Minden csendes és nyugtalan (értékelés és nyereményjáték)
Kovács Krisztián második könyve különleges történet, melyben a főszereplők sosem találkoztak egymással, mégis hatással vannak egymás életére. Kövessétek blogturnénkat, hogy megtudjátok, mit szólnak bloggereink a Minden csendes és nyugtalan című regényhez, és ne felejtsetek el játszani se, hiszen egyik szerencsés olvasónk megnyeri az Európa kiadó által felajánlott nyereménypéldányt!
Kiadó: Európa Könyvkiadó, 2023
Oldalszám: 432 oldal
ISBN: 9789635048250
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Kovács Krisztián korábban megjelent, Hiányzó történetek című kötetét még nem volt szerencsém elolvasni, viszont amikor először megláttam a Minden csendes és nyugtalan borítóját és fülszövegét, tudtam, hogy most már nem szeretném tovább halogatni, hogy megismerkedjek az íróval. Nem is bántam meg a döntésem, úgy látszik, ez az év eddig kiemelkedő az emberi sorsokat, családi mintázatokat bemutató regények szempontjából, amik nekem egyébként is sokkal jobban csúsznak ezekben a lassú, sötét, téli hónapokban, amikor még olyan beláthatatlan távolságra van a tavasz ígérete.
Fülszöveg:
1993-ban a budapesti állatkert agg hím tigrise egy éjszakai etetés alkalmával megöli a személyzeti igazgatót. Kende Zalán az éj leple alatt elbujdosik a helyszínről, mert szentül hiszi, hogy ő tehet a tragédiáról. 2017-ben a Boráros téren leég egy könyvesbolt, az elszenesedett romok közt holttest fekszik. Novák Hunor épp csak megmenekül a lángok elől, meggyőződése, hogy miatta lobbant fel a tűz.
Két, egymástól térben és időben is látszólag független esemény, melyek mégis kapcsolatban állnak egymással. A tragédiák valójában nem ott és akkor vették kezdetüket, okaik évtizedekre nyúlnak vissza a két fiatalember múltjába: testszagú kollégiumi szobák, koszos pesterzsébeti műhelyek, dzsungel közepén álló kalyibák, eldugott, dohos antikváriumok színtereire, kusza és olykor kibogozhatatlan családi kapcsolatok mélyére. Zalán és Hunor soha nem találkoztak, mégis hatással vannak a másik életére.
Kovács Krisztián, a Hiányzó történetek szerzője második regényében négy évtized mozaikszerű eseményeiből tárja fel az emberi életeket mozgató és egymáshoz láncoló apró összefüggéseket és törvényszerűségeket, miközben arra keresi a választ, minden döntésünk a sajátunk-e, hogyan tudunk szembenézni a múlt hibáival, és hogyan vehetjük saját kezünkbe sorsunk irányítását.
Véleményem:
A történetünk két idősíkban játszódik, és mindkét szálra jellemző, hogy egy fiatal férfi áll a középpontjában, aki hosszú évek viszontagságai és útkeresése után egyszerre katartikus és tragikus pontra jut az életében. Az egyik főszereplőnk Hunor, aki egy könyvesboltban dolgozik és maga is írói ambíciókat dédelget. Az ő tragikus pillanata akkor következik be 2017-ben, amikor a munkahelyét jelentő könyvesbolt kigyullad, ő pedig bűnösnek vallja magát a kiérkező rendőrök előtt. A másik főhősünk Zalán, kinek történetszála 1993-ban csúcsosodik ki, nevezetesen azon a ponton, ahol az állatkert személyzeti igazgatóját megöli egy tigris. Hasonlóan Hunorhoz, ő is bűnösnek érzi magát az események kapcsán, nekünk pedig a továbbiakban az a sajátos feladat jut, hogy a két szereplő múltjának, sorsának megismerése révén rájöjjünk, mi is a tényleges szerepük ezekben a tragédiákban, ahogyan arra is, hogyan kapcsolódik egymáshoz a két, térben is időben is külön álló férfi. A megértést a harmadik fél, a névtelen narrátor elbeszélése segíti, egy idő után azt is megtudjuk, az ő személye hogyan kapcsolódik hőseinkhez.
Eleinte fel kellett kötnöm a gatyámat, ugyanis a szerző nem túl szájbarágós módon igazít el minket a két idősík, két sors között. A nézőpontok gyakran váltakoznak, így beletelt egy kis időbe, mire felvettem a fonalat és kapásból el tudtam dönteni, éppen hol járunk térben és időben. Ettől függetlenül viszont az elbeszélés stílusa hamar magába szippantott, számomra mindig az az egyik legizgalmasabb téma, amikor emberi életek alakulásáról, családi sorsokról, örökölt viselkedésmintákról olvashatok, ebben a történetben pedig nagyon szépen kirajzolódnak az összefüggések. Zalán és Hunor sorsában közös, hogy mindkettejük életében meghatározó volt az apa-fiú kapcsolat, ami hol diszfunkcionális, hol ellenséges, de biztos, hogy olyasmi, ami a későbbiekben hatással lesz döntéseikre, emberi kapcsolataikra. Mindkét férfira jellemző, hogy keresik a helyüket az életben, és ez néha kétségbeesett vagy hibás döntésekhez vezet, akár a pályaválasztást, akár a párkapcsolatokat tekintve. Zalán életében komoly törést okozott egy gyermekkori baleset, amit éppen a munkahelyét jelentő állatkertben szenvedett el, de talán még ennél is nagyobb hiányt jelentett édesanyja, aki kiskorában elhagyta őket. Hunor az édesapját vesztette el, és bár anyja és fivére életben van, az ő életükhöz, értékrendjükhöz semmilyen módon nem tud kapcsolódni.
Ez a kapcsolódási nehézség és örökös identitás-keresés rányomja a bélyegét a főhősök személyiségére, abból a szempontból is, hogy nagyon nehéz szimpatizálni velük olvasás közben. Mindketten követnek el súlyos hibákat az életükben, amivel még önmagában nem lenne gond, inkább azért volt nehéz megkedvelnem őket, mert hadilábon állnak a felelősségvállalással. Kicsit úgy éreztem, mintha a történet egyik fő célja az lenne, hogy megértsük, milyen traumák, veszteségek vezettek oda, ahol a jelenben tartanak, ugyanakkor az ő feladatuk, hogy mindezek ellenére váljanak igazi felnőttekké, akik a traumák felismerésén túl képesek meglátni, hol ér véget az örökségük, és hol kezdődik a saját szerepvállalásuk az életükben. Hogy ez mennyire sikerül a szereplőknek, kiderül, ha elolvassátok a történetet, én azért alapvetően úgy éreztem, hogy a legtöbb szál szépen el lett varrva a regényben, és összeálltak a kirakós darabkái.
Nem mondom, hogy mindig könnyű volt olvasni ezt a könyvet, a szokásosnál nagyobb figyelmet igényelt, de most szerencsére pont olyan állapotban voltam, hogy az időt és az odafigyelést is rászánjam. Jól felépített, érdekes és elgondolkodtató regényt kaptam, ami még némi nosztalgia-faktorral is rendelkezett, különösen a 90-es években játszódó történetszál miatt. Hitelesnek éreztem a magyar környezet, valóság bemutatását is, a regényben többféle társadalmi réteg helyzete és problémái jelennek meg, megítélésem szerint meglehetősen pontosan. Bekuckózós, téli estékre szerintem tökéletes választás, főleg, ha valaki hozzám hasonlóan kedveli az izgalmas, több generációra kiterjedő családtörténeteket. Ezek után biztos, hogy a szerző másik regényével is próbát fogok tenni.
Értékelésem: 5/4,5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szereti az olyan regényeket, ahol az emberi sorsokon, döntéseken, családi mintákon és azok hatásain van a hangsúly.
Nyereményjáték:
Ezúttal válaszokat várunk tőletek néhány kérdésre! Minden állomáson felteszünk nektek egy kérdést, melyre egy kevés kutatómunkával választ kaphattok. A helyes válaszokat várjuk a rafflecopterbe.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
Mi Kovács Krisztián első regényének a címe?
Állomáslista:
17 - Könyv és más
18 - Hagyjatok! Olvasok!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése