Ne cipeld tovább! (értékelés és nyereményjáték)
Az éhes lélek gyógyítása után újabb könyve jelent meg Dr. Lukács Liza pszichológusnak az evészavarok témájában, amely a túlsúly kialakulásának okait, az étellel való kapcsolatunkat veszi górcső alá. A Ne cipeld tovább! emellett a generációkon keresztül továbbadott hibás evési mintákkal, az érzelmi evéssel, de ugyanúgy a falászavarral is foglalkozik, ráadásul a szerző elmeséli saját történetét is, ezzel is segítve azokat, akik különböző evési problémákkal küzdenek. Ha titeket is érdekel Lukács Liza rendkívül tanulságos és informatív könyve, tartsatok velünk és játsszatok a kiadó által felajánlott könyvért.
Oldalszám: 272 oldal
ISBN: 9786156471024
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
A statisztikai adatok szerint a magyarok 62%-a túlsúlyos vagy elhízott.
Közülük sokan szeretnének lefogyni, mert szenvednek a súlytöbblettel járó problémáktól, ám próbálkozásaik – esetleg ideig-óráig tartó sikerek után – általában ismétlődő kudarcokba fulladnak. Ilyenkor akaratgyengének érzik magukat, és sokszor ezzel vádolja őket a környezetük is. A valódi kérdés azonban nem az, hogy mennyire erős az akaratuk, hanem hogy miért esznek rendszeresen többet, mint amennyire a testüknek szüksége van. A válasz ugyanis elvezethet a megoldásig.
Azok, akikben az ételek és az étkezés összefonódtak bizonyos alapvető lelki szükségletekkel – például a biztonságérzettel, a megnyugvással, a szeretetkifejezéssel, az összetartozással –, gyakran nem a fizikai, hanem az úgynevezett érzelmi éhség miatt esznek.
Az evés pszichológiája nem egy „dísz a kalapon”, amit extraként bevethetünk a huszadik sikertelen fogyókúra után, hanem kikerülhetetlen része a testsúlygondok megszüntetésének.
Ha le akarunk fogyni, akkor előbb közel kell merészkednünk a problémánkhoz, és meg kell értenünk azt. Egy sok összetevős rejtvényről van szó, egy titkos térképről önmagunkhoz. Gyakran generációk hosszú sora őrzi és adja tovább tudatosan vagy tudattalanul az egyes elemeket, amelyek képesek összekapcsolódni egymással és belobbantani vagy fenntartani a problémát. Ha ezt a térképet, a mi egyedi történetünket felderítjük, akkor többé nem egyendiétákban, egy kaptafára gyártott életmódprogramokban, porokban és pirulákban keressük majd a megoldást, mert érteni fogjuk azokat a személyes szükségleteinket és hiányainkat, amelyek miatt akkor is eszünk, amikor az adott ételre vagy mennyiségre a testünknek nincs szüksége. Ha pedig értjük, akkor a valódi problémára kereshetünk valódi megoldást. E nélkül a tartós fogyás csak vágyálom marad, vagy alig elviselhető önsanyargatás árán érhető el.
Dr. Lukács Liza rendkívüli érzékenységgel és empátiával megírt, élményszerű könyvében nem csupán szakemberként, de egykori érintettként is megszólal, bepillantást nyújtva saját evési problémáinak, majd gyógyulásának történetébe. Olvasóját egy transzgenerációs önismereti utazáson vezeti végig, rátekintve arra is, hogy a magyar gasztronómia jellegzetességei, illetve a történelmünk során átélt nélkülözés-élmények miként függenek össze a ma elszaporodó testsúlyproblémákkal.
Műve nem csupán azoknak ajánlott olvasmány, akik szeretnének tartósan megszabadulni a súlyfeleslegüktől, és akiknek a számára fontos, hogy gyermekeiknek ne adjanak tovább hibás táplálkozási mintákat, hanem mindenkinek, aki kíváncsi, mit mond el róla az, hogy mit és hogyan eszik.
Véleményem:
Szeretek bizonyos időközönként beiktatni az életembe pszichológiai szakkönyveket, mivel emberekkel, gyerekekkel foglalkozom, fontosnak érzem, hogy az ezzel kapcsolatos tudásomat folyamatosan bővítsem. Ha magamra gondolok, nem feltétlenül érzem magam súlyosan érintettnek az étkezéssel kapcsolatos zavarok terén, ugyanakkor a táplálkozás olyasmi, amit egész életünkben, minden áldott nap csinálunk, így egyáltalán nem mindegy, mekkora tudatossággal és milyen érzelmi viszonyulással állunk hozzá. Lukács Liza Ne cipeld tovább! című kötete érdekesnek tűnt a fülszövege alapján, és szerencsére az olvasás beigazolta, hogy nagyon jól beletrafáltam: nem csupán olvasmányos, személyes és érthető, hanem amellett elképesztően izgalmas és fontos pszichológiai jelenségeket mutat be.
Ha nagyon leegyszerűsítjük, a könyv középpontjában az étkezéssel kapcsolatos zavarok állnak. Ugyanakkor hamar kiderül az olvasás során, hogy ez a kötet minden, csak nem leegyszerűsítő, ugyanis holisztikus szemlélettel, komplex módon közelíti meg a táplálkozás és annak kóros típusainak, szokásainak kérdését. Akár az anorexia, akár a túlsúly vagy a falászavarok kapcsán nem pusztán a tünetekkel foglalkozik, hanem azokkal a mélyebb lelki folyamatokkal, akár generációkon keresztül hordozott családi mintákkal is, melyek meghatározók az ételhez, étkezéshez való viszonyulásunkban. Annak ellenére, hogy jelenleg nem érzem problémásnak a táplálkozásomat vagy a súlyomat (ami mögött már eddig is jó sok befektetett lelki munka állt), elképesztően sok hasznos szempontot kaptam ahhoz, hogy még tudatosabban szemléljem az étkezési szokásaimat, vagy akár azt, hogy a saját családomban mik a meghatározó hagyományok és beidegződések.
Lukács Liza egyszerre professzionális és nagyon személyes. A könyv elején nem csupán azt vezeti be, mi lesz a téma és miért tartotta fontosnak, hogy könyvet írjon erről, hanem sokat mesél saját tapasztalatairól és érintettségéről is. Szeretem az ilyesmit pszichológiai könyveknél, mert alapból teremt egy bizalmat bennem az író felé, és sokkal inkább el tudom fogadni a tanácsait vagy a meglátásait. Annak ellenére, hogy pszichológiai kérdésekről van szó, teljesen korrekt hivatkozásokkal és igényes szakmai szöveggel, mégis sikerült olyan stílusban és nyelvezettel megfogalmazni a könyvet, hogy a laikusabb olvasók számára is közérthető legyen. A bevezető után a szerző rátér a konkrétumokra, arra, hogy milyen pszichés mozgatórugók állnak az étkezési szokásaink mögött, szó esik az érzelmi evésről és a családi örökségekről, testképről, a kötet végén pedig a függelékben konkrét segítséget is kapunk (például evésnapló formájában) ahhoz, hogy változtathassunk. Sajnos a mai napig megszokott gyakorlat, hogy egy túlsúlyos embernek annyit javasolnak, hogy egyen kevesebbet, egészségesebben és mozogjon többet, de azzal már kevesen foglalkoznak, hogy a gyógyuláshoz a lelki oldalt is figyelembe kell venni.
Nagyon hasznos volt, ahogy a fejezeteken keresztül én is kicsit tudatosabban kezdtem nézni az ételhez való viszonyomat. Rám is fokozottan jellemző, hogy bizonyos ételekhez (nyilván főleg az édességekhez) erős érzelmekkel viszonyulok, és egyfajta jutalomként élem meg az életemben. A könyv segített abban, hogy jobban megértsem az emögött húzódó okokat, ahogy abban is, hogy felszínre hozzam és tudatosítsam a családi örökségemet. Nálunk az étkezésnek például mindig nagy jelentősége volt, és a családunk egyik elsődleges szeretetnyelve is az etetéshez kapcsolódik. Fontos tudatosítani, mennyi ebből az, amit érdemes értékként továbbvinni (például a közös családi étkezések meghittségét), és mi az, amit nem érdemes "továbbcipelni" (pl. azt a gondolatot, hogy ha igazán szeretek valakit, akkor mindig főzök neki). A kötetben ahhoz is rengeteg támpontot kapunk, hogy saját gyermekeink és az étkezések, evés kapcsolatát hogyan tudjuk egészségesen alakítani. Bevallom, én eddig úgy gondoltam magamra, mint aki tudatosan és felelősen cselekszik ezen a téren, mégis találtam olyan tanácsokat a kötetben, ami teljesen ellentétes az eddigi gyakorlatommal. Éppen ezért az olvasás folyamatos önmonitorozásra, gondolkodásra késztetett, legalább annyira volt ez belső munka, mint egy szakember véleményének passzív befogadása.
Összességében nagyon tetszett ez a kötet, talán az egyik legjobb pszichológiai témájú könyv, amit mostanában olvastam. Lukács Liza izgalmasan, érthetően ír olyan kérdésekről, amik mindannyiunk életében jelen vannak, és sok gyakorlati támpontot is ad ahhoz, hogy változtathassunk rossz berögződéseinken.
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szeretne tudatosabban elmélyülni saját táplálkozásával, étkezési szokásaival kapcsolatban.
Nyereményjáték:
A játék során is az evészavarok kerülnek középpontba. Minden állomáson körül írunk egyet az evéssel kapcsolatos betegségek közül, a feladat pedig, hogy kitaláljátok melyikről van szó és beírjátok a helyes megfejtést a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
Ez a betegség igencsak fiatalnak számít, először 1992-ben írták le, mint az evészavarok egy újabb formáját. Vezető tünete csakúgy, mint a bulimiánál, a kontroll nélküli falásrohamok, viszont ennél a típusnál nincsenek kompenzáló módszerek a súlygyarapodás megakadályozása érdekében, minek következtében a betegségben szenvedők általában túlsúlyosak.
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése