A történetsütödés (értékelés és nyereményjáték)
Az Animus Kiadónak köszönhetően újabb Carsten Henn történetet tarthatunk a kezünkben. Ez a szívmelengető és bájos kötet mindannyiunk szívébe belopta magát. Ismerjétek meg Sofie és Giacomó történetét, merüljünk el együtt a sütés és a pékmesterség művészetében, ha pedig mellétek áll a szerencse meg is nyerhetitek a könyv egy példányát.
Kiadó: Animus Kiadó, 2023
Oldalszám: 216 oldal
Eredeti cím: Der Geschichtenbäcker
Fordította: N. Kiss Zsuzsa
ISBN: 9789636142308
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
A könyvsétáltató szerzőjének szívmelengető, érzékeny, csodálatos nyelvezetű új regénye
Carsten Henn A történetsütödés lapjain önmagunk elfogadásáról, a jó élet hozzávalóiról ír – és a kenyérsütés művészetéről.
A kenyérsütés majdhogynem tánc. A tésztát ritmusosan gyúrják, a kéz forgatásától, a csípő lendületétől lesz sima. Sofie, a volt balerina lenyűgözve figyeli Giacomót, az olasz péket munka közben. Holott az volt a szándéka, hogy a kisegítői állást a falusi sütödében felmondja, amint teheti. Egész élete kisiklott, mikor tánckarrierjének vége szakadt. Kicsoda ő, ha nem táncolhat? Ki fogja szeretni, ha többé nem tündököl a színpadon? Csakhogy Sofie a kis sütödében messze többet talál puszta elfoglaltságnál: egy egyszerű ember bölcsességét, az apró dolgokban rejlő boldogságot és a bátorságot a változtatáshoz. Meddig táncolhatunk még, miután elhallgatott a zene? – kérdezi magától Sofie a könyv elején, és a végére már tudja a választ.
A történetsütödés körbeölel, mint egy meleg takaró. Megérint, miközben szórakoztat, sőt hosszú távon inspirál.
Véleményem:
A tavalyi évem egyik kedves olvasmánya volt Carsten Henn A könyvsétáltató című regénye (értékelésem ITT), ezért mindenképpen el szerettem volna olvasni új, A történetsütődés című kötetét. Néha kifejezetten jól csúsznak ezek a rövid, mégis tartalmas regények, amik nem akarják megváltani a világot, csak szívmelengető módon mesélnek emberi sorsokról. Azt szerintem most is sikerült jól hoznia a szerzőnek, hogy megismerhetünk néhány különös életutat és az emberek közötti kapcsolódás sokféle formáját, de tény az is, hogy ez a történet nem került sajnos annyira közel hozzám, mint az elődje, és ez nagyrészt a karaktereken múlott. De lássuk, pontosan miről is van szó.
A regény főszereplője Sofie, akinek egész eddigi életét a balett határozta meg. Prima balerinaként nagy sikereket ért el, boldogan élt együtt koreográfus férjével, míg egy baleset miatt hirtelen derékba tört a karrierje. A nő azóta nem találja a helyét, képtelen új értelmet találni az életében, ráadásul a férje közelsége sem nyugtatja meg, inkább idegesíti a férfi, úgy érzi, egyre távolodik mindentől és mindenkitől. Egy nap, amikor szembesül azzal, hogy másként megvonják a munkanélküli segélyét, Sofie elmegy a helyi pékségbe, ahol állást hirdetnek. A különc figura, Giacomo sorsszerűnek érzi a nő megjelenését, ugyanis ő éppen azon morfondírozott korábban, hogy mivel már nem bírja egyedül a pékségben a munkát, lehet, hogy végleg le kell húznia a rolót. Anélkül, hogy faggatná Sofie-t a múltjáról, egyből ráérez, hogyan tudna neki segíteni, és a kenyér nyelvén igyekszik meggyógyítani őt testi és lelki sérüléseiből egyaránt. A történet végére elválik, kinek milyen utat tartogat a sors, és hogy vajon Sofie képes lesz-e valami másban megtalálni a kiteljesedést a tánc után.
Nos, maga az alapötlet szerintem jó, ez a téma (az álmok összetörése, az újrakezdés és az új identitás kialakítása) olyasmi, amivel sok olvasó tud valamilyen formában azonosulni. Tetszett az is, ahogy a szerző igyekezett párhuzamot vonni a tánc és a sütés között, én legalábbis ezen két terület összekötését egyáltalán nem éreztem erőltetettnek vagy furcsának. Ami viszont sajnos a regény gyenge pontja volt szerintem, azok az arányok elhelyezése és a karakterek, különösen Sofie figurája. Megértettem, hogy nagy veszteség érte és borzasztóan nehéz lehet számára újra felépítenie az életét, ugyanakkor nem tudtam értelmezni és megbocsátani, ahogy a férjével, Florian-nal bánt, legalábbis számomra nem volt semmivel alátámasztva ellenséges, utálatos viselkedése (ahogyan később az sem, amilyen hirtelen megoldódtak a dolgok). Az arányokkal kapcsolatban az volt a gondom, hogy bizonyos drámák túl nagy szerepet kaptak (itt Sofie problémájára gondolok), mások pedig (mint Giacomo és Elsa tragédiája) súlytalanok voltak, pedig tartogattak volna még lehetőségeket.
A történet egyik megmentője számomra Anouk volt, Sofie ovis unokahúga, aki egy óvodai fiaskó hatására Szűz Máriának képzeli magát, ebből pedig számos megmosolyogtató, humoros és kedves jelenet következik a kötetben. Szintén szívmelengető eleme volt a könyvnek Mott, az idős tacskóhölgy, illetve én Elsát is nagyon megkedveltem, azzal együtt, hogy szerintem méltatlanul kevés szerepet kapott a kötetben (bár az utolsó vele kapcsolatos fejezet azért szépen mentette a helyzetet). Mindenképpen pozitívum, hogy a történet maga olvasmányos, érzékeny, és az emberi sorsokat helyezi a középpontba, akkor nagyon jól tud esni az ilyesmi, ha egy lusta délután kiül az ember olvasni, én tényleg csak azt sajnálom, hogy Sofie figurája nem tudott kicsit szerethetőbb lenni - persze nem vagyunk egyformák, lehet, hogy most csak nekem nem sikerült valamiért azonosulnom vele. Az viszont csodás volt, ahogy a pékségben játszódó jeleneteken keresztül ennyi mindent megtudhattam a tésztákról és kenyerekről, minden érzékemre hatottak ezek a leírások és egyből kedvem támadt nekem is kötényt ragadni.
Összességében azt gondolom, hogy ha valaki szereti a kicsit lassabban folyó, szép és érzékeny történeteket, akkor érdemes próbát tenni vele, de nekem az író másik regénye klasszisokkal jobban tetszett. A tánc és a sütés témája egyaránt érdekes volt, ahogy az is, hogy ezeket hogyan lehet egy regénybe ilyen formán, közösen beépíteni, de valami plusz így is hiányzott nekem az egészből. Igazából nyaralós könyvnek ajánlanám, mert nem kell rajta sokat gondolkodni, egyszerűen sodródhatunk vele és a szereplők történeteivel, és persze azért bőven voltak benne olyan meglátások, pillanatok, amiket az ember ízlelgethet magában egy darabig - akár egy frissen sült, ízletes kenyeret.
Értékelésem: 5/3,5
Kinek ajánlom? Azoknak az olvasóknak, akik szeretik a rövidebb, érzelmes és megható történeteket.
Nyereményjáték:
A történet egyik legfontosabb szereplője Giacomó, a pék. Most a játékunk is hozzá és a szenvedélyéhez kapcsolódik. Minden állomáson találtok egy leírást egy pékáruról, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a nevét.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
Kis, cipószerű, kerek pékáru, melynek legegyszerűbb verziója úgy készül, hogy a vizet élesztővel elkeverik, majd a lisztet hozzáadva pihentetik, letakarva kelesztik.
Állomáslista:
06.18.: Csak olvass!
06.20.: Spirit Bliss Sárga könyves út
06.22.: Könyv és más
06.24.: Utószó
06.26.: KönyvParfé
06.28.: Szembetűnő
Megjegyzések
Megjegyzés küldése