Pénelopeia (értékelés és nyereményjáték)
A fantasztikus Margaret Atwood, A szolgálólány meséje és más kedvencünk szerzője ezúttal az ókori görög mitológia világába kalauzol el bennünket. Úgy gondolja ugyanis, hogy Odüsszeuszt már épp elegendő ideig dicsőítettük, és most a felesége, Pénelopé is megérdemel egy saját történetet. Hallgassuk ezt meg együtt!
Kiadó: Jelenkor Kiadó, 2023
Oldalszám: 196 oldal
Eredeti cím: The Penelopiad
Fordította: Géher István
ISBN: 9789635182602
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Pénelopé a házastársi hűség közismert mintaképe: húsz éven át várta haza a kalandor Odüsszeuszt, és férje leleményességéhez méltó csellel ejtette át a kérőket. De ki volt valójában ez a spártai királylány, akinek szépsége sosem volt mérhető unokanővére, Helené szépségéhez? Akit hozzáadtak egy rövid lábú, csaló ismeretlenhez, és aki alig egy évig élvezhette a házasélet örömeit, mielőtt magára hagyták egy idegen országban, tizenhat évesen, egy csecsemővel? Miből merített erőt, és kivé vált a várakozás hosszú évei alatt? Mit gondolt titokban az ő fényes Odüsszeuszáról? Valóban egy pillanatra sem gyengült el? És nekünk, olvasóknak, vajon az igazat mondja?
Atwood Pénelopéja nem elvont mitikus alak, hanem hús-vér ember: formálódó személyiség vágyakkal és félelmekkel, gyarlóságokkal és sikerekkel. A Pénelopeia a feleség, a nő szemszögéből meséli újra az európai kultúra egyik alaptörténetét, és egyben a szerző saját korának szatirikus látlelete is.
Véleményem:
Margaret Atwood könyveire mindig vevő vagyok, így megörültem, hogy az újabb kiadás apropójából kezembe került a Pénelopeia című kötet. Az utóbbi években nálam nagy sikert arattak azok a regények, melyek valamilyen mitológiai történetet mesélnek újra, például Madeline Miller kötetei, vagy a legutóbb olvasott, A boszorkány szíve című könyv. Nagyon kíváncsi voltam, hogy Atwood hogyan nyúl majd Odüsszeusz - pontosabban Pénelopé - történetéhez, hogyan fogja belevinni sajátos stílusát és a világról alkotott nagyon markáns gondolatait ebbe a klasszikus mesébe. Nos, elöljáróban annyit mondhatok, hogy engem ez a rövid kis kötet az első pillanattól magába szippantott, és annak ellenére, hogy biztos lehetne mit kritizálni rajta, nekem az egyik kedvencem lett az írónő könyvei közül.
Atwood már az előszóban felvezeti, hogy milyen szempontok mentén kívánta megvizsgálni és újra elmesélni az Odüsszeia eseményeit. A történet fő elbeszélőjének Pénelopét tette meg, először azt gondoltam, pusztán amiatt, hogy női szempontból mesélje el a történteket, ahol majd bizonyosan láthatjuk, hogy a furfangosságáról nevezetes férfival nem is lehetett olyan könnyű az élet, és hogy felesége állhatatossága méltatlanul nem kapja meg a kellő elismerést. De Atwood ennél sokkal tovább megy, ugyanis könyvében kulcsszerepe van annak a mozzanatnak, amikor Odüsszeusz hazatérvén a gaz kérők után Télemakhosz közreműködésével Pénelopé tizenkét szolgálólányát is kivégezteti. A kötetben tehát nem csupán a feleség történetét ismerjük meg, hanem a Lányok Kórusának változatos műfajban és stílusban előadott kis fejezetein keresztül azt az aránytalan bűnt is, amit akkor elkövettek. És amiben nem biztos, hogy csupán Odüsszeusz a vétkes.
Elsőre kicsit szokatlan volt a könyv nyelvezete és stílusa. Pénelopé, amikor elmeséli az eseményeket, már az alvilág időtlenségéből szemléli mind a jelent, mind élete történéseit. Az elbeszélés stílusa elég profán, sokszor egészen modern, de ez csak egy pillanatra akasztott meg, valahogy sikerült olyan végeredményt összehozni, amiben a klasszikus történet elemei és ez a profánság jól megfért egymás mellett. Pénelopé érdekes karakter a történetben, jobban megismerhetjük gyermekkorától kezdve nélkülözöttségét, azt, hogy unokatestvére, Heléné árnyékában sosem bontakozhatott ki igazán. Amikor eladósorba került, nem akart Odüsszeusz hitvese lenni, de aztán megszerette a férfit, és igazán megviselte, amikor az a trójai háború után nem tért haza. Maguk az események, amiket a könyv elbeszél, nem ismeretlenek, hiszen nagyrészt az eredeti eposzon alapulnak, a többletet abszolút az jelenti, hogy Atwood megfogalmazott bizonyos kérdéseket, kétségeket az eredeti történettel kapcsolatban, és ezekre Pénelopén keresztül igyekszik választ kapni.
A írónő regényeiben gyakoriak a feminizmussal, női sorssal kapcsolatos témák, itt sincs ez másként. Pénelopé és a szolgálólányok történetén keresztül egy olyan világba pillanthatunk be, ahol a nők sokkal kiszolgáltatottabb helyzetben vannak, mint a férfiak, és ahol egyáltalán nem azonos elbírálás alá esnek a két nem által elkövetett kihágások. Ami kifejezetten tetszett, hogy itt nem áll meg a történet, nem csupán arról van szó, hogy a férfi és női szerepeket állítja szembe egymással, hiszen Pénelopé sem egyértelműen pozitív karakter, és sok esetben abban sem lehetünk biztosak, hogy az általa elmeséltek hitelesek. Egyrészt ez az állandó bizonytalanság és feszültség volt az, ami végig fenntartotta az érdeklődésemet, másrészt pedig azok a nagyon izgalmas megoldások, ahogyan a szolgálólányokat megszólaltatta az írónő.
Igazság szerint én ezt a kötetet most kicsit túl rövidnek is éreztem, nagyon szívesen olvastam volna még, annyira magával ragadott. Lehet, hogy meg lehetett volna írni ezt az elbeszélést máshogy is, de nekem ez most pont így tetszett, és megint elvarázsolt, hogy Atwood mennyire érdekes és fontos kérdéseket vet fel a műveiben. Ráadásként ott van, hogy ez most megint kicsit más volt, mint amiket eddig olvastam tőle, szeretem, hogy mindig képes valami új ötlettel vagy megoldásmóddal előrukkolni. Tényleg csak azt sajnálom, hogy nem tartott kicsit tovább az élmény.
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szereti a mitológiai történetek újragondolását.
Nyereményjáték:
Mivel a könyvünk görög mitológiai alakokon alapul, játékunk főszereplői is ők lesznek. Feladatotok, hogy a rövid leírások alapján kitaláljátok, kire gondoltunk az adott állomáson.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
Zeusz egy sziklához láncoltatta, ahol egy sas minden nap lakmározott a májából.
Állomáslista:
04.11. Sorok Között
04.14. Könyv és Más
04.16. A Szofisztikált Macska
04.18. Utószó
04.20. Szembetűnő
04.22. Readinspo
Megjegyzések
Megjegyzés küldése