Piranesi (értékelés és nyereményjáték)

november 18, 2020 Címkék: Agave Blogturné Értékelések fantasy Nyereményjáték weird

Piranesi (értékelés és nyereményjáték)

Több mint tizenöt évvel A hollókirály megjelenését követően idén végre megérkezett Susanna Clarke második regénye, a Piranesi. Tartsatok bloggereinkkel a történet rendkívüli világába, és játsszatok velünk, hogy esélyetek legyen megnyerni az Agave Kiadó által felajánlott példányt.

Kiadó: Agave, 2020

Oldalszám: 224 oldal

ISBN: 9789634198000

Fordító: Molnár Berta Eleonóra

A könyvet ITT tudod megrendelni!

Fülszöveg:

A Hollókirály szerzőjének mámorító, hipnotikus új regénye, mely egy álomszerű, alternatív valóságban játszódik.

Piranesi háza nem hétköznapi épület. Termei végtelenek, folyosói végeláthatatlanok, falait pedig sok ezer különféle szobor borítja. A labirintusszerű csarnokok közt egy bebörtönzött óceán terül el, hullámok emelkednek mennydörögve a lépcsőházakban, pillanatok alatt árasztva el a termeket. De Piranesi nem fél; ismeri a dagályokat, ahogyan a labirintusban is eligazodik. Élete a ház felfedezéséről szól.

Rajta kívül még egy ember él a házban, a Másik nevű férfi, aki hetente kétszer meglátogatja Piranesit, hogy a segítségével a Nagy és Titkos Tudás nyomára bukkanjon. De kutatásai során Piranesi bizonyítékot talál egy harmadik személy létezésére is, és egy szörnyű titokra kezd fény derülni, mely a Piranesi által ismert világon túlra nyit kaput.

Susanna Clarke várva várt második regénye lenyűgöző új világba vezeti az olvasót: egy meglepő képekkel és szürreális szépséggel teli végtelen labirintusba, melyet dagályok és felhők kísértenek.

Véleményem:

Susanna Clarke előző kötetével, A hollókirállyal finoman mondva is viharos volt a kapcsolatom. Amellett, hogy elismerem, hogy a fantasy-irodalom egyik legérdekesebb és egyedibb darabja, nem mondhatnám, hogy az olvasása egy könnyed sétagalopp volt, keményen meg kellett küzdenem azért, hogy a regény szórakoztató élménye kerekedjen felül a végtelen lábjegyzeteken (ami azt illeti, több helyen említettem is már, ez volt az első és utolsó könyv életemben, amibe bele is haraptam, ne kérdezzétek, miért, de volt egy pont, ahol nem tudtam máshogy levezetni a frusztrációmat), Most, évekkel később, ezzel együtt is biztosan tudtam, hogy el fogom olvasni az új könyvét (főleg, hogy ennek a terjedelme sem volt olyan elrettentő), és nagyon kíváncsi voltam, milyen élményt nyújt majd a Piranesi, ami ennyi ideig érlelődött az írónőben. Nos, amellett, hogy ez a könyv még annyira sem tekinthető szokványosnak vagy "komfortosnak", mint az elődje, az vitathatatlan, hogy az idei év egyik legkülönlegesebb megjelenése.

"Mikor a Hold a Harmadik Északi Csarnokban kelt fel, a Kilencedik Előcsarnokba mentem, hogy megfigyelhessem három Dagály egyesülését. Ilyet csak minden nyolcadik évben látni."

Clarke gyakorlatilag az első pillanattól kezdve elvarázsol bennünket, egy olyan világot teremtve, ami szürreális, álomszerű, mégis, mintha a lehető leghitelesebben ábrázolná az elme és a lélek szavakba nehezen önthető tartományait. Ebben a világban hatalmas, kőből épült csarnokokban járunk, útvesztők sűrűjében, ahol az alsó szinteket az óceán ostromolja, a felső szinteket pedig a felhők uralják. A folyosókon monumentális és gyönyörű szobrok állnak, az áramlatok és dagályok pedig néha teljesen átmossák az egész építményt. Ebben a különleges világban él a történet elbeszélője, Piranesi, aki naplóbejegyzésein keresztül tárja fel előttünk otthonát és a vele történteket. Piranesi karaktere rendkívül magával ragadó. Nincs múltja, vagy ha van is, ő maga sem ismeri, bár tudjuk, hogy harmincas férfi, írásmódjából mégis árad a gyermeki ártatlanság, és egy nagyon sajátos, androgün stílus (ami olyannyira erősre sikeredett, hogy olvasás közben többször is nőként képzeltem el annak ellenére, hogy már tudtam, hogy férfi). Labirintusokba zárt, magányos világát számtalan apró teendő és felfedezés tölti ki: hínárt gyűjt és szárít, leltárba veszi a csarnokok elhelyezkedését, gondozza a termekben talált csontvázakat és a csillagokat tanulmányozza. Saját magára tudósként és felfedezőként tekint, és beszámolóiból is az sugárzik, hogy képes egyfajta ösztönös ártatlansággal rácsodálkozni minden olyan dologra, ami kicsit is újszerű ebben a végtelen monotóniában. Társaságul egyetlen másik ember szolgál számára, a Másiknak nevezett férfi, aki időről időre felbukkan, hogy különböző eszmecseréket folytasson Piranesivel (ezen a ponton nálam már nagyon erősen bejött egy Lost-flesh, ha valaki látta a sorozatot, tudja, mire gondolok).

Az elbeszélés stílusa és a hangulat annyira erős, hogy az első oldalaktól fogva olyan volt, mintha magam is ezeket a monumentális csarnokokat járnám, hallottam a hullámok örökös ostromlását és éreztem a sós permet illatát, ráadásul az atmoszféra megteremtéséhez Clarke egyéb eszközökkel is hozzájárult, például az írásmóddal (minden főnév nagybetűvel írása, ami nagyon jól szimbolizálja Piranesi viszonyulását az őt körülvevő világhoz). Egy jó novellához tulajdonképpen már itt meg is lehetett volna állni, de regény lévén valamiféle cselekménnyel is kellett szolgálni, az első negyedtől kezdve el is kezdenek valamelyest beindulni az események. Piranesi számára egyre több árulkodó jel utal arra, hogy ő maga nem feltétlenül az, akinek gondolja magát, elképzelhető, hogy fontos emlékei hiányoznak, és ami a legfontosabb lehet, hogy nem csupán ketten élnek a Másikkal a világban. A későbbiekben fogunk is kapni egyfajta magyarázatot arra, hogy kicsoda ő és miféle világban létezik, erről konkrétabban nem írnék amiatt, hogy senkitől se vegyem el a felfedezés örömét, mindenesetre kapunk egy megfoghatóbb cselekményszálat is, ami kiegészíti ezt a másik, szimbolikus réteget.

Őszintén szólva, nagyon szerettem volna, ha olvasás után elmondhatom, hogy ez volt az év, vagy akár az évtized regénye, nagyon erősek voltak az elvárásaim az előzetes értékeléseket olvasva. Az, hogy ezt most mégsem mondom, kizárólag szubjektív dolgokon múlt, objektíve így is elismerem, hogy ez egy nagyon fontos és egyedi történet a műfajon belül. Minimális hiányérzetem kizárólag abból fakadt, hogy valami egészen más jellegű fordulatra számítottam, a végkifejlettől pedig nagyobb katarzist vártam. De ebből is az a tanulság számomra, hogy bizonyos könyveket egyszerűen meg kell tanulni elvárások nélkül olvasni, anélkül, hogy az ember bármiféle megszokott sztenderd vagy tapasztalat alapján, "kényelmesen" akarjon haladni a történettel. A Piranesit akkor lehet igazán élvezni, ha nem megfejteni akarjuk, nem vizsla módjára keressük az elrejtett nyomokat és rejtett utalásokat, nem azon töprengünk, hogy éppen mit szimbolizál a szerző az adott dolog megjelenítésével, hanem egyszerűen csak elmerülünk benne, és engedjük, hogy meséljen. Amikor ez sikerült - és szerencsére az olvasás nagy részében így volt -, akkor képes voltam én is átadni magam annak a rácsodálkozásnak, mint Piranesi, a csarnokok és labirintusok pedig olyan képeket és érzéseket hívtak életre bennem, amik ritkábban jönnek elő tudatosabb pillanataimban. Ez a történet tényleg képes arra, hogy kiszakítson a mindennapokból és elvarázsoljon, de feltétlenül meg kell neki adni hozzá a szükséges időt és nyugalmat.

Összességében különleges élmény volt, amitől, ha le is vonnék fél csillagot a saját, személyes elképzeléseim meg nem valósulása miatt, mégsem teszem, mert más regényekkel összehasonlítva nem lenne méltányos. Már most biztos vagyok benne, hogy újra fogom olvasni, nem csak azért, hogy a végkifejlet fényében máshogy lássam az előzményeket, hanem azért is, hogy újra elmerüljek ebben az egyszerre magányos és békés világban. Biztosan vannak a műfaj rajongói között, akik sokkal jobban képesek elemezni a különböző képeket és írói technikákat a könyvvel kapcsolatban, de én tényleg azt javaslom, hogy elemzés helyett csak dőljünk hátra és élvezzük.

Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki egy igazán különleges világot teremtő, erős atmoszférájú történetet szeretne olvasni, még azoknak is, akik esetleg beleharaptak annó A hollókirályba.:)

Nyereményjáték:

A Piranesi a fantasy irodalom egyik kiemelkedő műve, de a műfajban rengeteg más népszerű regény is íródott, így most ezeknek a borítójából hoztunk egy-egy részletet az állomásokon. A feladatotok annyi lenne, hogy a Rafflecopter doboz megfelelő helyére beírjátok, melyik könyvhöz tartozik az adott borítórészlet.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Feladvány: