To Kill a Kingdom – Egy birodalom végzete (értékelés és nyereményjáték)
A Könyvmolyképző kiadónál hamarosan megjelenik Alexandra Christo debütáló regénye, ami külföldön bestseller. A történet főszereplője Lira, egy királyi családból származó szirén, akit azzal büntetnek, hogy emberré varázsolják, és elveszti szirén képességeit. Lirát egy herceg menti meg, akinek a szirénvadászat a hivatása. Kövessétek blogturnénkat, hogy megtudjátok, mit szólnak bloggereink ehhez a nem mindennapi pároshoz! A turné végén három szerencsés olvasónk a kiadó jóvoltából megnyerheti a To Kill a Kingdom – Egy birodalom végzete című YA fantasyt!
Kiadó: Könyvmolyképző, 2019
Oldalszám: 424 oldal
ISBN: 9789634576525
Eredeti cím: To Kill a Kingdom
Fordító: Nagy Boldizsár
A könyvet ITT tudod megrendelni
Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Annyi szívet gyűjtöttem be eddig, ahány éves vagyok.
Vagyis a hálószobámban összesen tizenhét rejtőzik valahol a homok alatt. Olykor-olykor leások, csak hogy lássam, mind megvannak-e még. Lenn a mélyben, vérben ázva. Megszámlálom őket, és megnyugszom, hogy nem lopták el egyiket sem éjszaka. Azon se lepődnék meg, ha így történne. A szíveknek hatalma van, a magamfajták pedig egy dologra vágynak még az óceánnál is jobban: hatalomra.
A HERCEG SZÍVE LENNE AZ IGAZI TRÓFEA!
Lira hercegnő egy királyi családból származó szirén, azok közt is a legveszélyesebb. A víz alatti világban nagy tiszteletnek örvend. Már csak egy szív hiányzik a gyűjteményéből – ám azt elhibázza. Anyja, a Tenger Királynője büntetésből átváltoztatja, mégpedig egy olyan lénnyé, amitől a legjobb undorodik: emberré. Elveszi tőle a bűvös szirénénekkel képességét is, és megparancsolja, hogy a téli napfordulóig vigye el neki Elian herceg szívét, különben ember marad örökre.
Hiába ő a leghatalmasabb emberi királyság trónörököse, Elian herceg csak az óceánon érzi magát igazán otthon. A szirénvadászat pedig a hivatása. Amikor kiment egy lányt az óceán habjaiból, hamar rájön, hogy ő bizony más, mint aminek először hitte. Az idegen megígéri neki, hogy a segítségére lesz, és együtt fogják megtalálni a módját, hogyan pusztítsák el a sziréneket. De vajon megbízhat a lányban? És vajon hány alkuba kell belemennie Elian hercegnek, mire megszabadítja az embereket a legnagyobb ellenségtől?
Kirobbanóan sikeres nemzetközi bestseller, ami Sarah J. Maas és Marissa Meyer sorozataihoz hasonlóan vagány, izgalmas és szemtelen módon dolgoz fel egy klasszikus mesét.
Véleményem:
Az egyik kedvenc témám, amikor egy szerző átdolgoz egy klasszikus mesét, hogy annak főbb vonalainak megtartásával valami egészen újszerűt alkosson. Éppen ezért nem volt kérdés, hogy el szeretném olvasni Alexandra Christo regényét, a To Kill a Kingdom-ot. Ekkor még csak annyit tudtam, hogy a könyv kiindulópontja a Kis hableány című mese, én pedig nagyon reméltem, hogy nem egy habos-babos lányregényt, hanem valami igazán belevaló történetet fogok kapni, ami akár még komor vagy véres is lehet. Nos, ebből a szempontból a könyv messze felülmúlta a várakozásaimat, ugyanis egy meglehetősen ütős alapszituációból indultunk, ugyanakkor a kivitelezésben voltak olyan dolgok, amiért igazán közel mégsem kerültünk egymáshoz. De nézzük meg részletesebben, miről van szó, mik azok a dolgok, amik nagyon működtek ebben a kötetben, és mik azok, amik számomra kevésbé.
A szerző által felépített világ már az elejétől kezdve nagyon baljós, sötét atmoszférával rendelkezik. Hamar megismerjük történetünk nem emberi szereplőit, a tengerek kegyetlen királynőjét, illetve az ő lányát, regényünk főhősét, Lirát. Hamar kibontakozik előttünk, hogy a szirének világa egyáltalán nem a melegségről és a szeretetről híres, éppen ellenkezőleg, az jelent értéket, ha valaki minél kegyetlenebb, és minél több embert képes elpusztítani. Lira és édesanyja kapcsolatára sem a kölcsönös tisztelet és kötődés, sokkal inkább a félelem és megvetés a jellemző. Hogy bizonyítsa rátermettségét, és hogy méltó a trónra, Lirának minden évben a születésnapján el kell csábítania énekével egy embert, hogy aztán elpusztítsa és kitépje a szívét (láthatjuk, ez a legkevésbé sem hasonlít a Disney-mesékből megismert sztorira, a szirének ábrázolása sokkal inkább idézi meg a mitológiai történetek szörnyalakjait). Ebből ered a fő konfliktus is, Lira ugyanis megszegi az ezzel kapcsolatos szabályokat, amiért anyja kegyetlen büntetést talál ki a számára: emberré változtatja, és megparancsolja, hogy ilyen alakban is hozza el neki a száz királyság egyik legbefolyásosabb trónörökösének, Elian hercegnek a szívét.
A cselekményt váltott szemszögből ismerhetjük meg, természetesen Lira és Elian nézőpontján keresztül. Utóbbi életéről megtudjuk, hogy bár uralkodó családja a trónra szánja, ő maga sokkal szívesebben tölti az idejét a saját hajóján a legénységével, azzal a céllal, hogy minél több veszélyes szirént elpusztítson, és valahogy legyőzze a Tenger Úrnőjét. Innentől kezdve már nem nehéz elképzelni, milyen irányt vehet majd a regény cselekménye, ahol adva van két különböző világból származó, ellentétes fajba tartozó karakter, akik arra esküdtek fel, hogy elpusztítják egymást. De ahelyett, hogy erről árulnék el többet, inkább kitérnék azokra a dolgokra, amik miatt nagyon lehet szeretni ezt a könyvet, és azokra is, amik nekem kicsit hiányoztak.
Az első és legfontosabb erősség a tengeri világ felépítése és az ottani figurák megjelenítése. Itt tényleg szó sincs szépséges és kedves teremtményekről, a szirének kegyetlenek, aljasak és rettenetesek. Rajtuk kívül még élnek ebben a világban hableányok és hablegények is, akik szintén sokkal kevésbé megnyerő külsővel és tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a mesék hősei. A Tenger Királynője igazán jól sikerült gonosz karakter lett, aki valóban velejéig romlott, és akiben nyoma sincsen semmiféle emberi érzelemnek. Kezdetben ilyesminek indul Lira is, aki azonban emberré válásával elég komoly karakterváltozásokon megy keresztül. Ami kevésbé tetszett, az az emberek birodalmának bemutatása volt. Nagyon hiányosnak éreztem az azzal kapcsolatos információkat, hogyan épül fel ez a kitalált világ, az egyik pillanatban még olyan érzés volt, mintha egy régebbi időkben játszódó kalóztörténetben járnánk, aztán ötletszerűen felbukkant pár oda nem igazán illő elem (pl. radar, léghajó). Következetlennek éreztem, hogy ha az emberi világban elérhető ilyen fejlett technológia, akkor a szirének vadászatára miért szigonyokkal és kardokkal felszerelkezve indul a legénység, illetve jó lett volna jobban megismerni a többi királyságot is. Persze érthető, hogy egy egykötetes regényben nem lehet minden részletre kitérni, de én úgy éreztem, inkább olvasnék 150 oldallal többet, csak legyen minden darabka a helyére téve.
Lira személye, illetve a benne végbemenő változások érthetők voltak egy ilyen téma esetén, de a nagyon sötét és komor alaphelyzet miatt nekem túl nagyra sikeredett ez a pálfordulás. Hiába, biztos túl sok horrort és dark-fantasy-t olvasok, de a szívem mélyén nagyon örültem volna annak, ha az egész regény megmarad ebben a hangulatban és stílusban, ha már a szerző mert nagyot álmodni és ennyire kegyetlenre ábrázolni a sellők/szirének figuráját. Az fontos, hogy ezek mind olyan kritikák, amik teljesen szubjektívek, hiszen egy ifjúsági regényhez mérten teljesen rendben volt a dolgok alakulása és a cselekmény menete, sőt, így is tartalmazott azért a könyv jó pár izgalmat és fordulatot. Ami viszont a műfajtól és az eseményektől teljesen független dolog, az maga az írásmód és a stílus. Sokszor van, hogy egy kevésbé izgalmas sztorit is úgy tud megírni valaki, hogy öröm olvasni minden sorát. Nálam ez most egy kicsit fordított helyzet volt: szerintem elképesztő ötletes és feszültségekkel teli ez a történet, de a fogalmazásmóddal sokszor nem voltam kibékülve. Többször találkoztam olyan szavakkal és kifejezésekkel, amik egyszerűen nem illettek a szövegkörnyezethez vagy a hangulathoz, és ezek pont annyira akasztottak meg, hogy ne menjen teljesen gördülékenyen az olvasás. Szerencsére a regény utolsó egyharmada annyira beindult, hogy kiegyensúlyozta ezt a középtáji ingadozást, így összességében bőven megmaradt azon a szinten, hogy kellemes élményt nyújtson.
Lényeg a lényeg, szerintem ezt a könyvet sokkal többen fogják szeretni, mint ahányan nem. Rengeteg dolog van benne, amitől egy ifjúsági fantasy működni tud, eredeti világ, mitologikus háttér, nem szokványos romantikus szál, úgyhogy ha valaki ilyesmire vágyik, biztosan meg fogja találni benne a számításait. A végpontszám, amit adok, sokkal inkább szól annak, hogy én most kevésbé találtam meg ebben a könyvben saját magamat, illetve az is, hogy az erős indítás után jobban észrevettem talán a hiányosságokat, mint normál esetben. Ettől függetlenül nem bántam meg, hogy elolvastam, annak pedig külön örülök, hogy végre olyan világgal találkoztam, ahol a szirének nem a szokványos módon kerültek ábrázolásra.
Értékelésem: 5/3,5
Kinek ajánlom? A kicsit komolyabb/komorabb ifjúsági fantasy-k rajongóinak, akik szeretik a mitológiai elemeket és a nem szokványos romantikus történeteket.
Nyereményjáték:
Történetünk főszereplője, Lira hercegnő gyűjteménye egészen különleges, ugyanis szirénünk hercegi szíveket gyűjt, ezért mi is minden bejegyzésünkben elrejtünk néhány szívet! A feladatotok annyi, hogy megtaláljátok őket, és beírjátok a rafflecopterbe, hogy az adott napi bejegyzésben mennyit találtatok. Vadászatra fel!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Állomáslista:
10/24 - Sorok között
10/26 - Kelly és Lupi olvas
10/28 - Readinspo
10/30 - Dreamworld (extra)
11/01 - Fanni's Library
11/03 - Dreamworld
11/05 - Ambivalentina
11/07 - Csak olvass!
11/09 - Hagyjatok! Olvasok! (extra)
11/11 - Könyv és más
11/13 - Booktastic Boglinc
11/15 - Utószó
11/17 - Hagyjatok! Olvasok!
11/19 - Flora the Sweaterist
11/21 - Flora the Sweaterist (extra)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése