41 nap, 9 óra, 42 perc (értékelés és nyereményjáték)
A tizenhét éves Flint Larsen egy olyan világban él, ahol a testünk jelzi, ha elérkeztünk életünk feléhez. Főszereplőnknek még 41 nap, 9 óra és 42 perc van hátra az életéből, amit szülővárosában tervez eltölteni… de mi történik, ha tovább szeretne élni? Tartsatok velünk ennek az érdekes regénynek a blogturnéján, és ha szerencsések vagytok, tiétek lehet a Kolibri kiadó által felajánlott nyereménykönyv.
Kiadó: Kolibri Kiadó, 2023
Oldalszám: 416 oldal
Eredeti cím: The Half-Life of Love
Fordította: Molnár Edit
ISBN: 9789635991730
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
A féléletidőt egy apró, de jól felismerhető nyilallás jelzi. Azt jelenti, eljutottál életed feléhez, és onnantól pontosan meghatározható a halálnapod.A tizenhét éves Flint Larsen nyolc éve tudja, mikor fog meghalni.
Bakancslistája nincs.
Utolsó napjaira visszatér a szülővárosába, hogy szülei körében csendben és mogorván várja a halált, ami 41 nap, 9 óra és 42 perc múlva érkezik.
De aztán találkozik September Harringtonnal, a tudós ambíciókat dédelgető lánnyal, aki a Félélet Intézet kutatógyakornoka, és akinek szintén megvannak a maga démonjai. Találkozásuk sorsszerű és csodálatos, épp ezért egyiküknek sem akaródzik igazat mondani. A lány mellett Flint megtanul nevetni, élvezni az életet és a barátok társaságát, megélni az örömöket, amiket mindeddig megtagadott magától.
Amikor kiderül Flint makacsul őrzött titka, megindul a versenyfutás az idővel. September elmélete szerint egy bizonyos kísérleti kezelés talán meghosszabíthatja a fiú életét.
De csak talán…
„Többre vágyom az egyszerű létezésnél. Élni akarok.”
„Most először engedélyezem magamnak, hogy elképzeljem, milyen érzés lenne olyan emberként élni, aki nem tudja, mikor fog meghalni. Reggelente felébredek, és kimerészkedek egy olyan világba, ahol száz halálos veszély leselkedik rám. De nem bújok el; jelentkezem egy repülősiskolába, és pilóta leszek. Kisétálunk a Romokhoz, és belekarcoljuk a nevünket a kövekbe, Flint + September, és hallgatom, ahogy September felhevülten magyaráz mindenféle spektrométerekről, kromatográfokról meg a többi érthetetlen dologról. Nézem, ahogy az őszi naplemente fénye a hajába fonódik. Amikor megszerzem a pilótaengedélyemet, elviszem egy körre.”
Véleményem:
Nagyon szeretem az olyan ifjúsági történeteket, amik kicsit keserédes, szomorkásabb alaptémára épülnek, nem mintha mazochista lennék, de ezek többnyire nagyon megható és szép regények szoktak lenni (lásd. Csillagainkban a hiba vagy a Két lépés távolság). Brianna Bourne írónőtől eddig nem olvashattunk magyarul, 41 nap, 9 óra, 42 perc című regénye viszont egyből felkerült a radaromra a fenti paraméterek miatt, meg azért is, mert eddig még nem csalódtam a Kolibri Kiadó #POV sorozatában. A várakozásaimat ezúttal is sikerült felülmúlni, sokkal többet kaptam ettől a könyvtől, mint reméltem, de figyelmeztetek mindenkit, hogy egy csomag zsebkendő nem árt, ha valaki bele akar vágni.
A regény egy alternatív valóságban játszódik, ami szerint minden ember pontosan megérzi, mikor érkezik el élete feléhez, így gyakorlatilag pontosan kiszámíthatóvá válik a halála napja. Bár az orvosok és tudósok régóta próbálnak rájönni, mi állhat ennek a jelenségnek a hátterében, egyelőre sem megfejteni nem sikerült, sem elodázni bárki esetében az elkerülhetetlent. Szerintem ez már önmagában egy borzasztó izgalmas téma és alapfelvetés, és bár a regényben nem biztos, hogy minden realisztikusan lett kifejtve ezzel kapcsolatban, egy ifjúsági történethez mérten szerintem tökéletes hátteret adott és gondolatébresztő volt. A regényben váltott szemszögből ismerhetjük meg az eseményeket, az egyik főszereplőnk a tizenhét éves Flint, aki már nyolc éve tudja, mikor fog meghalni, és most szüleivel együtt visszatért szülővárosába, hogy az utolsó 41 napot együtt töltsék. A másik főszereplőnk pedig a szintén tinédzser September, akit súlyos veszteség ért a múltjában, és azóta megszállottan dolgozik gyakornokként a Félélet Intézetben, lehetséges gyógymód után kutatva.
Az ilyen regényeknél természetesen borítékolható, hogy a két főszereplő útja egy ponton keresztezi egymást, itt sincs ez másként. Flint legszívesebben elmenekülne otthonról, fáj látnia, hogy a szülei miatta szenvednek, ráadásul már régóta örömtelenül telnek a napjai, úgy érzi, így könnyebb lesz elfogadnia a halált. Egy nap éppen a közeli erdőbe megy kiszellőztetni a fejét, amikor összetalálkozik Septemberrel, aki fenekestül felforgatja a világát. Hiába az eddig gondosan viselt páncél, a lány szavai és viselkedése utat találnak Flint szívéhez. Bár a két fiatal egyre közelebb kerül egymáshoz, a legnagyobb titkukat mégsem merik megosztani a másikkal: September a múltjában megélt traumát, amit annyira igyekszik elfelejteni, Flint pedig a tényt, hogy egy hónap múlva már nem lesz az élők sorában. A cselekményről ennél többet nem szeretnék elárulni, de azt garantálhatom, hogy igazi érzelmi hullámvasútban lesz része annak, aki elolvassa.
Ahogy írtam, tényleg nagyon érdekes ez az elgondolás a féléletidőről. Más kérdés, hogy ha ez egy felnőtteknek szóló sci-fi vagy disztópia lenne, akkor azért elkezdenék szőrszálat hasogatni pár kérdés kapcsán (pl. nekem nehéz lenne elképzelni, hogy egy ilyen állapot ne fulladna anarchiába, ne kezdenének féktelen bűnözésbe azok az emberek, akik tudják, hogy már csak napjaik vannak hátra, illetve September kutatása is elég felületes volt stb.), de ha az ember elfogadja a regény állításait úgy, ahogy vannak, akkor ezeken nagyon hamar felül lehet emelkedni. Ami ennél sokkal fontosabb, az a lelki rész és az ezzel kapcsolatos kérdések, amik viszont nagyszerűen voltak ábrázolva. Tökéletesen átjött az a mérhetetlen tehetetlenség, kétségbeesés és szorongás, ami Flint tölti el saját halálával kapcsolatban, ahogy az is, hogy a kívülállók vagy éppen a családtagok hogyan reagálnak arra, ha valaki közeledik élete végéhez. Sokat gondolkodtam olvasás közben, és azt hiszem, nem akarnám megtudni, mikor lesz a halálom napja, mert a történetből is kiderül, hogy a lehetséges előnyök mellett csupa fájdalommal jár ez a tudás, ami megakadályozhatja az embert abban, hogy igazán éljen.
A 41 nap, 9 óra, 42 perc egy nagyon szép történet a szerelemről, gyászról, elfogadásról és életigenlésről. Kifejezetten tetszett, hogy a főszereplők mellett a mellékszereplők is nagyon szimpatikusak voltak, sőt olyan is volt köztük, akit az elején nem kedveltem, de a végére belopta magát a szívembe. Többször elérzékenyültem olvasás közben, hiszen ilyenkor amellett, hogy az ember akarva-akaratlanul átérzi a szereplők sorsát, a saját élményeink, veszteségeink is felszínre törnek, és ez a történet szerintem alkalmas arra, hogy egy kis vigaszt nyújtson és átkeretezze a nézőpontunkat. Nagyon örülök, amikor ilyen értékes és tartalmas ifjúsági regényeket olvashatok, amiket én is jó szívvel ajánlanék a középiskolás tanítványaimnak - és persze idősebb olvasóknak is.
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szereti a keserédes, szép és elgondolkodtató ifjúsági történeteket.
Nyereményjáték:
Játékunk ezúttal egy IGAZ-HAMIS játék. Mi állítunk valamit, a ti feladatotok pedig eldönteni, hogy igaz-e, amit állítunk. Legyetek figyelmesek!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
Igaz vagy Hamis? A 19 éves Flintnek alig több, mint egy hónapja van hátra.
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése