Molly Southbourne öröksége (értékelés és nyereményjáték)
Az Agave Könyvek gondozásában megjelent Tade Thompson sötét, paranormális sorozatának zárókötete, a Molly Southbourne öröksége, melyben újabb komor és véres fordulatokat vesz hőseink sorsa. Tartsatok három bloggerünkkel, tudjátok meg ti is, hogyan ér véget a történet, és játsszatok a kiadó által felajánlott nyereménypéldányért!
Kiadó: Agave Könyvek, 202
Oldalszám: 156 oldal
ISBN: 9789635981052
Eredeti cím: The Legacy of Molly Southbourne
Fordította: Molnár Berta Eleonóra
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Tavalyelőtt teljesen beleszerettem Tade Thompson sorozatindító kötetébe, a Molly Southbourne ezer halálába. Maga az ötlet, hogy egy fiatal lány véréből klónok születnek, akik az életére törnek, hihetetlenül bizarr és ijesztő, és rengeteg lehetőséget rejt magában. Az író szerintem nagyon jól ki is aknázta ezeket a lehetőségeket az első részben, megismertük a főhőst, elkezdtünk szimpatizálni vele, és szép lassan egyre több információt megtudtunk arról, hogyan is lett ő ennyire más, és mi áll sajátos képessége hátterében. Már akkor izgultam kicsit amiatt, hogy vajon a folytatás is hozza-e az első rész színvonalát, és sajnos valamennyire be is igazolódott a félelmem: a második részt valamivel laposabbnak éreztem, maradt bennem sok kérdőjel, de hát gondoltam, még nincs veszve semmi, minden a befejezésen áll vagy bukik.
Fülszöveg:
A történet véres befejezéséhez érkezett.
Valahányszor Molly Southbourne vérzett, a véréből egy gyilkos született. Halálos másolatok, akik azért jöttek e világra, hogy elpusztítsák alkotójukat. Miután elérték céljukat, a biztonság és a béke reményében összefognak: az utolsó mollyk közös otthont építenek, abban bízva, hogy megszabadulhatnak örökségüktől, a múltjukat meghatározó gyilkosságoktól.
Azonban Molly Southbourne vérében sötét titkok gyűrűznek, melyek egy szovjet laborban születtek azzal a céllal, hogy beszivárogjanak a vasfüggöny túloldalán található Nyugatra. Most pedig a hidegháborús kémgépezet maradéka szeretné ezeket a titkokat visszaszerezni. Ennek érdekében hajlandóak felfedni a holtakat, és elpusztítani a Molly Southbourne utolsó másolatait körülvevő, törékeny békét.
Véleményem:
Tavalyelőtt teljesen beleszerettem Tade Thompson sorozatindító kötetébe, a Molly Southbourne ezer halálába. Maga az ötlet, hogy egy fiatal lány véréből klónok születnek, akik az életére törnek, hihetetlenül bizarr és ijesztő, és rengeteg lehetőséget rejt magában. Az író szerintem nagyon jól ki is aknázta ezeket a lehetőségeket az első részben, megismertük a főhőst, elkezdtünk szimpatizálni vele, és szép lassan egyre több információt megtudtunk arról, hogyan is lett ő ennyire más, és mi áll sajátos képessége hátterében. Már akkor izgultam kicsit amiatt, hogy vajon a folytatás is hozza-e az első rész színvonalát, és sajnos valamennyire be is igazolódott a félelmem: a második részt valamivel laposabbnak éreztem, maradt bennem sok kérdőjel, de hát gondoltam, még nincs veszve semmi, minden a befejezésen áll vagy bukik.
Nagyon nem akarom sokáig borzolni a kedélyeket, így azzal kezdem, hogy sajnos számomra a záró kötet a második verziót hozta el. A nagyon erős indítás után már nem sikerült a szerzőnek megtartania az eredeti színvonalat, és bár a hangulat és a szikár stílus továbbra is tetszett, ennél többet szerettem volna kapni. Viszont amióta elolvastam, egész sokat gondolkodtam azon, mit lehetett volna máshogy csinálni, vagy én mit tehettem volna annak érdekében, hogy kicsit jobban elkapjon a gépszíj. No de lássuk, mi is történik a harmadik kötetben, anélkül, hogy a cselekményből mindent elárulnék vagy a nagyobb poénokat lelőném. (ugyanakkor fontos, hogy csak az olvassa tovább az értékelést, aki az első két részen túl van már, ugyanis ezekkel kapcsolatban tartalmazni fog spoilert!)
Az eredeti Molly, akinek a véréből a mollyk születtek, az első rész végén úgy dönt, véget vet az életének, és az egy túlélő mollyra rábízza, hogy döntsön a saját sorsáról. A későbbiekben már az új Molly életét követhettük, aki ugyan rendelkezik az eredeti emlékeivel, mégis nagyon sok problémája van azzal, ki is ő valójában. Ebben a kötetben néhány másik megmaradt mollyval (akiknek immár saját nevük van) igyekeznek valamiféle békés együttélést kialakítani, ami nem mindig könnyű, pláne úgy, hogy egyrészt még mindig vadásznak rájuk, másrészt időről időre felbukkan egy-egy kóbor molly, aki ártatlanokat gyilkol. Újra előkerül Tamara és a tamarák is, ahogy az orosz titkosszolgálat és egy ráadás szereplő is, de sokáig nem egészen egyértelmű, kinek mi is a célja, és ki jelenti a legnagyobb veszélyt hőseinkre. Valamennyi plusz infót megtudunk végre az előzményekről is, pont azon a téren, amit hiányoltam a második kötet végén, és végül némi akció után kapunk egy olyan lezárást, amiben megnyugodhatunk.
Visszaolvasva az előbbi bekezdésemet, kicsit semmitmondónak tűnik, és az a helyzet, hogy ez nem teljesen véletlen. Persze, történtek dolgok ebben a kötetben is, valamennyire elmerülhetünk újfent az új Molly belső világában, vívódásaiban, van pár csavar meg elvileg izgalmas jelenetek, de valahogy nekem már tényleg nem állt össze olyan szépen az egész, mint az első rész esetében. Most utólag úgy gondolom, hogy talán az segített volna valamennyit, ha egyben újraolvasom a három részt, mert szerintem nekem az is volt a bajom, hogy kicsit darabosnak éreztem így, három rövid kötetben. A horror, a naturalizmus és az erőszak részemről teljesen rendben volt, pont ez a sorozat egyik erőssége, de lett volna még potenciál a lelki/pszichés oldalon is. Nekem például teljesen oké lett volna a dolog, ha ez az egész ügy a mollykkal egy erős szimbólum lett volna (amibe aztán bármit beleláthatunk, akár azt, hogyan aprózza fel magát az egyén a modern társadalomban, hogyan hasítunk ki mindig magunkból egy darabot vagy éppen pusztítjuk el saját részeinket, hogy aztán önmagunkként, mégis más személyként éljünk tovább), de ehhez például nem igényeltem volna tessék-lássék tudományos magyarázatot, hanem Thompson benne hagyhatott volna a misztikus homályban, ami eleinte olyan jól állt ennek a történetnek.
Egyre inkább azt érzem, hogy jobb döntés lett volna ezt az egész történetet egy regényben kihozni, ahol a szerzőnek lehetősége van jobban kifejteni bizonyos részeket vagy éppen finomabban árnyalni a dolgokat. Nehéz is értékelni, mert az alapötlet szerintem fantasztikus, az atmoszféra sokszor vérfagyasztó, a főszereplő egészen különleges, ugyanakkor szerintem ebben az egészben sokkal több lehetőség lett volna, és kicsit szomorú vagyok amiatt, hogy ezeket nem sikerült maximálisan kiaknázni. A bizalmam azért megmarad így is, és ha a jövőben olvashatunk valami mást is a szerzőtől, biztos, hogy fogok még neki esélyt adni.
Értékelésem: 5/3,5
Kinek ajánlom? Magát a sorozatot elsősorban azoknak, akik szeretik az egyedi és bizarr történeteket.
Nyereményjáték:
Nyereményjáték:
Mivel Molly története szorosan kapcsolódik a vérhez, mostani nyereményjátékunk is a vér körül forog. Minden állomáson találtok egy-egy kérdést, a ti feladatotok pedig, hogy a helyes választ beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére!
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Feladvány:
Melyik a legritkább vércsoport?
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése