Marlenka (értékelés és nyereményjáték)
Finy Petra harmadik regénye, a Marlenka idén ősszel jelent meg az Athenaeum kiadó gondozásában, melyben a főszereplő a nárcisztikus személyiségekkel, gyermekei pedig a múlttal vívnak csatát. Tarts bloggereinkkel, és nyerd meg ennek a különleges kortárs regénynek egy példányát!
Kiadó: Athenaeum, 2019
Oldalszám: 304 oldal
ISBN: 9789632939377
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Marlenka imádja a nárciszt. Nem csak a virágot. Bár már három felnőtt gyereke van, vonzza magához a narcisztikus személyiségeket, és gyenge ahhoz, hogy ellenálljon nekik. De vajon miért viselkednek furcsán Marlenka felnőtt gyermekei? Miért tör az asszonyra rosszullét a Városmajor egyes pontjain? Az 1944 telén a városrészben történt tragikus események Marlenka családjának több nemzedékére kihatnak. A gyógyuláshoz pedig több nemzedéknyi idő szükséges.
Finy Petra legújabb regénye identitástörténet: főhőseinek hosszú utat kell bejárniuk ahhoz, hogy rájöjjenek, kik is ők valójában. Marlenkának és gyermekeinek meg kell dolgozniuk a boldogságért és a szerelemért, ám a harmónia még így is törékeny marad.
Véleményem:
Finy Petra neve már régóta ott van a tudatom perifériáján, és a könyveivel is szemeztem már többször is, mégis a Marlenka volt az első regény, amit elolvastam tőle. Bár nincs viszonyítási alapom, azt hiszem, nagyon jól választottam az ismerkedéshez, mert ebben a könyvben szinte minden benne van, amit egy kortárt magyar írótól elvárhatok és szerethetek. Legyen szó a múlttal való szembenézésről vagy a történelmi felelősségvállalásról, az összetett lélektani ábrázolásról vagy a gyönyörűen megkomponált szövegről, a Marlenka minden lehetséges elvárásomnak megfelelt és nagyon jókor talált meg.
Vannak regények, ahol könnyedén össze lehet foglalni a cselekményt, hogy leírjuk, mire is számíthat a leendő olvasó. És vannak könyvek- bevallom, én ezeket kedvelem jobban-, ahol a különböző események és jelentés-rétegek szépen gyűrűznek és rakódnak egymásra, hogy aztán csak sokkal később álljanak össze kerek egésszé. És még ez a kerek egész sem statikus, állandó és élettelen dolog, hanem dinamikus, egymással folyamatosan kölcsönhatásban álló részletek füzére. Egy asszony, aki folyton rosszul lesz a Városmajor fái alatt. Három gyermek, akik különböző módon küzdenek láthatatlan démonaikkal. Egy kísértet, aki a túlvilágról próbálja megjavítani azt, ami már régen elromlott. Generációk, melynek tagjai életre szóló nyomot hagytak a többiekben, és olyan bűnök, amiért valakinek vezekelnie kell, akkor is, ha azt se tudja, ki és mikor követte el őket. Talán így tudnám megfogalmazni, miről szólt számomra a Marlenka, de még így is úgy érzem, többszöri újraolvasásra és értelmezésre érdemes ez a történet.
Ha már ő a címadó, persze tekinthetjük Marlenkát főhősünknek, az idős asszonyt, aki virágboltot vezet és igyekszik terelgetni három felnőtt gyermekét. Ő a biztos pont, ahonnan minden visszaemlékezés és múltbeli esemény kiindul. Miközben az ő visszaemlékezéseiből megtudjuk, milyen volt gyermekkora egy önző, szeretetével fojtogató édesapa és egy még önzőbb barátnő mellett, egy sor másfajta, homályosabb visszaemlékezésből kibontakozik előttünk az egy generációval régebbi múlt, mely a nyilas terrorig és a Városmajor utca 37-ig vezet vissza. A könyv nem vállalkozik arra, hogy bemutassa ennek a korszaknak minden rettenetét, de én úgy éreztem, a ködös utalások, egy-egy elejtett félmondat és emléktöredék talán még jobban összeszorította a gyomromat, mintha realisztikus képet kaptam volna az akkori borzalmakról. Az olvasó így nagyjából azt az élményt kapja, amit a harmadik generáció él át mindebből: sejtjük, de nem tudjuk, mi történt pontosan, mégis érezzük, hogy az ottani iszonyat vagy a gonosz egy darabkája ránk ragad, mint egy makacs sárfolt a cipőnkre, amitől nem tudunk megszabadulni. Épp ezért gondolom, hogy ez a regény tűpontosan ábrázolja az elhallgatott, be nem vallott múlt hatását egyéni és kollektív szinten egyaránt.
A fülszöveg alapján azt hittem, kicsit jobban középpontba fog kerülni a nárcisztikus személyiségzavar, olyan személyek képében, akik Marlenka életében fontos szerepet töltöttek be. Nos, tény, hogy megjelennek ezzel kapcsolatos történések és karakterek, de én nem éreztem úgy, hogy téma szempontjából ez állna a fókuszban. Inkább az volt a benyomásom, hogy ezek a diszfunkcionális kapcsolatok is csak azt támasztják alá, hogy egy megmásított emlék, vagy éppen olyan emlékek, amik nem a mieink, mégis magunkévá tesszük őket, hogyan tudják szép lassan megmérgezni az élet különböző színtereit. A rövid terjedelem ellenére felvillantás-szerűen rengeteg más, fontos téma is előkerül a történetben, akár a házassággal, anyasággal, gyásszal, elengedéssel vagy megbocsátással kapcsolatban. Én azért nem bántam, hogy egyik sem került kiemelt szerepbe, mert így az olvasó tényleg azt tudja magával vinni, amire éppen a legnagyobb szüksége van, akár saját élete, problémái értelmezéséhez vagy megoldásához.
Ennél többet nehéz hirtelen átadni a regényből, de talán ez is elég ahhoz, hogy megmutassam, miben rejlik a különlegessége. Szerintem a Marlenka borzasztó fontos könyvre sikeredett, és megint csak megerősítést nyert bennem, hogy mennyire érdemes kortárs, magyar szerzőktől olvasni. Ezután biztos, hogy Finy Petra többi munkájára is sort kerítek.
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Azoknak, akik szeretik, ha egy regény több dimenzióból és jelentésrétegből áll össze, és fontos szerepe van benne a múlt generációkon átívelő hatásának és a lélektani folyamatoknak.
Vannak regények, ahol könnyedén össze lehet foglalni a cselekményt, hogy leírjuk, mire is számíthat a leendő olvasó. És vannak könyvek- bevallom, én ezeket kedvelem jobban-, ahol a különböző események és jelentés-rétegek szépen gyűrűznek és rakódnak egymásra, hogy aztán csak sokkal később álljanak össze kerek egésszé. És még ez a kerek egész sem statikus, állandó és élettelen dolog, hanem dinamikus, egymással folyamatosan kölcsönhatásban álló részletek füzére. Egy asszony, aki folyton rosszul lesz a Városmajor fái alatt. Három gyermek, akik különböző módon küzdenek láthatatlan démonaikkal. Egy kísértet, aki a túlvilágról próbálja megjavítani azt, ami már régen elromlott. Generációk, melynek tagjai életre szóló nyomot hagytak a többiekben, és olyan bűnök, amiért valakinek vezekelnie kell, akkor is, ha azt se tudja, ki és mikor követte el őket. Talán így tudnám megfogalmazni, miről szólt számomra a Marlenka, de még így is úgy érzem, többszöri újraolvasásra és értelmezésre érdemes ez a történet.
Ha már ő a címadó, persze tekinthetjük Marlenkát főhősünknek, az idős asszonyt, aki virágboltot vezet és igyekszik terelgetni három felnőtt gyermekét. Ő a biztos pont, ahonnan minden visszaemlékezés és múltbeli esemény kiindul. Miközben az ő visszaemlékezéseiből megtudjuk, milyen volt gyermekkora egy önző, szeretetével fojtogató édesapa és egy még önzőbb barátnő mellett, egy sor másfajta, homályosabb visszaemlékezésből kibontakozik előttünk az egy generációval régebbi múlt, mely a nyilas terrorig és a Városmajor utca 37-ig vezet vissza. A könyv nem vállalkozik arra, hogy bemutassa ennek a korszaknak minden rettenetét, de én úgy éreztem, a ködös utalások, egy-egy elejtett félmondat és emléktöredék talán még jobban összeszorította a gyomromat, mintha realisztikus képet kaptam volna az akkori borzalmakról. Az olvasó így nagyjából azt az élményt kapja, amit a harmadik generáció él át mindebből: sejtjük, de nem tudjuk, mi történt pontosan, mégis érezzük, hogy az ottani iszonyat vagy a gonosz egy darabkája ránk ragad, mint egy makacs sárfolt a cipőnkre, amitől nem tudunk megszabadulni. Épp ezért gondolom, hogy ez a regény tűpontosan ábrázolja az elhallgatott, be nem vallott múlt hatását egyéni és kollektív szinten egyaránt.
A fülszöveg alapján azt hittem, kicsit jobban középpontba fog kerülni a nárcisztikus személyiségzavar, olyan személyek képében, akik Marlenka életében fontos szerepet töltöttek be. Nos, tény, hogy megjelennek ezzel kapcsolatos történések és karakterek, de én nem éreztem úgy, hogy téma szempontjából ez állna a fókuszban. Inkább az volt a benyomásom, hogy ezek a diszfunkcionális kapcsolatok is csak azt támasztják alá, hogy egy megmásított emlék, vagy éppen olyan emlékek, amik nem a mieink, mégis magunkévá tesszük őket, hogyan tudják szép lassan megmérgezni az élet különböző színtereit. A rövid terjedelem ellenére felvillantás-szerűen rengeteg más, fontos téma is előkerül a történetben, akár a házassággal, anyasággal, gyásszal, elengedéssel vagy megbocsátással kapcsolatban. Én azért nem bántam, hogy egyik sem került kiemelt szerepbe, mert így az olvasó tényleg azt tudja magával vinni, amire éppen a legnagyobb szüksége van, akár saját élete, problémái értelmezéséhez vagy megoldásához.
"Akikkel éveket töltünk egy lakásban, azoknak a lelki formáit is úgy ismerjük, mint a körülöttünk lévő bútorok alakját, méretét, csücskeit, amelyek mellett elhaladva, már oda sem kell néznünk, mégis automatikusan kikerüljük mindet."Olvasás közben nagyon sokszor beugrottak párhuzamok Péterfy-Novák Éva Apád előtt ne vetkőzz című regényével. Bár az alaptéma más, a regény szerkesztési módja és stílusa hasonló. Itt is azt tapasztaljuk, hogy adott esetben csak a könyv közepe felé derül ki pontosan, ki kicsoda a különböző visszaemlékezésekben, és hogy ezek a szereplők milyen viszonyban állnak egymással. Én ezt a fajta megoldást ott is, itt is bravúrosnak éreztem, hiszen az olvasás élménye által sokat megélhetünk a karakterek bizonytalanságaiból és a titkok nyomasztó hatásából. Az előbbihez képest ennek a regénynek számomra reménytelibb volt a végkicsengése, magában hordozta azt az üzenetet, hogy igenis lehetséges a gyógyulás a megfelelő önismeret és őszinteség által.
Ennél többet nehéz hirtelen átadni a regényből, de talán ez is elég ahhoz, hogy megmutassam, miben rejlik a különlegessége. Szerintem a Marlenka borzasztó fontos könyvre sikeredett, és megint csak megerősítést nyert bennem, hogy mennyire érdemes kortárs, magyar szerzőktől olvasni. Ezután biztos, hogy Finy Petra többi munkájára is sort kerítek.
"Rendbe fogok jönni. Egyszer rendbe fogok jönni, ha beledöglöm, akkor is megpróbálok rendbe jönni, mert akkor legalább igazi halott leszek, és nem élőhalott, ami most vagyok."
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Azoknak, akik szeretik, ha egy regény több dimenzióból és jelentésrétegből áll össze, és fontos szerepe van benne a múlt generációkon átívelő hatásának és a lélektani folyamatoknak.
Nyereményjáték:
Játékunk a regényt is átszövő témához, a holokauszthoz kapcsolódik. A képeken olyan lányok láthatóak, akik naplót vezettek a világháború eseményeiről. Feladatotok, hogy kiderítsétek, ők melyik koncentrációs táborban haltak meg vagy tartózkodtak épp a felszabadításuk idején.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
Hélène Berr
Állomáslista:
11.23. Readinspo
11.25. Never Let Me Go
11.27. Könyv és más
Megjegyzések
Megjegyzés küldése