A virágokat ne felejtsd (értékelés és nyereményjáték)
A Ha a macskák eltűnnének a világból című könyv szerzőjének, Genki Kawamurának új regényét ismét a 21. Század Kiadó hozta el a magyar közönség számára. A virágokat ne felejtsdben egy anya-fia párost ismerhetünk meg, akik közösen küzdenek meg a nő kibontakozó Alzheimer-kórjával. Ha kíváncsi vagy, mit gondolunk a regényről, kövesd a turnénkat!
Kiadó: 21. Század Kiadó, 2023
Oldalszám: 304 oldal
Fordította: Vihar Judit
ISBN: 9789635683994
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Genki Kawamura Ha a macskák eltűnnének a világból című kötete már régóta szerepel a várólistámon, de egyelőre valahogy nem sikerült sort keríteni rá. Amikor a szerző új regénye, A virágokat ne felejtsd megjelent, már nem akartam tovább halogatni az ismeretséget, egyrészt azért, mert az utóbbi években jó tapasztalataim voltak japán szerzők műveivel, másrészt a fülszöveg is olyan történetet ígért, ami mind témájában, mind mélységében sokat tud adni. Az már csak hab a tortán, hogy a 21. Század Kiadó kötetei szerintem csodálatosan szépek, mindig örömmel teszek a polcomra egy új történetet.
Fülszöveg:
A Ha a macskák eltűnnének a világból szerzőjének új regénye.
Szilveszter estéjén Izumi látogatóba megy édesanyjához, Yurikóhoz, de nem találja otthon. Végül a közeli parkban bukkan rá, egy hintán ül, láthatólag nem találja a helyét. Ez az első jel, hogy valami nincs rendben. Pár hónap múlva Izumi szembesül a diagnózissal – édesanyjának Alzheimer-kórja van.
Ahogy Yuriko emlékezete egyre gyengébb, Izumi felidézi saját gyerekkorát. Gondját viseli édesanyjának – miközben hamarosan neki is megszületik első gyereke –, és próbálja megérteni, hogyan fordulhatott elő, hogy évekig nem látogatta meg Yurikót. Azon töpreng, pontosan miben áll kettejük kapcsolata, mi az, amire jelenleg is alapozhatnak.
Igazán emberi, igazán japán, egyszerre könnyed és melankolikus történet, amely felteszi a kérdést: sikerülhet-e szeretni valakit úgy, hogy egyidejűleg tiszteletben tartjuk a titkait?
Genki Kawamura filmes és regényíró, 1979-ben született Yokohamában. Első regénye, a Ha a macskák eltűnnének a világból 2019-ben jelent meg magyarul Vihar Judit fordításában. Tizennyolc nyelvre fordították le, világszerte több mint kétmillió példányban kelt el.
Véleményem:
Genki Kawamura rövid, ám annál érzelmesebb regényében megismerjük a harmincnyolc éves férfit, Izumit és édesanyját, Yurikót. Az anya és fia számára már évek óta hagyomány, hogy az újévet és egyben Yurikó születésnapját együtt ünnepelik, a könyv elején éppen egy ilyen együttlétnek lehetünk szemtanúi. Bár Izuminak ekkor még nem szúr annyira szemet, de a szemfülesebb olvasó hamar észreveheti az asszony zavartabb viselkedését, ami annak az előhírnöke, hogy hamarosan egyre jobban eluralkodik rajta az Alzheimer-kór. A regényben tulajdonképpen ezt a folyamatot követhetjük végig, ugyanakkor a hangsúly nem a jelen idejű történéseken van, hanem anya és fia kapcsolatán, és az őket összefűző, bonyolult érzéseken.
Izumi számára nem könnyű szembenézni édesanyja betegségével, ráadásul a magánéletében is éppen komoly változások előtt áll. Felesége hamarosan szülni fog, a munkahelyén is teljesítenie kell, így több szempontból is kihívást jelent számára, hogy a nő, aki felnevelte, hamarosan elveszíti önmagát és a támogatására szorul. A helyzet feldolgozását tovább nehezíti, hogy Izumi és Yurikó kapcsolatában egyszer nagyon mély törés keletkezett, amit soha nem sikerült igazán megbeszélniük egymással, és félő, hogy már nem is lesz rá lehetőség, hiszen az asszony emlékei egyre fogyatkoznak és összekuszálódnak. A történet nagyon szépen megjeleníti a különféle érzéseket, kétségeket és bizonytalanságokat, annak pedig nagyon örültem, hogy bár Izumi nézőpontjából követhetjük leginkább az eseményeket, egy naplónak köszönhetően Yurikó szívébe is beleláthatunk.
Borzasztó kemény szituáció, amibe főhősünk kerül, hiszen mindenki számára nehezen feldolgozható, ha az az ember, akire világ életében támaszkodott, egyszer csak elveszíti önmagát. Ráadásul Izumi számára az is nehézséget okoz, hogy apa nélkül nőtt fel, így saját apasága is félelemmel és bizonytalansággal tölti el. A témának köszönhetően a regényben központi szerepe van az emlékezésnek, mint az emberi lelkeket összekötő habarcsnak, és nagyon tetszett, ahogyan az író ellentétbe állította az ezzel kapcsolatos élményeket. Az egyik oldalon ott állnak az élet apró tartópillérei, minden emlékkép, ami meghatároz minket és a szeretteinkhez való viszonyunkat, a másik oldalon pedig ott áll a szándékos felejtés, amikor azért nem akarunk emlékezni valamire, mert túlságosan fájdalmas a számunkra. Nagyon szomorú, mégis szép és felemelő gondolatok és pillanatok kapcsolódtak ehhez a kérdéskörhöz, amikben szerintem mindenki talál olyasmit, amit elvihet magával.
A könyv maga olvasmányos volt, bár néha csapongó is, ami miatt erősebben oda kellett rá figyelni. Az események nem mindig lineárisan követik egymást, a konkrét cselekmény mellett jelentős szerepe van a visszaemlékezéseknek, hangulatoknak. Nekem talán egy egészen kicsi hiányzott ahhoz, hogy kedvenccé válhasson, de így is azt gondolom, hogy 2024 egyik fontos olvasmánya volt a számomra. Nem könnyű téma, de szerintem Genki Kawamura érzékenyen és jól nyúlt hozzá, mindenkinek ajánlom, aki egy kis lelassulásra és befelé fordulásra vágyik.
Értékelésem: 5/4,5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szereti a lassabban hömpölygő, elgondolkodtató és érzékeny történeteket családról, szeretetről, megbocsátásról és elengedésről.
Nyereményjáték:
Játékunk részeként minden állomáson találtok egy-egy borítórészletet. Ezek olyan könyvek borítóiból származnak, amelyek ugyancsak foglalkoznak az Alzheimer-kórral valamilyen formában. A feladatotok, hogy keressétek meg az adott könyv címét, és ezt írjátok a Rafflecopter dobozba.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése