A ​kiskutya, aki unikornis akart lenni (értékelés és nyereményjáték)

Millit, a mopszkölyköt éppen Karácsony előtt adja be a menhelyre az exgazdája, ezért a kiskutya egészen elszomorodik. Szerencsére úgy néz ki, hogy egy háromgyermekes család befogadja az ünnepek idejére, és mivel Milli nagyon megszereti őket, szeretne maradni. De vajon ehhez unikornissá kell válnia? Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, mit szólnak ehhez az aranyos történethez. Ne feledjétek, hogy a turné végén lehetőségetek nyílik megnyerni a mesekönyv két példányát!

Kiadó: Manó Könyvek, 2019

Oldalszám: 160 oldal

ISBN: 9789634037330

Eredeti cím: The Pug Who Wanted to Be a Unicorn

Fordító: Nánási Yvette  

A könyvet ITT tudod megrendelni

Fülszöveg:

Mindig légy önmagad – kivéve, ha lehetsz unikornis is!

Milli, a mopsz épp karácsony előtt veszíti el az otthonát, de szerencsére Anna családja befogadja egy hétre. A játékos kedvű kiskutya nagyon megszereti Annát, és nagyon szeretne örökre vele maradni. De Anna nem vágyik kutyára – ő egy unikornist szeretne, legalábbis Milli szerint. 

Sikerül-e Millinek unikornissá változnia? Ha rájönne, mit kell ehhez tennie, akkor talán valóra válhatna az álma, hogy otthonra találjon.

Véleményem:

Most, hogy közeledik a tél és a karácsony, a szokásosnál is jobban vágyom a mesékre, amikkel jól be lehet kuckózni a takaró alá egy forró tea társaságában. Mivel már egy ideje eldőlt, hogy nagy valószínűséggel sosem fogok igazán felnőni, szinte euforikus állapotba kerültem, amikor először megpillantottam Bella Swift könyvének borítóját: egy mese, ami egy kiskutyáról szól, és köze van az unikornisokhoz is? Ide vele! Persze kicsit féltem attól, hogy a nagy cukiság-felhő mögött esetleg egy gyengécske történet húzódik majd, amit a divatos unikornis-láz szellemében akar eladni a szerző, de szerencsére ez a kósza aggodalom teljesen alaptalannak bizonyult. A kiskutya, aki unikornis akart lenni az egyik legbájosabb és legszívmelengetőbb mese, amit valaha olvastam.

Szerintem Hajni titokban egy macska, aki mopsz akar lenni, csak még magának sem ismeri be

Történetünk főhőse Milli, az aprócska mopszkölyök, aki gondtalanul éli életét anyukájával és testvéreivel, várva, hogy egy szerető gazdihoz kerüljön. Hamarosan el is érkezik ez a gazdi, azonban sajnos egyáltalán nem olyan, amilyennek a kiskutya megálmodta: sosem akar játszani vele, mindig nagyon elfoglalt, és szörnyen mérges, amikor Milli felfordulást okoz a lakásában. Amikor megelégeli az örökös bajlódást, fogja a kutyust, és beadja egy kutyamenhelyre. Milli persze az egészből semmit sem ért, csupán annyit, hogy valamit folyton rosszul csinál, ezért nincs szerető gazdija. Hamarosan egy kedves, háromgyerekes család érkezik a menhelyre, akik hosszas hezitálás után úgy döntenek, próbaidőre magukkal viszik a mopszlányt az ünnepekre. A középső gyerek, Anna nagyon szereti az unikornisokat és minden vágya, hogy kaphasson egyet, így Milli kiskutya-logikája hamar összeilleszti a kirakós darabjait: ha ő is unikornissá válhatna, akkor biztosan megszeretnék őt annyira, hogy örökre velük maradhasson. Sajnos itt sem megy minden galiba és zűr nélkül, úgyhogy Millivel együtt izgulhatunk, hogy vajon sikerül-e elfogadtatnia magát a család tagjaival, és képes lesz-e azzá a teremtménnyé válni, amire Anna a legjobban vágyik.

A mesékben nem ritkák az erkölcsi tanulságok vagy a fontos mondanivalók, sőt, egy jó mesénél ez tulajdonképpen minimum elvárás a részemről. Ugyanakkor ritkán olvasok olyan gyerekkönyvet, ami ennyire betalálna még egy felnőtt olvasó számára is az üzenetével. Kezdjük azzal, hogy a történet első felében fontos dolgokat fogalmaz meg az írónő a felelős állattartással kapcsolatban, és rávilágít arra, hogy sokan sajnos csak divatos luxuscikként, egyfajta kiegészítőként tekintenek a fajtatiszta kutyákra. Aztán ott van az a kérdéskör is, miszerint Milli úgy érzi, nem elég jó, és szent meggyőződése, hogy egy tökéletes, varázslatos lénnyé kellene változnia ahhoz, hogy mindenki szeresse. Nyilván egy mesekönyvbe nem kell ekkora filozófiai tartalmat belelátni, nekem mégis egyből eszembe jutott rengeteg párhuzam az embereket érintő problémákkal. Ha jobban végiggondoljuk, biztosan mi is éreztük már úgy, hogy bárhogyan próbálunk megfelelni egy ideálnak (legyen szó a tökéletes testről, karrierről, családról vagy otthonról), az sosem sikerül teljes mértékben, és emiatt érezhetjük úgy, hogy értéktelenebbek, kevesebbek vagyunk. Holott az igazság az, hogy azért nem tudunk nekik megfelelni, mert valójában nem is léteznek, csak a média vagy az éppen aktuális trendek próbálják elhitetni velünk, hogy ehhez kellene éppen felzárkóznunk. Ezektől a hatásoktól már a gyermekek sincsenek védve, éppen ezért elképesztően fontosnak tartom, hogy már a mesekönyvekben találkozzanak ezzel a kérdéskörrel. Milli kedves története remek apropó arra, hogy éreztessük és tudatosítsuk, mindenki egyedi, különleges és megismételhetetlen, és mindenkiben van valami, amiért szeretni lehet.

Olvasás közben éppen emiatt az érzések nagyon széles spektrumát éltem meg, volt, hogy nevettem, volt, hogy könnyeztem, és volt, ahol szimplán az egekbe szökött a cukiság-mérőm. Milli kalandjai egyszerre humorosak és szívszorítóak, lehetetlen nem megszeretni ezt a csupaszív kiskutyát. Nagyon tetszettek a történetben az emberi karakterek is, melyek a mese rövidsége ellenére is jól ki voltak dolgozva. A Millit befogadó család tagjait nagyon megkedveltem, különösen a kicsit durcás fiút, Finnt, aki még mindig szomorú régi kutyája elvesztése miatt. Tetszett az is, hogy a kutyatartást és annak minden következményét reálisan mutatja be a könyv, rávilágítva arra, hogy bizony nehézségek és felelősség is tartozik egy ilyen állathoz, különösen eleinte, amikor még kölyök. Megint csak ujjong bennem a pedagógus, hogy erről is lehet beszélni egy mesekönyvben, hogy a gyerekek érezzék, egy élőlényről való gondoskodás nem csak arról szól, hogy az adott kutya/cica/teknős/hörcsög mennyire cuki.

A sorozat további, eredeti nyelven eddig megjelent kötetei

Úgyhogy tiszta szívemből mondom, hogy aki karácsonyi ajándékot tervez iskolás korú gyerekének, feltétlenül gondoljon erre a kötetre, mert én egész egyszerűen semmi hibát nem találok benne (hozzáteszem, formailag sem, egyetlen elütés vagy hiba sem volt a könyvben, amiért hatalmas plusz pont). Bár gyerekkönyv, szerintem bármelyik felnőtt is szívesen fogja olvasni Milli kalandjait, függetlenül attól, hogyan viszonyul a mopszokhoz vagy az unikornisokhoz. :) Érdekes módon a könyvadatokból nem derült ki számomra, ki illusztrálta a mesét, pedig érdekelt volna, ki követte el ezeket az elképesztően aranyos rajzokat, amik a kötetet gazdagítják. Nagyon remélem, hogy a kiadó elhozza nekünk majd a sorozat többi kötetét is, mert Milliből úgy érzem, nem volt elég ennyi.

Értékelésem: 5/5

Kinek ajánlom? Kortól és nemtől függetlenül mindenkinek, aki egy tanulságos, mókás és megható történetet szeretne olvasni arról, hogyan fogadjuk el önmagunkat.

Nyereményjáték:

Történetünk főszereplője Milli egy aprócska mopsz, de bizony elég sok fajta kutya létezik a világon. Kisebbek, nagyobbak, szélesebbek, áramvonalasabbak, és bizony bloggereinknek is más-más fajta kutyusok tetszenek. A ti feladatotok az, hogy a képek alapján kitaláljátok, hogy az adott állomás bloggerének milyen kutya tetszik! A FAJTA nevét írjátok be a raffledobozba a megszokott módon.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Feladvány:

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:
11/12 - Hagyjatok! Olvasok!
11/14 - Csak olvass!
11/16 - Spirit Bliss Sárga könyves út
11/18 - Könyv és más
11/20 - Sorok között
11/23 - Könyvvilág