetette már őket, Ken Liu novellái viszont számomra többet nyújtottak abból a szempontból, hogy térben és időben kiterjeszti ezeket a felvetéseket, egész pontosan végiggondolva és levezetve, hogy hová vezethetne egy ilyen lehetséges szituáció. A kötetben más novellák is voltak, amik erre a témára épülnek, csak már sokkal később játszódnak, egy olyan világban, ahol a legtöbb ember önként vállalja, hogy veszni hagyja földi életét - a pusztuló bolygóval együtt - és tudatával átlép ebbe a másfajta létezésbe. Az Akik maradtak című darab azt a gondolatkísérletet viszi végig, hogy egy ilyen világban hogyan élnek azok, akik ragaszkodnak a halandó, földi létezéshez, még akkor is, ha a körülmények miatt már csak kínkeservesen képesek a túlélésre, és milyen konfliktusok eredhetnek abból, ha mást gondolunk a lehető legjobb létezésről, mint a szeretteink.
Bár ezek az összefüggő novellák nagyon érdekes kérdéseket vetettek fel, nekem mégsem ezek voltak a személyes kedvenceim. Black Mirror-rajongóként leginkább azok a történetek kerültek közel hozzám, amik éppen csak egy leheletnyit járnak előrébb a mai valóságunknál, és amik olyan témákra és problémákra reagálnak, melyek már most itt dörömbölnek az ajtónkon. Jó példa volt erre a Nyugodjék békében című darab, mely egy család kálváriáját meséli el, miután a szülők idősebbik lánya meghal. Miután az édesanya az internet segítségével kíván emléket állítani gyermekének, a világhálón jelenlévő trollok minden erejükkel azon fáradoznak, hogy ezt az emléket bemocskolják (egyébként nagyszerű módon ez sincs ennyiben hagyva, a szerző számukra is kidolgozza azt az ideológiát vagy erkölcsi szempontot, ami alapján ezt teszik), csak éppen a mainál sokkal fejlettebb technikai lehetőségekkel. Szerintem fontosak ezek a fajta emlékeztetők, amikor szembesülhetünk azzal, hogy az életünket megkönnyítő technikai vívmányok hogyan fordulhatnak ellenünk, ha nem jó szándékkal használják őket. De ugyanígy fontos témákat vetett fel a Bizánci empátia is, ahol a nem túl távoli jövőben az emberek virtuális szimulációk segítségével megtapasztalhatják a háborúk vagy éhínségek borzalmait, hogy utána könnyebben dönthessék el, kiknek kívánják adományozni a pénzüket. Szerettem, hogy a szerző sok oldalról megrágta ezeket a kérdéseket, és általában legalább kettő, különböző nézőpontot ütköztetett egymásnak.
Aztán ott voltak azok a történetek is, ahol a sci-fi-környezetbe bújtatott személyes drámákról olvashattunk. Sokakhoz hasonlóan engem is nagyon megérintett az Emlékek anyámról című novella, mely egy olyan nő történetét meséli el, aki halálos betegsége elől a világűrbe menekül, hogy a lelassult időnek köszönhetően láthassa felnőni a gyermekét. De ugyanígy szívszorító pillanatokat köszönhettem Az üzenet című darabnak is, ahol egy eltűnt civilizációk nyomát kétségbeesetten kutató férfi egyszer csak megismerkedik a saját kamasz lányával, akit korábban nem ő nevelt, és szép lassan ráébred, valójában mit és milyen áron hajszolt annyira eddigi életében.
Fülszöveg:
A papírsereglet és más történetek című, több irodalmi díjjal kitüntetett gyűjtemény szerzőjének új novelláskötete.
Ken Liu a szépirodalom eszköztárát használó, modern science fiction egyik legnagyobb hatású alkotója. Művei számos nyelvre lettek lefordítva, és már több novelláját adaptálta Hollywood. Legújabb, Az istenekkel nem lehet végezni című kötetében tizennyolc lenyűgöző történet olvasható, melyek korunk legfontosabb kérdéseivel foglalkoznak, legyen szó migrációról, klímaváltozásról vagy emberi mivoltunk megértéséről. Liu rendre elmélkedik a haza és otthon, a család és szeretet fogalmain, írásainak általános célja, hogy tőlünk távolinak, idegennek tűnő közegbe helyezzen nagyon is létező, jól ismert dilemmákat, kérdéseket. A novellák megjelenítik a 21. századi ember világát, mindennapjait, vágyait és küszködését, sokszor a technológiához való kapcsolatán keresztül. Noha sok történet a jövőben játszódik – vagy holnap, vagy évszázadokkal később –, az üzenetük állandó érvényű. Ritkán lehet részünk ennél különlegesebb olvasmányélményben.
Véleményem:
Időről időre megpróbálok kilépni a könyves komfortzónámból, méghozzá legtöbbször a sci-fi irányába. Ez az a műfaj, amit nagyon szeretnék érteni és szeretni, találtam is már jó néhány nekem tetsző, könnyedebb darabot, de azt is tudom, hogy rengeteg pótolnivalóm van még ezen a téren. Az Agave Kiadó gondozásában megjelent Az istenekkel nem lehet végezni című kötet elsősorban a címével hívta fel magára a figyelmemet. Ken Liu két évvel korábban megjelent könyvével, A papírsereglet és más történetekkel is kacérkodtam egy rövid ideig annak idején, de végül nem kerítettem sort rá. Ugyanakkor sok olyan embertől olvastam róla pozitív véleményt, akinek megbízom az ízlésében, így csak nem hagyott nyugodni a dolog, amikor megjelent az új novelláskötet. Plusz érvként tekintettem arra is, hogy a rövidebb történeteknek köszönhetően nem egy szuszra kell majd ledarálnom mindent, hanem lesz módom lassan, fokozatosan ismerkednem mind a szerzővel, mind a műfajjal. Nos, ezekkel a motivációkkal kezdődött különleges kalandom ezzel a könyvvel, és ha nem is mondhatom, hogy végig sétagalopp volt számomra az olvasás, egy percig sem bánom, hogy kézbe vettem.
Időről időre megpróbálok kilépni a könyves komfortzónámból, méghozzá legtöbbször a sci-fi irányába. Ez az a műfaj, amit nagyon szeretnék érteni és szeretni, találtam is már jó néhány nekem tetsző, könnyedebb darabot, de azt is tudom, hogy rengeteg pótolnivalóm van még ezen a téren. Az Agave Kiadó gondozásában megjelent Az istenekkel nem lehet végezni című kötet elsősorban a címével hívta fel magára a figyelmemet. Ken Liu két évvel korábban megjelent könyvével, A papírsereglet és más történetekkel is kacérkodtam egy rövid ideig annak idején, de végül nem kerítettem sort rá. Ugyanakkor sok olyan embertől olvastam róla pozitív véleményt, akinek megbízom az ízlésében, így csak nem hagyott nyugodni a dolog, amikor megjelent az új novelláskötet. Plusz érvként tekintettem arra is, hogy a rövidebb történeteknek köszönhetően nem egy szuszra kell majd ledarálnom mindent, hanem lesz módom lassan, fokozatosan ismerkednem mind a szerzővel, mind a műfajjal. Nos, ezekkel a motivációkkal kezdődött különleges kalandom ezzel a könyvvel, és ha nem is mondhatom, hogy végig sétagalopp volt számomra az olvasás, egy percig sem bánom, hogy kézbe vettem.
A kötetben összesen tizennyolc novella található, a szerző pedig már az előszóban megemlíti, hogy ezen válogatás során sokkal nagyobb teret kapott az ő szubjektív ízlése és az őket foglalkoztató kérdések, így olyan darabok kerültek a gyűjteménybe, amik tényleg sokat jelentenek a számára. Ez a fajta személyesség már a kezdetektől érzékelhető, minden novellából visszaköszön, hogy az író komolyan veszi a saját maga által felvetett kérdéseket és témákat, ha kell, tudományos alapossággal és kutatómunkával támasztja alá mondanivalóját, ahol pedig annak van létjogosultsága, ott pedig teret enged az egészen bensőséges gondolatoknak és érzéseknek. Műfaji szempontból ugyebár a sci-fi a leginkább meghatározó, ráadásul az a fajta, amiben sokféle tudományos szakkifejezéssel, fizikai, informatikai és matematikai információk tömkelegével találkozunk, ez volt az az aspektus, amivel kapcsolatban a leginkább fel kellett kötnöm a gatyámat. Téma szempontjából nagyon változatos történetek ezek, de azért akadnak visszatérő elemek, amik sokféle variációban bukkannak fel, például az emberi létezés különféle minőségei, a halhatatlanság kérdése és az idő természete, a személyesebb, egyetemesebb témák közül pedig leginkább a családi kötelékek.
Sajátos megoldás volt a kötetben, hogy bár a novellák többsége különálló, vannak benne folytatásos, illetve azonos jövőbeli világban játszódó darabok. Az istenek nem tűrik a béklyót, Az istenekkel nem lehet végezni és Az istenek nem haltak meg hiába című történetek egy olyan jövőbe kalauzolnak bennünket, ahol ugyan még csak eseti jelleggel, de előfordul, hogy emberi tudatot "töltenek fel" adatbázisokba, hogy testüket a pusztulásra hagyva a létezés egy egészen új síkját tapasztalják meg. A tudományos témát középpontba állító novellák magjában mégis egy személyes, családi történet húzódik meg: Maddie, aki már két éve azt hiszi, hogy szeretett édesapja meghalt, egyszer csak rádöbben, hogy a férfi tudata nagyon is élő, és képes vele a számítógépen keresztül kommunikálni. Ezek az ötletek nem újszerűek, számos más könyv és film felvetette már őket, Ken Liu novellái viszont számomra többet nyújtottak abból a szempontból, hogy térben és időben kiterjeszti ezeket a felvetéseket, egész pontosan végiggondolva és levezetve, hogy hová vezethetne egy ilyen lehetséges szituáció. A kötetben más novellák is voltak, amik erre a témára épülnek, csak már sokkal később játszódnak, egy olyan világban, ahol a legtöbb ember önként vállalja, hogy veszni hagyja földi életét - a pusztuló bolygóval együtt - és tudatával átlép ebbe a másfajta létezésbe. Az Akik maradtak című darab azt a gondolatkísérletet viszi végig, hogy egy ilyen világban hogyan élnek azok, akik ragaszkodnak a halandó, földi létezéshez, még akkor is, ha a körülmények miatt már csak kínkeservesen képesek a túlélésre, és milyen konfliktusok eredhetnek abból, ha mást gondolunk a lehető legjobb létezésről, mint a szeretteink.
Bár ezek az összefüggő novellák nagyon érdekes kérdéseket vetettek fel, nekem mégsem ezek voltak a személyes kedvenceim. Black Mirror-rajongóként leginkább azok a történetek kerültek közel hozzám, amik éppen csak egy leheletnyit járnak előrébb a mai valóságunknál, és amik olyan témákra és problémákra reagálnak, melyek már most itt dörömbölnek az ajtónkon. Jó példa volt erre a Nyugodjék békében című darab, mely egy család kálváriáját meséli el, miután a szülők idősebbik lánya meghal. Miután az édesanya az internet segítségével kíván emléket állítani gyermekének, a világhálón jelenlévő trollok minden erejükkel azon fáradoznak, hogy ezt az emléket bemocskolják (egyébként nagyszerű módon ez sincs ennyiben hagyva, a szerző számukra is kidolgozza azt az ideológiát vagy erkölcsi szempontot, ami alapján ezt teszik), csak éppen a mainál sokkal fejlettebb technikai lehetőségekkel. Szerintem fontosak ezek a fajta emlékeztetők, amikor szembesülhetünk azzal, hogy az életünket megkönnyítő technikai vívmányok hogyan fordulhatnak ellenünk, ha nem jó szándékkal használják őket. De ugyanígy fontos témákat vetett fel a Bizánci empátia is, ahol a nem túl távoli jövőben az emberek virtuális szimulációk segítségével megtapasztalhatják a háborúk vagy éhínségek borzalmait, hogy utána könnyebben dönthessék el, kiknek kívánják adományozni a pénzüket. Szerettem, hogy a szerző sok oldalról megrágta ezeket a kérdéseket, és általában legalább kettő, különböző nézőpontot ütköztetett egymásnak.
Aztán ott voltak azok a történetek is, ahol a sci-fi-környezetbe bújtatott személyes drámákról olvashattunk. Sokakhoz hasonlóan engem is nagyon megérintett az Emlékek anyámról című novella, mely egy olyan nő történetét meséli el, aki halálos betegsége elől a világűrbe menekül, hogy a lelassult időnek köszönhetően láthassa felnőni a gyermekét. De ugyanígy szívszorító pillanatokat köszönhettem Az üzenet című darabnak is, ahol egy eltűnt civilizációk nyomát kétségbeesetten kutató férfi egyszer csak megismerkedik a saját kamasz lányával, akit korábban nem ő nevelt, és szép lassan ráébred, valójában mit és milyen áron hajszolt annyira eddigi életében.
A történetek többségében élvezni tudtam Ken Liu nagyszerű írásmódját, problémaérzékenységét és empátiáját, egyedül azok a részek zökkentettek ki, ahol a korábban említett szakkifejezések vagy a túlságosan technikai részletek soknak bizonyultak számomra. A novellák között többször kellett nagyobb szünetet hagynom, hogy érlelődjenek kicsit, de szerencsére ennek legtöbbször az volt az oka, hogy sok volt a megemészteni való, értékes gondolat. Összességében nagyon örülök, hogy bele mertem vágni ebbe a kötetbe, mert csak megerősített abban, hogy igenis érdemes ezzel a műfajjal próbálkoznom, ráadásul tényleg sok olyan történettel gazdagodtam, amelyek vagy komolyan elgondolkodtattak, vagy mélyen megérintettek.
Értékelésem: 5/4,5
Kinek ajánlom? Azoknak, akik hozzám hasonlóan kicsit óvatosak a sci-fi műfajával szemben, de szeretnének néhány eredeti és gondolatébresztő történetet olvasni lehetséges múltakról és jövőkről.
Nyereményjáték:
Nyereményjáték:
Ken Liut nem csak az olvasóközönség, de a filmvilág is felfedezte magának. Több művét is adaptálták már a filmesek és ezek közül mind meg is jelent magyar fordításban. Mindegyik blogon elrejtettük az értékelések szövegében ezeknek a novelláknak a címeit, amelyeket a rafflecopter doboz megfelelő helyére kell beírnotok! Játékra fel!
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése