HiSztorik- Bíró Szabolcs: A birodalom ura (Anjouk 7.)
„- Miféle világ köszönt ránk Anjou Károly után? – temette arcát a kezébe Drugeth Miklós.
- Az csak rajtunk múlik – vélte Lackfi István. – A magam részéről úgy érzem, daliás idők jönnek.”
A történet szálát 1342 nyarán vesszük fel, mikor is Anjou Károly megtér a teremtőhöz, s fia, a tizenhat éves Lajos kerül a magyar trónra. Az ifjú, agilis királynak határozott elképzelései vannak a kormányzást illetően, s bár folytatni kívánja atyja hagyatékát, nem teljesen úgy, ahogy azt az addigi országos főméltóságok gondolták. Vajon ennek ellenére kitart a hűségük? S valóban daliás idők jönnek a Magyar Királyságra? Tudjuk a történelemkönyvekből, hogy Lajos uralkodásának 40 esztendejéből mindössze kettő volt békés, amikor nem viselt háborút. Így nem meglepő, hogy a négy év történéseit felölelő kötetben több hadjáratról is olvashatunk, bár nem részletekbe menően. Ezúttal nem a virtuson van a hangsúly, a nagy csatajelenetek is elmaradnak. Jelentős szerepet kapott ugyanakkor a külpolitika, a diplomácia. A regény egyik fő vonulata ugyanis a Nápolyi Királyságba kalauzolja az olvasót, ahol időközben András herceg is felnőtt, és Róbert király halálát követően felesége oldalán igényt tartana a trónra. Ezt azonban Nápolyban senki más nem szeretné. A középső fia sorsát egyengetni odautazó özvegy anyakirályné borzadva tapasztalja a nápolyi udvar romlottságát, az Anjou rokonok áskálódását és a pápa arcátlan pénzsóvárgását. A körülmények semmi jót nem ígérnek.
Nagy Lajos király szobra a Nemzeti Történeti Emlékparkban (Vanyúr István alkotása). Kép forrása: Wikipedia
A birodalom ura a sorozat 7. része, ugyanakkor Az ifjú lovagkirály-trilógia kezdő kötete is. Ebből adódóan több felvezető jellegű fejezettel veszi kezdetét a történet, melyek megalapozzák a későbbi események irányvonalát. A cselekmény több szálon indul meg, és a régi kedvencek mellett több új szereplő is feltűnik a színen. Egyesek csak néhány oldal erejéig, mások tartósan a történet részévé válnak. Ugyanakkor ezek a kis epizódok sem elhanyagolhatóak, érdemes emlékezetünkbe vésnünk ezeket a szereplőket is, hiszen személyüknél fogva a cselekmények későbbi alakulásában jelentős szerepet kaphatnak. Az országos ügyek mellett elég nagy teret nyer a szereplők személyes sorsának alakulása. Természetesen most is velünk van a Bátor nemzettség hányattatott sorsú feje, Szilárd, aki hosszú évek múltán is Zách Klára miatt kesereg, miközben töretlenül fizeti a lengyeleknek a „különadót”. Régi cimborái, élükön Lackfi Palkóval próbálják kimozdítani őt az önsajnálatból és az önkéntes dubicai száműzetéséből. Ténykedésük során a szerző megvillantja humoros oldalát is, kiderül, miért kellene egy párnát választania a címerére és a zászlajára Szilárdnak, és arra is választ kaphatunk, kicsoda a rejtélyes Richardus diák, vagy hogyan vált a dubicai birtok a „bűnösök menedékévé”.
A szerző ebben a részben elkényeztetett a jobbnál jobb karakterekkel. Kedvenc fejezeteim a regényből Toldi Miklós nevéhez fűződtek, aki jelentős szerepet kap a történetben. Nagyon tetszett, ahogy a szerző próbálta beépíteni Arany János elbeszélő költeményének elemeit a regénybe, szerintem igen hatásosra sikerült. Az elképzelése nehézségeiről külön említést is tesz a regény utószavában, amit szintén érdemes elolvasni. Ezen kívül nagyon tetszett a „boszorkány”, Éva karaktere is, aki színt hozott a történetbe, és nem csak vörös haja okán. Hozzá kapcsolódik a regény egy másik humoros jelenete is, melyben szerepet kapnak Könyves Kálmán törvényei is, valamint az ő nevéhez fűződik a regény legnagyobb csattanója. Megszokhattam már, hogy a szerző nem bánik kesztyűs kézzel a hőseivel, de ez a jelenet még így is szíven ütött. Itt abbahagyni a kötetet, azonnali folytatás nélkül, kegyetlenség az olvasóval szemben!
Most is, mint Bíró
Szabolcs korábbi regényei esetében, tiszta lelkiismerettel adom meg a maximális
10 pontot a tízes skálámon. Csak ajánlani tudom az egész sorozatot és az
előzménykötetet, a Non nobis, Dominét
is nem csak a történelem szerelmeseinek. Talán ez a másik olyan regényfolyam,
ami a Hunyadi mellett leginkább képernyőre kívánkozik. Remélem, egyszer ezt is
megélhetjük, addig is nagyon várom a következő rész megjelenését.
Jehuka
Megjegyzések
Megjegyzés küldése