Szerafina és a Fekete Köpeny (értékelés és nyereményjáték)
A Könyvmolyképző Kiadó legújabb ifjúsági regényének főszereplője egy Szerafina nevű kislány, aki a Biltmore ház alagsorában rejtőzködve él, és akinek a lelkére kötötte az édesapja, hogy ne hagyja el a birtokot. Ám amikor gyerekek kezdenek eltünedezni a házból, akkor Szerafina Braeden Vanderbilttel, a birtok tulajdonos unokaöccsével a rejtély nyomába ered. Tartsatok velünk a könyv blogturnéján, és borzongjatok együtt bloggereinkkel. Ne feledjétek, hogy három szerencsés olvasó meg is nyerheti a Szerafina és a Fekete Köpeny című ifjúsági regényt!
Kiadó: Könyvmolyképző, 2019
Oldalszám: 280 oldal
ISBN: 9789634572534
Eredeti cím: Serafina and the Black Cloak
Fordító: Robin Edina
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
„Sose tedd be a lábadat az erdőbe, mert ott sok veszély leselkedik rád, árny és csillogás is; rabul ejtik a lelkedet!”
Szerafinának még sohasem volt oka dacolni apja utasításával, hogy ne merészkedjen a Biltmore-birtok határain kívülre. Rengeteg felfedeznivaló akad a Vanderbilt házaspár hatalmas és pompás házában, csak gondosan ügyelnie kell, hogy senki se láthassa meg. Az odafenn lakó gazdagok mit sem sejtenek Szerafina létezéséről; apjával együtt mindig is az alagsorban éltek. A kislány megtanult éjszaka settenkedni a sötét folyosókon, rejtőzködni és lopakodni az udvarház titkos ajtóin és folyosóin keresztül.
Ám amikor egymás után tűnnek el a gyerekek a birtokról, csakis Szerafina ismeri a rejtély nyitját. Egy titokzatos, fekete köpenyes alak járja éjszakánként Biltmore folyosóit. Saját hajmeresztő megmenekülése után Szerafina mindent kockára tesz, amikor szövetségre lép Braeden Vanderbilttel, Biltmore tulajdonosainak ifjú unokaöccsével. Braedennek és Szerafinának kell tehát fényt deríteniük a Fekete Köpenyes Férfi valódi kilétére, mielőtt az összes gyermeknek menthetetlenül nyoma vész.
A kutatás során Szerafinát éppen abba az erdőbe vezeti az útja, amitől mindig is óvakodnia kellett – és ahol egy régen elfeledett mágia nyomaira bukkan. A gyermekek megmentéséhez Szerafinának nem csupán legsötétebb ellenségével kell szembenéznie, hanem saját származásának különös rejtélyeivel is.
Véleményem:
Mostanában azt vettem észre magamon, hogy ha ifjúsági regényt kell választani, sokkal szívesebben nyúlok a kicsit fiatalabb korosztályt megcélzó kötetekhez, mint az inkább elterjedtebb YA-könyvekhez. Hajlamos vagyok azt hinni, hogy a legnagyobb tehetség ahhoz kell, hogy valaki a fiatalabb, a könyvmolyság iránt még nem 100%-ban elkötelezett olvasókat szólítsa meg, hiszen ezek az élmények fogják megalapozni az egyén könyvekhez való viszonyát egész hátralévő életében. Nem mellesleg én is imádok újra és újra elmerülni varázslatos világokban és csodás kalandokban, ez az a műfaj, amiből szerintem soha nem fogok kinőni, és ezt nem is bánom. Kíváncsian vártam tehát a Könyvmolyképző Kiadó új sorozatának első kötetét, mely a számomra eddig ismeretlen Robert Beatty tollából került elő.
Az már eleve szimpatikus volt, hogy a történet 1899-ben játszódik egy ódon birtokon, Észak-Karolinában. Itt ismerjük meg a tizenkét éves kislányt, Szerafinát, aki amióta az eszét tudja, az alagsorban él édesapjával, aki a gazdag Vanderbilt házaspár gépészeként dolgozik. Egy ilyen helyszín és légkör már eleve számos lehetőséget rejt magában, kísérteties hangulatot kölcsönözve a történetnek. Ez a fajta kísértetiesség csak tovább fokozódik, amikor a birtokon szép sorjában elkezdenek eltűnni a gyerekek, és úgy tűnik, az egyetlen, akinek sejtése van arról, ki állhat a dolog mögött, az Szerafina. Csakhogy a kislánynak édesapja megtiltja, hogy a felszínre merészkedjen, nem csak amiatt, nehogy a gazda vagy a háznép meglássa, hanem azért is, mert a környező erdő sok titkot és veszedelmet rejt. Hősnőnket persze nem kell félteni, kíváncsiságának és találékonyságának köszönhetően elkezd a rejtély nyomába eredni, ebben segítségére lesz a Vanderbilt házaspár unokaöccse, a kedves és jólelkű Braeden is.
Bevallom, a nagyszerű felütés és az ötletes háttérsztori ellenére sokáig féltem, hogy ez a regény nem fog igazán közel kerülni hozzám. Bár Szerafina szimpatikus volt, és a karaktere kellően rejtélyes ahhoz, hogy kíváncsi legyek a származására, valahogy az események és a leírás nekem kicsit lapos volt a könyv első felében. Éreztem, hogy az elemek tökéletesen a helyükön vannak, sok-sok érdekes karakterrel és történéssel, de valahogy hiányzott az az összekötő erő, ami igazán letehetetlenné tette volna a kötetet. Azt hiszem, egy kicsit erősebb világépítésre vágytam volna, ahol az ember minden oldalon érzi, hogy a szerző nagyon komolyan végiggondolt minden apró részletet és azok kapcsolódását, még akkor is, ha mi, olvasók ezt még nem látjuk át rögtön az elején. Szerencsére aztán a kötet második felében fordulópont következett, és amikor már kezdtem volna aggódni, hogy megmaradunk ezen a szinten, felgyorsultak az események, és a rejtélyek hátteréről is egyre többet tudtam meg. A középpontban egy titokzatos alak, egy fekete köpenyes férfi áll, és Szerafinával együtt én is egyre több mindenkire kezdtem gyanakodni, és kíváncsian vártam, mi fog kisülni az egészből. A történet tetőpontja már egészen szuperre sikeredett, az utolsó száz oldalt egyhuzamban kellett végigolvasnom, annyira izgalmas volt.
Nagyon tetszett, hogy a konkrét események és a krimibe illő nyomozós szál mellett megjelentek lélektani mozzanatok is. Ez leginkább Szerafina személyével és az ő belső vívódásaival volt összefüggésben. A kislány egész életében bujkált az emberek elől, és mivel számos különös (belső és külső) tulajdonsággal rendelkezik, sokáig élt abban a tudatban, hogy szégyellnie kell magát és hogy a többi ember úgysem fogadná be maguk közé. Nagyon szép volt a Braeden-nel való barátságának felépítése, a maguk módján mindketten különc gyerekek egymás személyében megtapasztalják, milyen a feltétel nélküli elfogadás és szeretet. Szerafinának ez különösen fontos ahhoz, hogy saját magát is el tudja fogadni, és hogy tisztán lássa, melyek a valóban fontos értékek az életben.
Összességében tehát, a pozitív és negatív dolgokat is figyelembe véve, nekem ez most egy erős négyes volt, ami mindenképpen elég arra, hogy bizalmat szavazzak a következő köteteknek is. Hivatalosan ez egy ifjúsági regény fiatalabb olvasóknak, de én nem éreztem egy percig sem olvasás közben, hogy túl öreg lennék hozzá. Az elkövetkező hidegebb és borúsabb napokra tökéletes olvasmány lehet, egy kifejezetten szerethető főhőssel és igazi ódon hangulattal.
Értékelésem: 5/4
Kinek ajánlom? Tizenkét év fölött nagyjából bárkinek, aki szereti a rejtélyeket, a nyomozást és a kísérteties atmoszférát.
Az már eleve szimpatikus volt, hogy a történet 1899-ben játszódik egy ódon birtokon, Észak-Karolinában. Itt ismerjük meg a tizenkét éves kislányt, Szerafinát, aki amióta az eszét tudja, az alagsorban él édesapjával, aki a gazdag Vanderbilt házaspár gépészeként dolgozik. Egy ilyen helyszín és légkör már eleve számos lehetőséget rejt magában, kísérteties hangulatot kölcsönözve a történetnek. Ez a fajta kísértetiesség csak tovább fokozódik, amikor a birtokon szép sorjában elkezdenek eltűnni a gyerekek, és úgy tűnik, az egyetlen, akinek sejtése van arról, ki állhat a dolog mögött, az Szerafina. Csakhogy a kislánynak édesapja megtiltja, hogy a felszínre merészkedjen, nem csak amiatt, nehogy a gazda vagy a háznép meglássa, hanem azért is, mert a környező erdő sok titkot és veszedelmet rejt. Hősnőnket persze nem kell félteni, kíváncsiságának és találékonyságának köszönhetően elkezd a rejtély nyomába eredni, ebben segítségére lesz a Vanderbilt házaspár unokaöccse, a kedves és jólelkű Braeden is.
Bevallom, a nagyszerű felütés és az ötletes háttérsztori ellenére sokáig féltem, hogy ez a regény nem fog igazán közel kerülni hozzám. Bár Szerafina szimpatikus volt, és a karaktere kellően rejtélyes ahhoz, hogy kíváncsi legyek a származására, valahogy az események és a leírás nekem kicsit lapos volt a könyv első felében. Éreztem, hogy az elemek tökéletesen a helyükön vannak, sok-sok érdekes karakterrel és történéssel, de valahogy hiányzott az az összekötő erő, ami igazán letehetetlenné tette volna a kötetet. Azt hiszem, egy kicsit erősebb világépítésre vágytam volna, ahol az ember minden oldalon érzi, hogy a szerző nagyon komolyan végiggondolt minden apró részletet és azok kapcsolódását, még akkor is, ha mi, olvasók ezt még nem látjuk át rögtön az elején. Szerencsére aztán a kötet második felében fordulópont következett, és amikor már kezdtem volna aggódni, hogy megmaradunk ezen a szinten, felgyorsultak az események, és a rejtélyek hátteréről is egyre többet tudtam meg. A középpontban egy titokzatos alak, egy fekete köpenyes férfi áll, és Szerafinával együtt én is egyre több mindenkire kezdtem gyanakodni, és kíváncsian vártam, mi fog kisülni az egészből. A történet tetőpontja már egészen szuperre sikeredett, az utolsó száz oldalt egyhuzamban kellett végigolvasnom, annyira izgalmas volt.
Nagyon tetszett, hogy a konkrét események és a krimibe illő nyomozós szál mellett megjelentek lélektani mozzanatok is. Ez leginkább Szerafina személyével és az ő belső vívódásaival volt összefüggésben. A kislány egész életében bujkált az emberek elől, és mivel számos különös (belső és külső) tulajdonsággal rendelkezik, sokáig élt abban a tudatban, hogy szégyellnie kell magát és hogy a többi ember úgysem fogadná be maguk közé. Nagyon szép volt a Braeden-nel való barátságának felépítése, a maguk módján mindketten különc gyerekek egymás személyében megtapasztalják, milyen a feltétel nélküli elfogadás és szeretet. Szerafinának ez különösen fontos ahhoz, hogy saját magát is el tudja fogadni, és hogy tisztán lássa, melyek a valóban fontos értékek az életben.
"Jellemünket nem a megnyert vagy elvesztett csaták határozzák meg, hanem azok, amiket van bátorságunk megvívni."
Összességében tehát, a pozitív és negatív dolgokat is figyelembe véve, nekem ez most egy erős négyes volt, ami mindenképpen elég arra, hogy bizalmat szavazzak a következő köteteknek is. Hivatalosan ez egy ifjúsági regény fiatalabb olvasóknak, de én nem éreztem egy percig sem olvasás közben, hogy túl öreg lennék hozzá. Az elkövetkező hidegebb és borúsabb napokra tökéletes olvasmány lehet, egy kifejezetten szerethető főhőssel és igazi ódon hangulattal.
Értékelésem: 5/4
Kinek ajánlom? Tizenkét év fölött nagyjából bárkinek, aki szereti a rejtélyeket, a nyomozást és a kísérteties atmoszférát.
Nyereményjáték:
Gidean, a dobermann egyszer-kétszer kihúzza a csávából Szerafinát, de nem csupán ebben a regényben van négylábú megmentő! A bejegyzések végén található leírásokból rá kell jönnötök, hogy kinek a hűséges társát keressük az adott állomáson. A rafflecopterbe a regények címét kell beírnotok, nem az állatét! (Könyvsorozatnál mindegy, melyik rész címét írjátok be.)
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
“Gazdám, a hajdani zsenipalánta egy detektívklub tagja volt fiatalkorában, akárcsak a nagyapám! Úgy néz ki, hogy összeáll a régi banda, és ezúttal engem visznek magukkal Blytonba nyomozni.”
a Rafflecopter giveaway
Állomáslista:
10/26 - Nem félünk a könyvektől
10/29 - Sorok között
11/01 - Könyv és más
11/04 - Olvasónapló
11/07 - Hagyjatok! Olvasok!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése