Kék sorsjegy (értékelés és nyereményjáték)
Sophie Mackintosh különleges nyelvezetű és hangulatú disztópiával mutatkozik be a magyar olvasóközönségnek. A Kék sorsjegy egy olyan világot tár elénk, ahol a szabad akarat és a valódi döntés csupán illúzió, és ahol eleve elrendeltetett, hogy a nőknek milyen sorsot kell betölteniük. De mi történik akkor, ha valaki nem elégszik meg azzal, amit neki szántak, és ki akar törni a keretekből? Ha kíváncsiak vagytok, tartsatok bloggereinkkel az öt állomáson keresztül, és nyerjétek meg az Athenaeum Kiadó által felajánlott példányt!
Kiadó: Athenaeum, 2020
Oldalszám: 204 oldal
ISBN: 9789635430000
Eredeti cím: Blue Ticket
Fordító: N. Kiss Zsuzsa
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Életed lottója: ha egyszer húztál, nincs visszaút
Borzongató regény az anyaságról, az egyéniségről, a szabad akaratról, a sorsról, az emberi vágyakozásról és az állati ösztönről.
Calla tudja, hogy működik a sorslottó. Mindenki tudja. Amikor először megjön egy lány havivérzése, jelentkezik a lottózóban, hogy megtudja, miféle nő lesz belőle. A fehér sorsjegy gyermekekre jogosít. A kék sorsjegy szabadságra.
Leveszik a válladról a döntés rettentő terhét. És ha egyszer húztál, nincs visszaút.
De mi van, ha tévedés a neked jutott élet?
A Kék sorsjegy felkavaróan beszél a szabad akaratról, az anyaság problémáiról, emberi mivoltunk és állatias ösztöneink széles határmezsgyéjéről.
A brit írónő, Sophie Mackintosh 1988-ban született. Első, a The Water Cure című regényét Man Booker-díjra jelölték 2018-ban.
Borzongató regény az anyaságról, az egyéniségről, a szabad akaratról, a sorsról, az emberi vágyakozásról és az állati ösztönről.
Calla tudja, hogy működik a sorslottó. Mindenki tudja. Amikor először megjön egy lány havivérzése, jelentkezik a lottózóban, hogy megtudja, miféle nő lesz belőle. A fehér sorsjegy gyermekekre jogosít. A kék sorsjegy szabadságra.
Leveszik a válladról a döntés rettentő terhét. És ha egyszer húztál, nincs visszaút.
De mi van, ha tévedés a neked jutott élet?
A Kék sorsjegy felkavaróan beszél a szabad akaratról, az anyaság problémáiról, emberi mivoltunk és állatias ösztöneink széles határmezsgyéjéről.
A brit írónő, Sophie Mackintosh 1988-ban született. Első, a The Water Cure című regényét Man Booker-díjra jelölték 2018-ban.
Véleményem:
A disztópia és a női sors két olyan címke a kortárs irodalomban, amik együttes megléte esetén szinte biztos, hogy felcsillan a szemem. Persze mindez még nem garancia a telitalálatra, de azért általában az a tapasztalatom, hogy ilyen regények esetében sok szempontból elgondolkodtató tartalmat kapok, melyet a disztópia műfaja ugyan kellően távolít a jelen világtól, mégis sok olyan kérdést vet fel, ami aktuális és fontos. Sophie Mackintosh nevével eddig a magyar olvasóközönség még nem igazán találkozhatott, a Kék sorsjegy viszont a fülszöveggel és az említett sajátosságokkal egyből felkerült a várólistámra. Ugyan a regény kicsit másmilyen volt, mint amire számítottam, de ettől függetlenül erős hangulatú bemutatkozó darab, ami után érdemes lesz odafigyelni az írónő nevére.
Történetünk egy olyan világban játszódik, amelyben a lányok, nők sorsa egyetlen pillanat alatt rendeltetik el. Ez a pillanat pedig nem más, mint az első menstruációjuk napja utáni lottósorsolás, melynek során vagy fehér, vagy kék sorsjegyet kapnak. A fehér sorsjeggyel rendelkezők feladata, hogy férjhez menjenek és gyermeket szüljenek, míg kék jegyes társaikra az állítólagos függetlenség és szabadság vár. Ők bármit megtehetnek, munkát vállalhatnak, könnyed kapcsolatokba keveredhetnek, nagykanállal habzsolhatják az életet, csupán egy dolgot nem tehetnek meg: nem szülhetnek gyermeket. A főhősünk, Calla egyes szám első személyben meséli el nekünk, hogyan alakult a sorsa a döntő pillanat után, amikor is kék sorsjeggyel a kezében távozott a lottózóból. A felépített világ és a háttér nagyon szegényes, mondhatni szinte steril. Nem tudjuk, hol járunk az időben, sem azt, hogy milyen politikai vagy társadalmi előzmények vezettek a kialakult rendszerhez. Ezt felróhatnánk a regény gyengeségének is, de nekem ez volt a benyomásom, hogy ez tudatos húzás az írónő részéről. Az, hogy ennyire nem látunk bele a dolgok okaiba és céljaiba, hogy nem ismerjük a múltat és a körülményeket, teremt egy rendkívül bizonytalan, nyomasztó atmoszférát, amiben mi magunk is csak tapogatózva mozoghatunk. A sorsolás utáni események is meglehetősen ködösek. Annyi kiderül, hogy a fiatal lányoknak és fiúknak a vadonon át, gyalog kell a városba eljutniuk, elhagyva szüleiket, és a szerző csak sejteti, hogy ez alatt a túra alatt bizony szörnyű dolgok is történnek. A nyomasztó hangulatot erősíti, hogy Calla személyisége is eléggé labilis, olvasás közben végig azt éreztem, hogy egy lelkileg komolyan sérült nő, aki bármikor összeroppanhat a történések súlya alatt.
A bonyodalmak és a tényleges cselekmény onnan kezdődik, amikor Calla elhatározza, hogy szembeszáll a rendszerrel, és más sorsot ír magának, mint ami elrendeltetett számára. Mindenáron anya szeretne lenni, és meg is teszi a szükséges lépéseket ahhoz, hogy ez megvalósuljon. Ugyanakkor a rendszert sajnos nem lehet átverni, így hamarosan újra a vadonban találja magát, ahol csak remélheti, hogy valahogy megszabadulhat ebből az előre elrendelt világból, és új életet kezdhet valahol távol. Később találkozik más törvényen kívüli nőkkel is, akiket az ő szemszögén keresztül valamennyire mi is megismerhetünk, de ezek felületes kapcsolatok, olyan, mintha Calla nem is tudna igazán kötődni senkihez és semmihez. Tulajdonképpen maga a várandósság is egy ellentmondásos lelkiállapotot idéz elő nála, nem mindig érezzük át, hogy valóban akarja az anyaságot, tele van bizonytalansággal, de azt gondolom, pont itt van valahol a lényeg. Egy nőnek joga van a bizonytalansághoz is, mint ahogy minden választáshoz a saját életével és női szerepével kapcsolatban, és ez a mondanivaló erősebben átjött egy ilyen törékeny karakter narratíváján keresztül.
Nehéz szerintem előre bejósolni, hogy ez a regény kinek mennyire fog tetszeni. Az biztos, hogy ha valaki részletesen és átgondoltan felépített disztópikus világra, háttérre vágyik, az nem igazán fogja megtalálni a számításait. Ha viszont ennél fontosabb számunkra az atmoszféra, akkor mindenképpen érdemes belevágni, mert az elég erősre sikeredett. Én kicsit középen érzem saját magamat, azért jól esett volna kicsit több háttér és információ, ráadásul az sem segített, hogy Callával nehéz volt azonosulni, sokszor nyomasztónak éreztem az ő szemével látni a dolgokat. Ugyanakkor olvasás közben sok mindenről elgondolkodtam, akár az anyasággal, akár az emberi jogokkal és a választás lehetőségével, vagy a szabadsággal kapcsolatban. Szóval igazából csak azt hiányoltam, hogy megtudjuk, mi vezetett ehhez a rendszerhez, na nem mintha attól legitimebbnek tűnne, csak konkrétabb alapokat adna a továbbgondoláshoz és az állásfoglaláshoz (hozzáteszem, azt is el tudom képzelni, hogy az írónő direkt nem indokolt meg semmit, és ezzel kívánta kihangosítani, hogy teljesen mindegy lenne, milyen indokkal, ilyen rendeleteket akkor sem lehet hozni, mert összeegyeztethetetlen az emberi jogokkal).
Egy szó mint száz, pont azért gondolom, hogy kicsit megosztó lesz, mert még én magam is vívódok a saját benyomásaimmal, pedig már több, mint egy hete túl vagyok az olvasáson. Az biztos, hogy aki belevág, azt nem fogja hidegen hagyni, főleg akkor, ha valakit érdekelnek a társadalmi kérdések, a világban betöltött szerepeink, az anyaság témája, vagy egyszerűen csak szeretne kikapcsolódni egy erős hangulatú disztópiával.
A disztópia és a női sors két olyan címke a kortárs irodalomban, amik együttes megléte esetén szinte biztos, hogy felcsillan a szemem. Persze mindez még nem garancia a telitalálatra, de azért általában az a tapasztalatom, hogy ilyen regények esetében sok szempontból elgondolkodtató tartalmat kapok, melyet a disztópia műfaja ugyan kellően távolít a jelen világtól, mégis sok olyan kérdést vet fel, ami aktuális és fontos. Sophie Mackintosh nevével eddig a magyar olvasóközönség még nem igazán találkozhatott, a Kék sorsjegy viszont a fülszöveggel és az említett sajátosságokkal egyből felkerült a várólistámra. Ugyan a regény kicsit másmilyen volt, mint amire számítottam, de ettől függetlenül erős hangulatú bemutatkozó darab, ami után érdemes lesz odafigyelni az írónő nevére.
Történetünk egy olyan világban játszódik, amelyben a lányok, nők sorsa egyetlen pillanat alatt rendeltetik el. Ez a pillanat pedig nem más, mint az első menstruációjuk napja utáni lottósorsolás, melynek során vagy fehér, vagy kék sorsjegyet kapnak. A fehér sorsjeggyel rendelkezők feladata, hogy férjhez menjenek és gyermeket szüljenek, míg kék jegyes társaikra az állítólagos függetlenség és szabadság vár. Ők bármit megtehetnek, munkát vállalhatnak, könnyed kapcsolatokba keveredhetnek, nagykanállal habzsolhatják az életet, csupán egy dolgot nem tehetnek meg: nem szülhetnek gyermeket. A főhősünk, Calla egyes szám első személyben meséli el nekünk, hogyan alakult a sorsa a döntő pillanat után, amikor is kék sorsjeggyel a kezében távozott a lottózóból. A felépített világ és a háttér nagyon szegényes, mondhatni szinte steril. Nem tudjuk, hol járunk az időben, sem azt, hogy milyen politikai vagy társadalmi előzmények vezettek a kialakult rendszerhez. Ezt felróhatnánk a regény gyengeségének is, de nekem ez volt a benyomásom, hogy ez tudatos húzás az írónő részéről. Az, hogy ennyire nem látunk bele a dolgok okaiba és céljaiba, hogy nem ismerjük a múltat és a körülményeket, teremt egy rendkívül bizonytalan, nyomasztó atmoszférát, amiben mi magunk is csak tapogatózva mozoghatunk. A sorsolás utáni események is meglehetősen ködösek. Annyi kiderül, hogy a fiatal lányoknak és fiúknak a vadonon át, gyalog kell a városba eljutniuk, elhagyva szüleiket, és a szerző csak sejteti, hogy ez alatt a túra alatt bizony szörnyű dolgok is történnek. A nyomasztó hangulatot erősíti, hogy Calla személyisége is eléggé labilis, olvasás közben végig azt éreztem, hogy egy lelkileg komolyan sérült nő, aki bármikor összeroppanhat a történések súlya alatt.
A bonyodalmak és a tényleges cselekmény onnan kezdődik, amikor Calla elhatározza, hogy szembeszáll a rendszerrel, és más sorsot ír magának, mint ami elrendeltetett számára. Mindenáron anya szeretne lenni, és meg is teszi a szükséges lépéseket ahhoz, hogy ez megvalósuljon. Ugyanakkor a rendszert sajnos nem lehet átverni, így hamarosan újra a vadonban találja magát, ahol csak remélheti, hogy valahogy megszabadulhat ebből az előre elrendelt világból, és új életet kezdhet valahol távol. Később találkozik más törvényen kívüli nőkkel is, akiket az ő szemszögén keresztül valamennyire mi is megismerhetünk, de ezek felületes kapcsolatok, olyan, mintha Calla nem is tudna igazán kötődni senkihez és semmihez. Tulajdonképpen maga a várandósság is egy ellentmondásos lelkiállapotot idéz elő nála, nem mindig érezzük át, hogy valóban akarja az anyaságot, tele van bizonytalansággal, de azt gondolom, pont itt van valahol a lényeg. Egy nőnek joga van a bizonytalansághoz is, mint ahogy minden választáshoz a saját életével és női szerepével kapcsolatban, és ez a mondanivaló erősebben átjött egy ilyen törékeny karakter narratíváján keresztül.
Nehéz szerintem előre bejósolni, hogy ez a regény kinek mennyire fog tetszeni. Az biztos, hogy ha valaki részletesen és átgondoltan felépített disztópikus világra, háttérre vágyik, az nem igazán fogja megtalálni a számításait. Ha viszont ennél fontosabb számunkra az atmoszféra, akkor mindenképpen érdemes belevágni, mert az elég erősre sikeredett. Én kicsit középen érzem saját magamat, azért jól esett volna kicsit több háttér és információ, ráadásul az sem segített, hogy Callával nehéz volt azonosulni, sokszor nyomasztónak éreztem az ő szemével látni a dolgokat. Ugyanakkor olvasás közben sok mindenről elgondolkodtam, akár az anyasággal, akár az emberi jogokkal és a választás lehetőségével, vagy a szabadsággal kapcsolatban. Szóval igazából csak azt hiányoltam, hogy megtudjuk, mi vezetett ehhez a rendszerhez, na nem mintha attól legitimebbnek tűnne, csak konkrétabb alapokat adna a továbbgondoláshoz és az állásfoglaláshoz (hozzáteszem, azt is el tudom képzelni, hogy az írónő direkt nem indokolt meg semmit, és ezzel kívánta kihangosítani, hogy teljesen mindegy lenne, milyen indokkal, ilyen rendeleteket akkor sem lehet hozni, mert összeegyeztethetetlen az emberi jogokkal).
Egy szó mint száz, pont azért gondolom, hogy kicsit megosztó lesz, mert még én magam is vívódok a saját benyomásaimmal, pedig már több, mint egy hete túl vagyok az olvasáson. Az biztos, hogy aki belevág, azt nem fogja hidegen hagyni, főleg akkor, ha valakit érdekelnek a társadalmi kérdések, a világban betöltött szerepeink, az anyaság témája, vagy egyszerűen csak szeretne kikapcsolódni egy erős hangulatú disztópiával.
Értékelésem: 5/4
Kinek ajánlom? Olyan disztópia-rajongóknak, akiknek a hangulat és a karakterek ábrázolása fontosabb, mint a felépített világ részletessége.
Kinek ajánlom? Olyan disztópia-rajongóknak, akiknek a hangulat és a karakterek ábrázolása fontosabb, mint a felépített világ részletessége.
Nyereményjáték:
A regényben fontos szerepet játszik az anyaság kérdése. Mostani nyereményjátékunkban olyan regényekből találtok idézeteket, melyekben a várandósság és az anyaság szintén központi téma. A ti feladatotok, hogy az állomásokon szereplő idézeteket felismerjétek, és a könyv címét beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
a Rafflecopter giveaway
“Szülőnek lenni olyan, mint szappanbuborékot tartani a kezedben, amit óvni kell, miközben ejtőernyővel kiugrasz egy gépből, megmászol egy hegyláncot, majd háborúba mész. El akarod rejteni, hogy biztonságban tudhasd, ne érje természeti csapás, erőszak, előítélet és gonoszság, de persze mindez lehetetlen küldetés. Állandó rettegésben élsz, hogy kipukkad a buborék, vagy hogy te magad teszel kárt benne. És tudod, hogy ha az a buborék eltűnik, te is semmivé válsz.”
Állomáslista:
Blogturné Klub
07.03. Utószó
07.06. Never Let Me Go
07.09. Hagyjatok! Olvasok!
07.12. Könyv és más
07.15. Hagyjatok! Olvasok! extra
07.18. Spirit Bliss Sárga könyves út
Megjegyzések
Megjegyzés küldése