The Girl Who Drank the Moon – A lány, aki holdfényt ivott (értékelés és nyereményjáték)
Egy vének által uralta faluban évente elválasztanak egy kisbabát az édesanyjától, hogy az erdő boszorkányának adják. Történetünk főszereplője, Luna egy ilyen baba, ám valami miatt a boszorkány úgy dönt, hogy felneveli őt, amiben egy pici sárkány és egy mocsári szörny lesz a segítsége. Hogy megtudjátok, mit szólnak bloggereink a holdfénytől varázserőre kapott kislány történetéhez, tartsatok velük a regény blogturnéján. Ne feledjétek, hogy meg is nyerhetitek a Könyvmolyképző kiadó által felajánlott nyeremény példányok egyikét!
Kiadó: Könyvmolyképző, 2019
Oldalszám: 352 oldal
ISBN: 9789634575863
Eredeti cím: The Girl Who Drank the Moon
Fordító: Pulai Veronika
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
„A csillagfényben természetesen varázserő lakozik. Ezt mindenki tudja. De a holdfény, az egészen más. A holdfény maga a varázslat. Erről bárkit megkérdezhetsz.”
A Protektorátus lakói minden évben egy csecsemőt hagynak az erdőben, hogy feláldozzák az ott élő boszorkánynak. Ám Xan valójában jó boszorkány. Megmenti a kisbabákat, és az erdőn keresztül elviszi őket egy szerető családhoz, s hogy útközben ne éhezzenek, csillagfényt ad nekik táplálékul.
Az egyikükkel azonban csillagfény helyett holdfényt itat, ezzel pedig rendkívüli varázserővel ruházza fel a gyereket. Xan elhatározza, hogy magához veszi a kislányt, és a Luna nevet adja neki. Luna tizenharmadik születésnapjának közeledtével a lány varázsereje fokról fokra a felszínre tör, ami számos veszélyes és izgalmas következménnyel jár.
Véleményem:
Mindössze a regény címe elegendő volt ahhoz, hogy biztosan tudjam, olvasni akarom ezt a történetet. Akkor még nem tudtam sokat azzal kapcsolatban, mire számíthatok, de egy belső hang azt súgta, hogy nagyon fogom szeretni Kelly Barnhill könyvét. Később a csodaszép borító csak tovább fokozta a várakozásaimat, és most, hogy ennek a kalandnak a végére értem, nagyon nehezen találom a szavakat. Régen találkoztam egyetlen kötetbe zárva egyszerre ennyi szépséggel, tisztasággal, varázslattal és csodával, pedig igazából mindig ebben reménykedek és ezt az érzést várom, amikor kinyitok egy könyvet. A lány, aki holdfényt ivott teljes mértékben az én történetem lett, és biztos, hogy még sokáig velem fog maradni.
A regény cselekménye egy kitalált vidéken, a Protektorátus területén kezdődik. Sokat nem tudunk meg eleinte a város berendezkedéséről, csak annyit, hogy a vének tanácsa uralja, és alapvetően a bánat és a félelem határozza meg az emberek mindennapjait. Ennek legfőbb oka egy szomorú tradíció, miszerint minden évben elveszik szüleitől a legfiatalabb csecsemőt, hogy aztán egy félreeső mezőn sorsára hagyják. Mindenki tudja, hogy a közelben egy boszorkány él, és a gyerekeket számára áldozzák fel, hogy aztán békében élhessenek. Az egyik évben a kiválasztott csecsemő egy kislány, akit édesanyja olyan nehezen enged el, hogy bele is őrül a bánatba, hiszen, mint mindenki más, ő is abban a hitben él, hogy gyermeke halálra van ítélve.
A regény ezen a ponton több cselekményszálra oszlik, a következő nézőpont, amit megismerhetünk, Xan-é, a boszorkányé, aki megtalálja a mezőre kitett kisleányt. Amikor elindul vele, hogy biztonságos helyre vigye, csillagfénnyel próbálja táplálni, csakhogy egy óvatlan pillanatban holdfény kerül a gyermek szervezetébe, amitől örökre megpecsételődik a sorsa: bevarázsozódik. Xan úgy dönt, hogy felneveli a kislányt, hiszen ekkora varázserőt és potenciális veszedelmet nem szabadíthat a szabad városok lakóira. Úgy gondolja, majd megtanítja Lunát ereje használatára, csakhogy az már a gyermek fiatal éveiben olyan erős, hogy kénytelen varázslattal elzárni. A varázslat olyan jól sikerül, hogy Luna számára megszűnik a varázslat létezni, meg sem hall vagy lát semmit maga körül, ami ehhez kapcsolódik, de legalább biztonságban van. Kérdés, hogy meddig, hiszen ekkora hatalom nem maradhat sokáig rejtve.
Ezzel párhuzamosan még rengeteg kisebb-nagyobb szereplő kapcsolódik be a történetbe. Egy fiatal fiú, akinek van bátorsága megkérdőjelezni a vének törvényeit, a titkokat őrző csillagnővérek, az Őrült Asszony és a Bánatfaló, na meg egy igazán különleges és bátor kis sárkány és egy bölcs mocsári szörny- első pillantásra talán kaotikusnak tűnik a kép, de Barnhill valami egészen fantasztikusan építette fel regényét, és a fejezeteket olvasva az eleinte kusza fonalak szépen kibomlanak, és minden apró részlet a helyére kerül. Kicsit olyan volt olvasni ezt a történetet, mintha egy álomban járnék. Nem csak a már-már szürreálisan gyönyörű fogalmazásmód és nyelvezet miatt, hanem mert magát a cselekményt is átjárja valami finom, fátyolos atmoszféra, amiben ugyanakkor rengeteg bölcsesség és szeretet lakozik. Furcsa, de nekem sokszor olyan érzésem volt, mintha egy Miyazaki-mesébe csöppentem volna, a mondanivaló és a képi világ miatt egyaránt. Érdekes volt számomra, hogy egy amerikai szerzőtől egy ennyire más regényt kapok, mint amit a nyugati ifjúsági fantasy irányvonalában megszokhattam. Talán ez a másság szokatlan lesz sokaknak, amikor elkezdik olvasni a történetet, de ha adunk magunknak időt ráhangolódni, olyan élményben lesz részünk, amit nem felejtünk el könnyen.
Nagyon megszerettem ennek a különös történetnek a szereplőit, különösen Xant-t, Glörköt, a mocsári szörnyet, és Fyriánt, az Egyszerűen Óriási Sárkányt (akinek olyan óriási szíve van, hogy bárki példát vehetne róla). A konkrét események szerintem elég izgalmasak voltak, hogy önmagukban fenntartsák az ember érdeklődését, bár bevallom, engem nem is az izgalmak hajtottak előre a lapokon, hanem az a végtelen mennyiségű szépség, ami ebben a mesében rejlik. Rengeteg szimbólummal dolgozik, és sokkal kevésbé szájbarágós, mint a mai történetek többsége, és nekem pont ezért tetszett annyira. Úgy éreztem, nem készen kapom az arcomba a tanulságokat és a mondanivalót, hanem nekem kell egyenként kicsomagolni azokat, mint valami értékes ajándékot. Az csak hab a tortán, hogy a cselekmény önmagában is nagyon rendben van, remekül felépített dramaturgiával és sok-sok csattanóval odáig, mire pontosan megtudjuk, ki kicsoda ebben a történetben, és ki melyik oldalon áll.
Egy szó, mint száz, imádtam, és innentől kezdve bármi is jelenjen meg a szerzőtől, biztos, hogy azonnal le fogok csapni rá. Üde és kiemelkedő színfolt az ifjúsági fantasy-regények sorában, ami miatt remélem, hogy minél több olvasóhoz fog eljutni.
Értékelésem:5/5
Kinek ajánlom? Azoknak, akik szeretnének egy nagyon sajátos hangulatú, szépségesen megírt történetet olvasni, és akik igazán hisznek a varázslatban.
Mindössze a regény címe elegendő volt ahhoz, hogy biztosan tudjam, olvasni akarom ezt a történetet. Akkor még nem tudtam sokat azzal kapcsolatban, mire számíthatok, de egy belső hang azt súgta, hogy nagyon fogom szeretni Kelly Barnhill könyvét. Később a csodaszép borító csak tovább fokozta a várakozásaimat, és most, hogy ennek a kalandnak a végére értem, nagyon nehezen találom a szavakat. Régen találkoztam egyetlen kötetbe zárva egyszerre ennyi szépséggel, tisztasággal, varázslattal és csodával, pedig igazából mindig ebben reménykedek és ezt az érzést várom, amikor kinyitok egy könyvet. A lány, aki holdfényt ivott teljes mértékben az én történetem lett, és biztos, hogy még sokáig velem fog maradni.
A regény cselekménye egy kitalált vidéken, a Protektorátus területén kezdődik. Sokat nem tudunk meg eleinte a város berendezkedéséről, csak annyit, hogy a vének tanácsa uralja, és alapvetően a bánat és a félelem határozza meg az emberek mindennapjait. Ennek legfőbb oka egy szomorú tradíció, miszerint minden évben elveszik szüleitől a legfiatalabb csecsemőt, hogy aztán egy félreeső mezőn sorsára hagyják. Mindenki tudja, hogy a közelben egy boszorkány él, és a gyerekeket számára áldozzák fel, hogy aztán békében élhessenek. Az egyik évben a kiválasztott csecsemő egy kislány, akit édesanyja olyan nehezen enged el, hogy bele is őrül a bánatba, hiszen, mint mindenki más, ő is abban a hitben él, hogy gyermeke halálra van ítélve.
A regény ezen a ponton több cselekményszálra oszlik, a következő nézőpont, amit megismerhetünk, Xan-é, a boszorkányé, aki megtalálja a mezőre kitett kisleányt. Amikor elindul vele, hogy biztonságos helyre vigye, csillagfénnyel próbálja táplálni, csakhogy egy óvatlan pillanatban holdfény kerül a gyermek szervezetébe, amitől örökre megpecsételődik a sorsa: bevarázsozódik. Xan úgy dönt, hogy felneveli a kislányt, hiszen ekkora varázserőt és potenciális veszedelmet nem szabadíthat a szabad városok lakóira. Úgy gondolja, majd megtanítja Lunát ereje használatára, csakhogy az már a gyermek fiatal éveiben olyan erős, hogy kénytelen varázslattal elzárni. A varázslat olyan jól sikerül, hogy Luna számára megszűnik a varázslat létezni, meg sem hall vagy lát semmit maga körül, ami ehhez kapcsolódik, de legalább biztonságban van. Kérdés, hogy meddig, hiszen ekkora hatalom nem maradhat sokáig rejtve.
Ezzel párhuzamosan még rengeteg kisebb-nagyobb szereplő kapcsolódik be a történetbe. Egy fiatal fiú, akinek van bátorsága megkérdőjelezni a vének törvényeit, a titkokat őrző csillagnővérek, az Őrült Asszony és a Bánatfaló, na meg egy igazán különleges és bátor kis sárkány és egy bölcs mocsári szörny- első pillantásra talán kaotikusnak tűnik a kép, de Barnhill valami egészen fantasztikusan építette fel regényét, és a fejezeteket olvasva az eleinte kusza fonalak szépen kibomlanak, és minden apró részlet a helyére kerül. Kicsit olyan volt olvasni ezt a történetet, mintha egy álomban járnék. Nem csak a már-már szürreálisan gyönyörű fogalmazásmód és nyelvezet miatt, hanem mert magát a cselekményt is átjárja valami finom, fátyolos atmoszféra, amiben ugyanakkor rengeteg bölcsesség és szeretet lakozik. Furcsa, de nekem sokszor olyan érzésem volt, mintha egy Miyazaki-mesébe csöppentem volna, a mondanivaló és a képi világ miatt egyaránt. Érdekes volt számomra, hogy egy amerikai szerzőtől egy ennyire más regényt kapok, mint amit a nyugati ifjúsági fantasy irányvonalában megszokhattam. Talán ez a másság szokatlan lesz sokaknak, amikor elkezdik olvasni a történetet, de ha adunk magunknak időt ráhangolódni, olyan élményben lesz részünk, amit nem felejtünk el könnyen.
Nagyon megszerettem ennek a különös történetnek a szereplőit, különösen Xant-t, Glörköt, a mocsári szörnyet, és Fyriánt, az Egyszerűen Óriási Sárkányt (akinek olyan óriási szíve van, hogy bárki példát vehetne róla). A konkrét események szerintem elég izgalmasak voltak, hogy önmagukban fenntartsák az ember érdeklődését, bár bevallom, engem nem is az izgalmak hajtottak előre a lapokon, hanem az a végtelen mennyiségű szépség, ami ebben a mesében rejlik. Rengeteg szimbólummal dolgozik, és sokkal kevésbé szájbarágós, mint a mai történetek többsége, és nekem pont ezért tetszett annyira. Úgy éreztem, nem készen kapom az arcomba a tanulságokat és a mondanivalót, hanem nekem kell egyenként kicsomagolni azokat, mint valami értékes ajándékot. Az csak hab a tortán, hogy a cselekmény önmagában is nagyon rendben van, remekül felépített dramaturgiával és sok-sok csattanóval odáig, mire pontosan megtudjuk, ki kicsoda ebben a történetben, és ki melyik oldalon áll.
Egy szó, mint száz, imádtam, és innentől kezdve bármi is jelenjen meg a szerzőtől, biztos, hogy azonnal le fogok csapni rá. Üde és kiemelkedő színfolt az ifjúsági fantasy-regények sorában, ami miatt remélem, hogy minél több olvasóhoz fog eljutni.
"A szív anyaga csillagfény és idő.Egy tűszúrásnyi útját vesztett vágyakozás.Egy húr, ami a végtelentől a végtelenig ér sértetlenül."
Értékelésem:5/5
Kinek ajánlom? Azoknak, akik szeretnének egy nagyon sajátos hangulatú, szépségesen megírt történetet olvasni, és akik igazán hisznek a varázslatban.
Nyereményjáték:
Lunát egy boszorkány fogadja örökbe, ezért úgy döntöttünk, hogy ki kell találnotok a borítórészletek alapján, hogy melyik örökbefogadást vagy boszorkányt tartalmazó, Könyvmolyképző Kiadó által kiadott könyv CÍMÉT keressük az egyes blogokon.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
Állomáslista:
10/25 - Olvasónapló
10/27 - Sorok között
10/29 - Hagyjatok! Olvasok! (extra)
10/31 - A Szofisztikált Macska
11/02 - Hagyjatok! Olvasok!
11/04 - Könyv és más
Megjegyzések
Megjegyzés küldése