Egy közülünk (értékelés és nyereményjáték)
Clara Dupont-Monod különlegesen érzékeny, díjnyertes regénye egy család történetét meséli el. Egy családét, ahol egy sérült gyermek születése alapvetően határozza meg szülei és testvérei sorsát, és ahol az érzelmek széles spektrumát, a sebeket és a gyógyulás folyamatát a gyerekek nézőpontjából ismerhetjük meg. Tartsatok három bloggerünkkel az Egy közülünk című regény blogturnéján, és nyerjétek meg a General Press Kiadó által felajánlott példányt!
Kiadó: General Press Kiadó, 2023
Oldalszám: 200 oldal
Eredeti cím: S'adapter
Fordította: Molnár Zsófia
ISBN: 9789634527176
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
A Cévennek hegyeinek védelmező karéjában születik egy gyerek. Egy fekete szemű, hosszú szempillájú, kerek arcú kisfiú, aki nem lát, és aki egy idegrendszeri rendellenesség miatt voltaképp örökre csecsemő marad. Egy „szabálytalan” gyerek, aki láthatatlan határt húz a családja és a többi ember közé. Ez az ő története. Az övé és a testvéreié. A legidősebbé, aki szinte eggyé válik vele, óvón ragaszkodik hozzá, átadja magát neki, és elveszik benne. A középsőé, akiben izzik a harag, és aki teljesen elutasítja a gyereket, ám amikor szükség van rá, mindent megtesz, hogy megmentse az összeomlás szélén lévő családját. És a legfiatalabbé, aki a család szellemeinek árnyékában él, mégis az újjászületést és a megbékélést hordozza.
Véleményem:
Fejlesztőpedagógusként mindig is közel álltak hozzám az olyan történetek, melyek valamilyen sérüléssel vagy betegséggel együtt élő emberek, gyerekek sorsát mesélik el. Emiatt nem is volt kérdés, hogy szeretném elolvasni Clara Dupont-Monod regényét, ami mellett szólt ráadásként az is, hogy a fülszöveg alapján szépirodalmi minőségű szövegre számítottam. Most, az olvasás után nagyon hálás vagyok, hogy a látóterembe került, ugyanis az Egy közülünk az egyik legérzékenyebb történet, amit ebben a témában valaha olvastam, tele annyi szépséggel és mély tartalommal, ami miatt biztos, hogy még sokáig velem fog maradni.
A történetünk egy, a Cévennek hegységben található vidéken játszódik, ahol az emberek szoros harmóniában élnek a természettel, és ahol a szikláknak, köveknek emlékezete van. Rendhagyó módon a történet elbeszélői sem emberek, hanem a mozdulatlan kövek, akik hosszú ideje figyelik a regény középpontjában álló családot és annak tagjait. A cselekmény viszonylag hamar drámai eseménnyel indít, amikor is az érintett családba egy sérült gyermek születik. A kisfiú - vagy ahogy a regényben következetesen nevezik, a gyerek - nem lát, és egy idegrendszeri rendellenesség miatt várhatóan örökké csecsemőként fog létezni, bár az orvosok nem jósolnak hosszú jövőt neki. A szülőknek már van egy hétéves lánya, és egy két évvel idősebb fia, így a regény elsősorban arra fókuszál, ők hogyan élték meg legkisebb testvérük érkezését és a állapotával kapcsolatos nehézségeket és kihívásokat.
Az első fejezet a fiú történetét meséli el, aki szinte az első perctől kezdve óvón és védelmezőn lépett fel öccse mellett. A zárkózott és érzékeny fiú nem csupán amiatt gondoskodik testvéréről, mert ezt várják el tőle, inkább úgy érzi, mellette teljesedhet ki igazán, ő tanítja meg a feltétel nélküli elfogadásra és szeretetre. Később aztán pont ez a erős kötődés lesz az, ami miatt sérülni fog, és kérdés, képes lesz-e valaha visszatalálni önmagához és bizalommal lenni a világ felé. Ezzel szemben a lány számára sokkal nehezebb a helyzet, ő az elejétől fogva úgy éli meg, hogy a legkisebb gyermek éket ver a családtagjai közé, és többet nem kapja meg a szükséges figyelmet sem szüleitől, sem bálványozott bátyjától. Vigaszt egyedül a nagymama jelent számára, aki még akkor is elfogadja őt, amikor a lázadás legkülönfélébb formáit éli meg, és dühét alig tudja kontrollálni. És ott van még egy harmadik szereplő is, aki legutolsóként érkezik a családba és éppen ezért úgy érzi, sok mindent sosem fog teljesen megérteni, mégis ő lesz az, aki varázslóként gyógyítja be a sebeket.
Nagyon különleges az elbeszélés stílusa és hangulata. Így, hogy a kövek nézőpontjából olvashatunk az eseményekről, némiképp objektív lehet a leírás, ugyanakkor mégis annyira érzékletes és tele van érzelmekkel, hogy pillanatok alatt tudunk azonosulni bármelyik szereplővel. A regény líraian, szépen, ugyanakkor tűpontosan bemutatja, milyen egy sérült gyermeket nevelni a családban, annak minden szépségével és fájdalmával együtt. A témával kapcsolatos szakirodalomban, vagy hasonló regényekben én ritkán találkoztam azzal, hogy a testvérek helyzetére fókuszálnak, éppen ezért szerintem sok szempontból hiánypótló ez a regény. Bár a történetünk egy francia faluban játszódik, a problémák lehetnének a mieink is, hiszen sajnos általánosan elmondható, hogy ilyen helyzetben a szülők - pláne a testvérek - nagyon ritkán kapnak megfelelő segítséget, a mentális és lelki támogatás professzionális formáiról nem is beszélve. Az is hitelesen átjön, hogy egy sérült gyermek születésével hogyan alakul ki pillanatok alatt választóvonal a család és a "többiek" között, hogyan telepedig rájuk a szégyen és a bizalmatlanság, holott semmit sem tettek, amivel rászolgáltak volna. Bár a legkisebb gyermek nem élhetett teljes életet, mégis gyönyörűen átjön a lapokból, hogy az ő létezése is mennyire meghatározó és kerek egész, főleg annak kapcsán, ahogy a családtagok sorsára, személyiségének alakulására hat.
A cselekményből sokkal többet nem érdemes elárulni, főleg amiatt, hogy egyáltalán nem is azon van a hangsúly. Sokkal inkább a megélt érzéseken és benyomásokon, a családon belüli viszonyok, hierarchia és mozgató erők finom dinamikáján, a sérülés és gyógyulás folyamatának ábrázolásán. A rövid terjedelem ellenére nagyon sokat ad és mély a mondanivaló, valószínűleg nem is egyszer olvasós regény lesz a számomra. A nehezebb téma és a többször felmerülő mélypontok ellenére is felemelő és katartikus, olyan történet, amire ha rá tudunk hangolódni és kicsit lelassulni hozzá, egészen a szívünkig ér.
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki foglalkozik gyógypedagógiával, illetve azoknak, akik szeretik a különlegesen megírt, lírai családtörténeteket.
Nyereményjáték:
Mostani nyereményjátékunkban a General Press Kiadó általunk nagyon szeretett regényeiből szemeztünk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
“A várakozás a legkegyetlenebb dolog amit valaha átéltem. Olyan, mint a gyász, csak bizonyosság nélkül.”
Állomáslista:
05.07. Könyv és más
05.10. Csak olvass!
05.13. KönyvParfé
Megjegyzések
Megjegyzés küldése