A gesztenyeember (értékelés és nyereményjáték)
A Partvonal Könyvkiadó jóvoltából egy igazán összetett és figyelemre méltó skandináv thriller jelent meg hazánkban, Søren Sveistrup A gesztenyeember című regénye. A történetben rejtélyes gyilkos szedi áldozatait, aki a bűncselekmények helyszínén bizarr módon apró gesztenyefigurákat hagy maga után. Tartsatok a könyv nyomozóival és a Blogturné Klub bloggereivel a három állomáson keresztül, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott példányt!
Kiadó: Partvonal, 2019
Oldalszám: 456 oldal
ISBN: 9786155783807
Eredeti cím: Kastanjemanden
Fordító: Sulyok Viktória
A könyvet ITT tudod megrendelni
Fülszöveg:
Hátborzongató pszichothriller a GYILKOSSÁG – THE KILLING filmsorozat szerzőjétől
Koppenhága külvárosban egy csendes októberi reggel a rendőrség egy fiatal, egyedülálló anya holttestére bukkan, akit brutálisan meggyilkoltak és megcsonkítottak: a nőnek levágták az egyik kezét, és a feje fölé egy kis gesztenyéből készült babát lógattak.
Az ügyet Naia Thulin, az ambiciózus fiatal detektív kapja. A partnere Mark Hess, a lelkileg kiégett nyomozó, akit nemrég rúgtak ki az Europolból. A nyomozók felfigyelnek a titokzatos, gesztenyéből készült figurára, ami elvezeti őket egy korábban eltűnt személyhez: a megtalált holttest Rosa Hartung politikusnő tizenkét éves lánya. De a Hartung-ügyet már rég lezárták, a mentálisan beteg férfi, aki anno bevallotta a gyilkosságát, már rács mögött van.
Ám nem sokkal ezután egy másik nőt is meggyilkolnak, és a gyilkosság helyszínén ismét felbukkan a kis gesztenyeember. Thulin és Hess gyanítja, hogy kapcsolat van a Hartung-ügy és a meggyilkolt nők között. De mi lehet az? Nincs sok ideje a nyomozóknak, Thulin és Hess gyakorlatilag versenyt fut az idővel, mert egyre valószínűbb, hogy sorozatgyilkosról van szó, aki korántsem fejezte be ámokfutását…
Véleményem:
Søren Sveistrup neve talán ismerősen csenghet azoknak, akik nézték a Gyilkosság- The killing című krimisorozatot, vagy látták a Jo Nesbø regényéből készült 2017-es Hóember-adaptációt, hiszen forgatókönyvíróként mindkettő az ő nevéhez kötődik. Nos, én nem tartozom egyik csoporthoz sem, ugyanis ennek a könyvnek a kapcsán került először a látóterembe a dán író/producer neve, aki most már regényíróként is aposztrofálhatja magát, - nem is akármilyenként- ugyanis A gesztenyeember sok szempontból kiemelkedik az utóbbi évek thriller-felhozatalából. Tehát aki hamisítatlan skandináv atmoszférára, okos és logikus felépítésre és olyan befejezésre vágyik, amitől nem akarja kitépni az összes haját, sürgősen szerezze be ezt könyvet.
Első pillantásra ez egy klasszikus sorozatgyilkosos sztori: Koppenhágában felborzolja mind a köztudat, mind a rendőrség kedélyeit, amikor brutálisan meggyilkolt és megcsonkított női holttestre bukkannak. Természetesen a nyomozók azonnal rávetik magukat az ügyre, hogy felderítsék az elkövető személyét, aki mindössze egy, a tetthelyen hagyott gesztenyeemberke formájában árul el magáról bármit is. Az sem annyira újszerű, hogy a szerző egy férfi-nő nyomozópárossal operál. Az egyikük, Naia Thulin egyedülálló édesanya, elhivatott, fáradhatatlan és maximalista, akit igazán kemény fából faragtak és aki mindent megtesz azért, hogy elkapja a gyilkost. A férfi főhősünk a kiégett és kiábrándult Mark Hess, aki ellen eredeti munkahelyén, az Europolnál vizsgálatot indítottak, így annak lefolyásáig kénytelen a koppenhágai rendőrökkel dolgozni. Ebből már adja is magát egy izgalmas dinamika: a férfi először meglehetősen félvállról veszi az ügyet, ami miatt sokszor összekülönböznek kollégájával, majd szép fokozatosan egyre jobban bevonódik és megtalálják a közös hangot. Közben újabb gyilkosság történik, ami alapján már biztosra vehető, hogy sorozatgyilkos garázdálkodik, ráadásul úgy tűnik, az ügy gyökerei és indítékai sokkal régebbre nyúlnak vissza, mint azt elsőre gondolták a nyomozók. Megkezdődik a versenyfutás az idővel, Hess és Thulin igyekszik minél több információt megtudni egy korábbi eltűnéses ügyről, ami talán mindennel összefüggésben állhat, és csapdába csalni a Gesztenyeembert.
Nos, ha össze kell gyűjtenem, mik azok a pontok, amik miatt nekem ez a regény a kiemelkedően igényes kategóriába tartozik, akkor a nagyon gondos utánajárással és a jól kidolgozott részletekkel kezdeném. Sokszor előfordul a mostani krimikben, hogy a nyomozás részleteiről csak tessék-lássék kapunk információkat, vagy éppen logikai bakikat is észreveszünk olvasóként. Ebben a könyvben minden tökéletesen a helyén van, szinte ott vagyunk végig a nyomozók mellett, akik nagyon apró lépésekben, fokozatosan gyűjtik össze a kirakós darabkáit. Számomra ettől az egész nagyon hitelessé vált, és azt sem bántam, ha ez néha az izgalom rovására ment. Értem ez alatt, hogy valamennyire lassan indult be a cselekmény, és nem is operál a szerző nagyon hatásvadász fogásokkal, mint a súlyosan függővéges fejezetek vagy a 180 fokos fordulatok. A feszültség lassan, de nagyon arányosan van benne adagolva, természetesen a végkifejlet felé haladva egyre letehetetlenebbé téve a könyvet.
Nagyon élveztem, hogy végre semmi olyan nem volt egy thriller cselekményében vagy az ügy megoldásában, ami miatt össze kellett ráncolnom a szemöldökömet, nem éreztem erőltetettnek azt, ahogyan a darabkák a helyükre kerültek, sem pedig a lezárást túl "hálivúdinak". Ráadásul a gyilkossági szál mellett a szerzőnek sikerült fontos társadalmi kérdéseket is beépíteni a történetbe, különös tekintettel a családon belüli erőszakra vagy a gyermekek veszélyeztetésére. Az egyetlen dolog, amibe bele tudnék kötni, hogy a két főhős, Hess és Thulin között nem éreztem annyira élőnek a kapcsolatot, sokszor olyan érzésem volt, mintha egymástól függetlenül működnének egymás mellett (aztán persze lehet, hogy ez is azért van, mert inkább a nyugati regényekhez vagyok hozzászokva, ahol ez még a kelleténél is jobban ki van domborítva). Kettejük közül Hessel volt könnyebb azonosulni, aki nagyon zárkózott személyiségnek bizonyult, így mi is csak a regény végére érezzük úgy, hogy valamelyest sikerült kiismernünk.
A regényben vannak véresebb és brutálisabb jelenetek, ami miatt csak olyanoknak ajánlom, akik bírják az ilyesmit, de ezek a jelenetek soha sem öncélúak. A fókusz sokkal inkább az intellektuális oldalon van, ahogyan egy bonyolult és szerteágazó ügyet szép lassan sikerül kibogozni, illetve azokon az emberi sorsokon, amiket a történet során megismerünk. Nekem ez most nagyon bejött, még azzal együtt is, hogy nem volt annyira pörgős, mert cserébe kárpótolt a nagyon intelligens történetvezetés és a hamisítatlan skandináv atmoszféra. Mindenesetre az biztos, hogy ezek után ferde szemmel fogok a gesztenyeemberekre nézni.
Értékelésem: 5/4,5
Kinek ajánlom? Azoknak a thriller-rajongóknak, akiknek fontosabb a logikus és jól felépített történet és a bemutatott emberi sorsok, mint a látványos cselekmény és a folyamatos izgalom.
Nyereményjáték:
Mostani játékunkban a regény nyomozóihoz hasonlóan mi is az elkövetők nyomába eredünk. Az állomásokon olyan könyvek borítójából találtok részleteket, melyekben egy sorozatgyilkos szedi áldozatait, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv szerzőjének nevét beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
Állomáslista:
11.18. Könyv és más
11.20. A Szofisztikált Macska
11.22. Flora the Sweaterist
Megjegyzések
Megjegyzés küldése