Stepsister - Egy sötét mese (értékelés és nyereményjáték)
A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Jennifer Donnelly nagysikerű regénye, a Stepsister - Egy sötét mese. Ennek örömére a Blogturné Klub hét bloggere bemutatja Hamupipőke mostohatestvérének, a félelmet nem ismerő, bátor, erős akaratú Isabelle-nek a történetét, melyből kiderül, mik késztették arra, hogy azzá a gonosz mostohanővérré váljon, akit a mesékből ismerhetünk.
Tartsatok velünk, ismerjétek meg az érem másik oldalát, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyikét.
Kiadó: Maxim, 2019
Oldalszám: 384 oldal
ISBN: 9789634991281
Eredeti cím: Stepsister
Fordító: Bozai Ágota
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Van, aki sosem tudja megváltoztatni a Párkák által neki elrendelt sorsot. De Isabelle-nek most esélye lehet rá. Hogy ki is ő? Ismered Hamupipőke meséjét, igaz? Isabelle nem más, mint az egyik gonosz mostohanővér. Amikor a herceg meglátogatta a családot a bálban megismert csodaszép lány után kutatva, Isabelle volt az, aki bezárta Ellát, gyönyörű mostohatestvérét a padlásszobába, aztán levágta a saját lábujjait, hogy beleférjen a lába az üvegtopánba, és az övé legyen a királyi férj jutalma. Azonban a sebe felszakadt, a cipő elkezdett megtelni vérrel, Ella pedig valahogy kiszabadult, és elment, hogy boldogan éljen a herceggel, amíg meg nem… Innen már úgy tűnt, nincs visszaút Isabelle sötét végzete felé.
Pedig egykoron még olyan más volt a lány élete. Nem érdekelte, hogy nem szép, élvezte az életet és boldog volt. Jobban vívott, mint a fiúk, és olyan akadályokon ugratott át vad vágtában, melyeken senki emberfia nem mert. Mindezt a fiúval, akiért őrült szerelemmel dobbant a szíve. Azonban mindez mit sem számított, sőt, botrányos volt. Engedelmessé, csinossá és illedelmessé kellett válnia, hogy megfeleljen mások elvárásainak.
A szerelmétől pedig, aki nem nemesi származású volt, elszakították, és ez végzetesen megkeserítette őt.
Most viszont Isabelle esélyt kap, hogy megváltoztassa a sorsát, és bizonyítsa, amit a rút mostohanővérek mindig is tudtak: a szépség nem minden, és egy lányt nem tör meg végleg a szívfájdalom; ahhoz sokkal több kell.
Véleményem:
Azt hittem, ennyire közel az év végéhez már nem fognak óriási meglepetések érni, persze számítottam még jó könyvekre, de azért a 2019-es top 5-ben már viszonylag biztos voltam. Mégis, a Maxim Kiadó újdonsága már a megjelenés előtt hónapokkal elkezdte birizgálni a tudatomat, és nagyon reméltem, hogy végre egy olyan mese-feldolgozást olvashatok, ami tökéletesen passzol az ízlésemhez. Azt, hogy ez mit jelent pontosan, később részletesebben is kifejtem, viszont már most leszögezem, hogy Jennifer Donnelly Stepsister-je kiverte nálam a fangirl-biztosítékot, és bebetonozta magát minden idők legnagyobb kedvencei közé.
Az alapunk, amiből kiindulunk, a klasszikus Hamupipőke-történet. Klasszikus alatt értem, hogy nem a rózsaszín, Disney-féle verzió, hanem az a bizonyos, lábujjat-sarkat lenyisszantó, eredeti Grimm mese. Vannak, akik úgy nyúlnak az ilyen mesékhez, hogy alapjaiban alakítják át őket, sötétebb felhangot adva az egész cselekménynek (erre a legutóbbi példám az Egy birodalom végzete), és vannak, akik fogják az egyik szereplőt- lehetőleg egy olyat, aki az eredeti mesében a rosszfiúk közé tartozik -, és az ő szemszögükből mutatják be a történet alternatív alakulását. A Stepsister esetében az utóbbiról beszélhetünk, hiszen a regény középpontjában Ella mostohatestvére, Isabelle áll, az események pedig onnan kezdődnek, amikor a szépséges cselédlányt elviszi magával a herceg, magukra hagyva a megcsonkított mostohákat. Az már az első lapokon világossá válik, hogy ez tényleg egy sötét mese lesz, emellett viszont az izgalmakat, különleges karaktereket, humort és érzelmeket sem kell nélkülöznünk.
Isabelle olyan karakter, akiről egy alternatív valóságban már régen lemondott mindenki: nővérével együtt kegyetlenül bánt Ellával, meg akarta téveszteni a trónörököst, és egy csepp jóság sem maradt a szívében. Ebben a változatban azonban lehetőség adódik arra, hogy változtasson saját sorsán. Ezt pedig szó szerint érthetjük, ugyanis Donnelly két érdekes szereplővel spékeli meg a cselekményt. Ők Sors és Sansz, akik ősi harcot folytatnak egymással az emberek lelkéért, és Isabelle esetében is fogadást kötnek, hogy vajon képes lesz-e a lány felülírni azt a végkifejletet, ami az eddig történtek alapján borítékolható a számára. A két alak igyekszik különböző módokon befolyásolni a mostohatestvért, így végig izgulhatunk, hogy vajon keserűsége, vagy a rég elveszettnek hitt szíve lesz-e majd az erősebb.
Visszatérve arra, hogy mit várok el egy mese-feldolgozástól, először inkább azt kellene kifejtenem, mit várok egyáltalán egy sötét mesének titulált regénytől. Azt elég sokszor hangoztatom, hogy az én szememben a sötét mese koronázatlan királya Neil Gaiman, így akarva-akaratlanul az ő munkásságához hasonlítok nagyon sok mindent. Ha pontokba kellene szednem, mik a legfőbb szempontok, amik fontosak a számomra, talán ezek lennének azok:
1. Egy olyan világ, ahol semmi sem fekete vagy fehér. Értem ezalatt a karaktereket is, ami ebben a regényben tökéletesen megvalósult. Bár látjuk, hogy Isabelle hogyan bánt Ellával, emellett azt is megmutatja a szerző, hogy az ő múltjában mik voltak azok a sérelmek, melyek gonosz viselkedéséhez vezettek. Mind Isabelle, mind a nővére, Tavi egy zsarnok és korlátozó édesanya mellett nőttek fel, aki mellett esélyük sem volt arra, hogy önmaguk legyenek.
2. Természetfeletti és csodás elemek, de nem a rózsaszín-habos fajtából, hanem olyanok, melyek időtlenséget és ősiséget sugároznak, tükröt tartanak, és amitől az embernek az az érzése támad, mennyire eltörpül a világot alakító erők között- hacsak fel nem nő a feladathoz, hogy használja azokat. Erre nagyon jó példa volt a Tündérkeresztanya, azaz Tanaquill karaktere, aki felette áll a jó vagy rossz kategóriájának, és csak abban segíthet, hogy az emberek szívük igazi vágyát teljesíthessék.
3. Ha már sötét, akkor igenis legyen nagyon meghatározó szerepe a baljós atmoszférának és a horror elemeinek. És jó esetben a horror az emberi lélek legsötétjéből merítkezzen, ne csupán szörnyek és kísértetek megjelenéséből. A Stepsister sikeresen megfelelt ennek az elvárásomnak is, hiszen sokoldalúan mutatja be az emberi kicsinyességet, önzést és gyarlóságot és az ennek következtében végbemenő pusztítást- kimaxolva azokat a határokat, amikkel még bent tartható az ifjúsági műfajban.
"A sötétség most gyötörte Isabelle-t. Mindenfelé kísérteteket látott. Tükrökben. Ablakokban. A rézedény fényes felületén. Hallotta őket az ajtó nyikordulásában. Érezte a függöny lebbenésében. De nem a sötétség kísértette, hanem maga Isabelle. A kísértet nem a sírból visszatért, élőket kínzó halott szelleme, a kísértetek itt vannak. Bennünk lakoznak, bánataink hamujában fürdenek, megbánásaink sűrű, marasztaló sarában dagonyáznak."
Marian Wodzisz fényképe. Forrás: Pinterst
Rendes mese-feldolgozáshoz híven a regényben találunk egy csomó olyan fontos mondanivalót, amit az eredeti történetben nem, sőt, olyat is, ami éppen annak kritikájaként jelenik meg. Ilyenek a szépség kultuszához köthető okfejtések: a Stepsister élesen bírálja, hogy a legtöbb tündérmesében a hősnők kivétel nélkül gyönyörűek, és rávilágít arra, hogy mennyivel nehezebb úgy érvényesülni a világban, ha valaki nem felel meg az éppen divatos szépség-ideálnak. Tekinthetjük emiatt feminista történetnek is, hiszen bátran kimondja, hogy a puszta szépség mellett legalább olyan fontosnak kellene lennie az okosságnak, leleményességnek és a tisztességnek. Isabelle pedig, nem kis meglepetésemre, az egyik legszimpatikusabb és legszerethetőbb főhős volt, akiről valaha olvastam, pont amiatt, hogy nagyon távol állt a tökéletességtől, mégis képes volt erőn felül küzdeni a változásért.
Ha még ez sem lenne elég, az egész könyvre jellemzőek a gyönyörű képek és ütős mondatok, szerintem rekord mennyiségű idézetet gyűjtöttem ki. Pont ezek miatt, még ha a cselekmény kicsit visszafogott tempójúvá válik, akkor sem unatkozunk, mert bőven akad gondolkodnivaló és néhány morális dilemma. Nagyon tetszett, hogy a viszonylagos komorság ellenére is volt benne humor, méghozzá a kicsit cinikusabb fajtából, amit annyira szeretek. A végkifejlettel is tökéletesen elégedett voltam, csak úgy, mint az erkölcsi tanulságokkal. Egy szó, mint száz, nálam ez egy abszolút telitalálat volt, és azt gondolom, sokféle műfaj szerelmese meg fogja találni ebben a könyvben a számításait.
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szereti a történetek sötét oldalát is megismerni, és az ifjúsági fantasy-n belül valami mélyebbre, tartalmasabbra és komorabbra vágyik.
Nyereményjáték:
Mostani játékunk során a mostohanővéreké lesz a főszerep. Minden állomáson láthattok egy képet, mely alapján ki kell találnotok, mi a neve az adott mostohatestvérnek (persze ehhez nem árt tudni, melyik filmből származik a fotó), és beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!
Feladvány:
Állomáslista:
11/24 A Szofisztikált Macska
11/26 Nem félünk a könyvektől
11/28 Hagyjatok! Olvasok!
11/30 Könyv és más
12/02 Sorok között
12/04 Olvasónapló
12/06 Dreamworld
Megjegyzések
Megjegyzés küldése