Holnap ilyenkor (értékelés és nyereményjáték)
Mi lenne, ha elutazhatnál a múltba? teszi fel a kérdést Emma Straub Holnap ilyenkor című regényében, amelyre keserédes választ kapunk. Az okos, érzékeny történetet a 21. Század Kiadó jelentette meg magyarul és ha bloggereinkkel tartatok a regény blogturnéján, játszatok az állomásokon akkor esélyetek van megnyerni a kiadó által felajánlott példányt!
Kiadó: 21. Század Kiadó, 2023
Oldalszám: 320 oldal
Eredeti cím: This Time Tomorrow
Fordította: Szabó Olimpia
ISBN: 9789635683413
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Mi lenne, ha elutazhatnál a múltba?
Alice holnap lenne negyven. Aztán reggel felébred, és 1996-ban találja magát. Újraéli a tizenhatodik születésnapját. Nem csak az döbbenti meg, milyen volt a külseje kamaszkorában, nem is az, hogy viszontlátja a fiút, akibe gimiben bele volt zúgva: legjobban az apján hökken meg, aki alig több mint negyvenévesen sármos, energikus. Így, hogy rálát élete további menetére, néhány múltbeli esemény új értelmet nyer. Ha változtathatna valamin, megtenné?
A jelenben, mi tagadás, nem boldog. Az apja kórházba került, párkapcsolata nincs. Tulajdonképp semmi vész, de ez így mégsem az igazi. Talán a múltba tett kirándulás segít rájönni, mi hiányzik?
Véleményem:
Az utóbbi időkben nagy magabiztossággal választom a 21. Század Kiadó regényeit, igazából nem nagyon emlékszem olyanra, hogy csalódás lett volna valamelyik vagy semennyire se szólított volna meg. Emma Straub Holnap ilyenkor című könyve a fülszöveg alapján is ígéretesnek tűnt (bár vannak fenntartásaim az időutazós történetekkel kapcsolatban, azért mindig kíváncsi vagyok rájuk), de azt magam se gondoltam volna, hogy ennyire megérint és meghat majd.
A történet főhőse Alice, aki hamarosan betölti a negyvenet. Élete eljutott egy olyan pontra, ahol több szempontból is számot kell vetnie addigi eredményeivel és döntéseivel: sci-fi író édesapja, aki egyedül nevelte, kórházban van és haldoklik, a barátja talán megkéri a kezét, de ő nem biztos, hogy igent akar mondani, a munkahelye pedig kiszámítható ugyan, de nem nyújt semmilyen kihívást. Alice úgy érzi, hogy semmi különöset nem tud felmutatni, nem ért el rendkívüli dolgokat eddigi életében, de még abban sem biztos, hogy mi lenne az, amivel elégedett volna és ami kihívást jelentene a számára. A régi barátai közül a legtöbben eltávolodtak már tőle, sokan megházasodtak és gyerekeik születtek, Alice pedig maga sem tudja, hogy irigyli-e őket emiatt, vagy teljesen más sorsot kívánna magának.
Elérkezik végül a negyvenedik születésnapja, ami sok szempontból máshogy alakul, mint ahogy eredetileg tervezte, végül némi italozás után az éjszaka közepén apja házának sufnijában köt ki, ahol elnyomja az álom. Amikor azonban felébred, szép lassan szembesül azzal, hogy újra tizenhat éves, és éppen az akkori születésnapjának reggelén ébredt fel. Apja még fiatal és egészséges, legjobb barátnője pedig izgatottan várja az esti bulit. Alice igyekszik sodródni az árral és alkalmazkodni az abszurd helyzethez, előbb-utóbb pedig felmerülnek benne az időutazással kapcsolatos fontosabb kérdések: vajon, ha valamit megváltoztat a múltban, akkor teremthet magának másmilyen jövőt? Vajon mi lenne, ha összejönne azzal a sráccal, akibe tiniként szerelmes volt? És a legfontosabb, mit kell tennie ahhoz, hogy megmentse az apja életét?
Időutazós történetet írni sosem könnyű, hiszen vannak olyan kérdések, paradoxonok, amiket nehéz úgy kivédeni, hogy a szori ne legyen badarság, és ne hemzsegjen logikai bakiktól (ha már itt tartunk, bár nem könyv, hanem sorozat, de nekem ebben a műfajban a Dark a legnagyobb kedvencem). Emma Straub elegánsan oldja meg ezt a kérdést, egész egyszerűen azzal, hogy ez a regény nem az időutazásról szól. Központi szerepet játszik a történetben, persze, de egyáltalán nem akadtam fent a hogyanokon és miérteken, hiszen ez csak egy eszköz volt arra, hogy az írónő egy fájdalmas, de csodaszép történetet írjon a szeretetről, az apa-lánya kapcsolatról, a barátságról, elengedésről és saját magunk elfogadásáról. Az az igazság, hogy a személyes érintettségem miatt is fokozottan megérintett ez a könyv, nincs még egy éve, hogy én is elveszítettem az édesapámat, így pontosan átéreztem Alice kétségbeesett vágyát azzal kapcsolatban, hogy valahogy megváltoztassa az elkerülhetetlent. És ha már Alice-nél tartunk, bár nem volt különösebben kiemelkedő vagy különleges a karaktere, én mégis hamar megszerettem, és sok mindent átéreztem a dilemmáiból, kétségeiből és félelmeiből.
A történet kifejezetten lassan bontakozik ki, tulajdonképpen az első 100 oldalon csak felépíti az írónő a hátteret, utána indul be jobban a cselekmény, de ezután se számítsunk kiugró izgalmakra vagy nagy csavarokra. Nem ebben áll a regény szépsége, hanem a sok érzelemben és elgondolkodtató kérdésben. Tetszett, hogy Alice múltján és jelenén keresztül én is kicsit számot vetettem a saját múltammal és emlékeimmel, érdekes volt végiggondolni, hogy tinédzserként mennyire más dolgokat tartottam fontosnak, és hogy vajon változtatnék-e valamin, ha lehetőségem lenne rá. Az sem mostanában volt utoljára, hogy egy könyv könnyekre fakasztott, márpedig itt az utolsó fejezetek megríkattak rendesen. Ha valaki szereti az ilyen, önreflexióra késztető, érzékeny és lassan építkező történeteket, szerintem nem fog csalódni, nekem ez most elért egészen a szívemig, és biztos, hogy még sokáig velem marad.
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szereti az érzelmes, elgondolkodtató és különleges történeteket, de szerintem a gyászfeldolgozáshoz is segítséget jelenthet.
Nyereményjáték:
Az időhurok egy nagyon izgalmas motívum, amivel sok könyv és film is foglalkozott már. Játékunkban olyan filmekből találtok képeket, amelyek szintén az időhurok koncepciójára épülnek. A rafflecopter megfelelő sorába a képeken található filmcímeket kell beírni.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése