Papirusz - A könyvek története az ókori világban (értékelés és nyereményjáték)
Könyv a könyvekről? A spanyol szerző, Irene Vallejo olyan módon fejezte ki rajongását a könyvek felé, amelyért örökké hálásak leszünk. Papirusz című írásában arra vonatkozó kutatásait öntötte szavakba, hogyan alakultak ki a könyvek, illetve milyen folyamatok vezettek ahhoz, hogy elnyerjék mai formájukat. Az elsősorban ókori görög és római korra fókuszáló kutatást magyarul a Magnólia Kiadó gondozásában olvashatjuk. Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, mit gondolunk róla!
Kiadó: Magnólia Kiadó, 2023
Oldalszám: 544 oldal
Eredeti cím: El infinito en un junco, La invención d'es libros en o mundo antigo
Fordította: Boda Benjamin Gábor
ISBN: 9789634199588
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Igazi könyvmolyként nem csupán a történetek, hanem maguk a fizikai könyvpéldányok is régóta közel állnak a szívemhez, ami nem is véletlen, hiszen a gyerekkorom jelentős részét egy könyvtárban töltöttem. Hiába küldtünk embert a Holdra, vagy fedeztük fel a DNS titkait, számomra az egyik legnagyobb csoda, amit az emberiség alkotott, az írott szöveg és a könyv, hiszen ha ezek nem lennének, sokkal kevesebbet tudnánk a világról és önmagunkról. Innentől kezdve nem is volt kérdés, hogy szeretnék elolvasni egy olyan ismeretterjesztő kötetet, ami a könyv történetével foglalkozik, de őszintén megmondom, arra én sem számítottam, hogy Irene Vallejo Papirusz című könyve ilyen lenyűgöző és gazdag utazásra fog elvinni.
Fülszöveg:
Irene Vallejo többszörösen díjnyertes műve barangolásra hív a szavakat téren és időn átmentő lenyűgöző találmány, a könyv világába. Bemutatja, hogyan készített könyvet az ember füstből, kőből, agyagból, nádból, selyemből, bőrből és fából, míg végül eljutott e-könyvolvasójáig.
A Papirusz – A könyvek története az ókori világban elvezet Nagy Sándor csatáinak helyszíneire, bebocsátást enged Kleopátra palotáiba és a fortyogó Vezúv lábánál fekvő Papiruszok villájába, megmutatja az első ismert könyvkereskedéseket és kéziratmásoló műhelyeket, de bejárja Oxford földalatti könyvlabirintusát és a leégett szarajevói könyvtárat is. Aktuális témákhoz nyúlva köti össze a klasszikusokat rohanó világunkkal: Arisztophanész a perbe fogott humoristák elődje, Szapphó a kortárs női íróké, Titus Liviusnak voltak elsőként rajongói, Seneca pedig a post-truth úttörője.
E mesés kalandnak azonban mindenek felett a könyveket évezredeken át óvó ezrek a főszereplői: tűzhely mellett mesélő asszonyok, tanárnők, bölcsek, könyvtárosok, írnokok, szerzetesnők, rabszolgák, fordítók és nyomdászok. Azok, akik hegyvidéki házukban vagy tengerparti otthonukban olvasnak; azok, akik energiától felrobbanó metropoliszokban adják át magukat a könyvek varázsának, és azok, akik békés külvárosokban merülnek bele olvasmányaikba. Egyszerű emberek, akiknek van, hogy fel sem jegyzi a nevét a történelem.
A spanyol Irene Vallejo műve az elmúlt évek egyik legnagyobb európai tényirodalmi sikerkönyve. Már a megjelenése évében, 2019-ben két díjat kapott hazájában, 2020-ban pedig elnyerte a legjobb spanyol nyelvű esszének járó nemzeti díjat, valamint a spanyol könyvesboltok legjobb ismeretterjesztő könyvnek adományozott éves kitüntetését. Mostanra több mint harminc országban jelent meg világszerte.
Véleményem:
Bár alapvetően arra számítottam, hogy egy ismeretterjesztő szakkönyvet fogok olvasni, és lélekben fel is készültem a némileg szárazabb szövegre, meglepődve csöppentem bele az első oldalakon a könyveket kereső ókori vadászok érzékletes jelenetébe. Irene Vallejo azonnal berántott a történelembe, nem csupán szemlélőként, hanem szinte aktív résztvevőként, mely a rövid bevezetőtől eltekintve végig ki is tartott a több, mint 500 oldalon. A kötet nem kisebb vállalkozást jelent, mint hogy az írónő bemutassa nekünk a könyv, az írásbeliség ókori történetét, annak minden politikai, filozófiai, vallási vagy kulturális vonatkozásával együtt, mindezt ráadásul nem statikusan, hanem folyamatos kitekintéssel a modernebb korokra, személyes tapasztalatokkal tűzdelve.
A könyv két nagyobb fejezetre oszlik, az első középpontjában Hellász, a másodikban Róma áll. Nagyjából Nagy Sándor korában kezdődik a történetünk, amikor is a híres hadvezér megalapítja a későbbi egyiptomi fővárost, Alexandriát. Sokáig visszatérő elem is marad ez a helyszín, hiszen a könyv ókori történelmének szempontjából megkerülhetetlen az alexandriai könyvtár vagy Muszeion, amit Nagy Sándor halála után Ptolemaiosz igyekezett a hellenisztikus kultúra központjává tenni. Olvashatunk arról, hogyan szerezték be a könyvtár köteteit - sokszor nem éppen becsületes módszerekkel -, ahogy arról is, hogy milyen kulturális vagy éppen politikai hatásai lettek ennek a gyűjteménynek. Innentől kezdve viszonylag időrendben haladunk előre, ugyanakkor a könyv mind a múltba, mind a későbbi korokba ki-kitekint, ezzel dinamikussá, és az összefüggések megértését segítő élő szövetté alakítva a fejezeteket.
Nekem gyakorlatilag leesett az állam attól a mérhetetlen tudástól és műveltségtől, amiről a spanyol szerző tanúbizonyságot tett. Szinte felsorolni is lehetetlen, hogy a viszonylag szűk témakörön belül mennyi apró részterületre tér ki. Olvashatunk arról, mekkora forradalmi jelentőséggel bírt az írásbeliség kialakulása vagy az ábécé megjelenése, hogy milyen különleges, monopol helyzetet biztosított Egyiptomnak a papirusz előállítása, vagy arról, hogy az ókori világban milyen módon sokszorosították a szövegeket. Szó esik a cenzúráról és könyvégetésről, híres író vagy könyvgyűjtő nőkről, vagy éppen az ókori oktatásról, ami neveléstudomány szakosként külön érdekes volt számomra. Mégsem az volt a legizgalmasabb, hogy ezek a különféle tények és ismeretek megjelentek a kötetben, hanem az, ahogyan. Az írónő egyrészt jelentősen túlmegy azon, hogy ismeretet közvetítsen: jeleneteket teremt, történeteket mesél el, így az ókori életképek olyan elevenen jelennek meg előttünk, mint ha mi magunk is ott járnánk. Emellett teljes természetességgel építi be a szövegbe saját tapasztalatait, kutatásait, illetve a későbbi korokra gyakorolt hatást, történelmi párhuzamokat. Többször eszembe jutott olvasás közben, hogy mennyire élvezetes lett volna annak idején ilyen történelem órákon ülni, ahol azt érezhetem, értem az összefüggéseket, és azt, ahogy az események egymásra hatnak.
Érdekes, hogy annak ellenére, hogy hatalmas információ-mennyiség jelenik meg a kötetben, végig könnyednek és olvasmányosnak éreztem, sokszor csak az akasztotta meg a lendületemet, hogy egy-egy érdekesebb témakörnek magam is utánanéztem. Az pedig csak hab volt a tortán, hogy a fejezetekben rengeteg modern könyv kerül említésre egy-egy téma kapcsán, ezek közül több is felkerült a várólistámra. Ismeretterjesztő kategóriában szerintem bravúros és különleges kötet a Papirusz, amit mindenkinek jó szívvel tudok ajánlani, aki könyvmolyként szeretné jobban megismerni szeretett kötetei történetét, és azt a hosszú, összetett és izgalmas utat, mely során az első agyagtábláktól eljutottak a polcainkra az életünket meghatározó történetek.
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki igényes, olvasmányos ismeretterjesztő kötetet szeretne olvasni a könyvek történetéről, vagy egyszerűen csak szereti a történelmet.
Nyereményjáték:
Játékunkban a könyv témájához kapcsolódóan tettünk fel kérdéseket. A helyes válaszokat a Rafflecopter doboz megfelelő helyén várjuk.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
Kinek a nevéhez kötik a könyvnyomtatás feltalálását?
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése