A ​madártollas gyilkosságok (értékelés és nyereményjáték)

 


Izgalmas szerzőpárost mutatott be nemrég az Agave Könyvek. Ők nem más, mint James Patterson, és J.D.Barker, akik egyéniben már sokak kedvence, ám együtt egy elképesztően pörgős és nagyon csavaros regényt jegyeznek. A madártollas gyilkosságok egy súlyos pszicho-thriller, amit nem tudsz letenni, ha egyszer belevágsz.
Tarts velünk és a Blogturné Klub 4 bloggerével, akik elmesélik az élményeiket A madártollas gyilkosságok című regényről, amit a turné végén te is megnyerhetsz magadnak. Felkészültél? 




Kiadó: Agave Könyvek, 2021

Oldalszám: 512 oldal
ISBN: 9789634199052
Eredeti cím: The Coast-To-Coast Murders
Fordító: Bosnyák Edit


A könyvet ITT tudod megrendelni!


Fülszöveg:

Michael ​és Megan Fitzgerald örökbe fogadott testvérek – Michael kamionsofőr, Megan pedig pszichológiát tanul az egyetemen –, akik borzalmas közös múlton osztoznak és csak egymásban bízhatnak. A nevelőszüleik híres intellektusok, egy kiváló diplomával rendelkező pszichológus és egy elismert pszichiáter, akik sajátságos kísérleti környezetben nevelték fel fogadott gyerekeiket, ami bár megóvta őket a világ kegyetlen realitásától, ugyanakkor sötét titkokat is kényszerített rájuk.

Los Angelesben Garrett Dobbs nyomozó és Jessica Gimble FBI-ügynök egyesített erővel dolgozik egy gyilkossági ügyön. Találnak is egy gyanúsítottat, és letartóztatják, de ekkor valaki elkövet egy ugyanolyan gyilkosságot. Majd még egyet. Aztán már nemcsak Los Angelesben, hanem az ország különböző részein. A nyomozók felfigyelnek a négytagú Fitzgerald családra: lehet közük a gyilkosságokhoz?

Dobbs és Gimble versenyfutásba kezd az idővel, és átszelik az egész országot Kalifornia partjaitól egészen New York államig, hogy megállítsanak egy rendkívül találékony és elmebeteg sorozatgyilkost, akinek olyan sötét és furcsa étvágya van, hogy ellene a logika és a tapasztalat már nem segít.

Véleményem:

Ennél a könyvnél a húzónév, ami felkeltette az érdeklődésemet egyértelműen J.D. Barker volt (James Pattersontól még nem volt szerencsém olvasni). Bár a 4MGY-sorozat még várat magára a polcomon, a nem sokkal korábban olvasott Szíve helyén sötétség elképesztő telitalálat volt, és meggyőzött arról, hogy én bizony szeretnék még sokat olvasni ettől a fickótól. Mivel egyik szerzőnek sem vagyok még alapos ismerője vagy szakértője, nem tudom megítélni, hogy közös munkájukban kinek a stílusa mutatkozik meg jobban, azt viszont tudom, hogy bárhogy is állnak az arányok, én teljes mértékben megvettem A madártollas gyilkosságok történetét. 

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nagyon régen töprengtem ennyit egy bejegyzés felett, egész egyszerűen nem tudtam, hogyan foglalhatnám jól össze a cselekményt és a pozitívumokat úgy, hogy közben nem spoilerezek le semmit, hiszen a történet már az első fejezetek során számtalan fordulattal és csavarral szórakoztat minket, hogy aztán a két szerző felültessen egy őrült hullámvasútra, ahol szinte minden oldalon fordul velünk egyet a világ. Na de ne szaladjunk ennyire előre. A történetünk középpontjában egy fiatal felnőtt testvérpár, Michael és Megan Fitzgerald áll, akiket még gyerekkorukban fogadott örökbe egy elismert pszichológus-pszichiáter házaspár. A két szerző nem vár sokat azzal, hogy belecsapjon a lecsóba, ugyanis már a könyv elején elég akciódús jeleneteknek lehetünk tanúi. Michael karakterét már a kezdetekkor gyanakodva fogadtam, labilis, sérülékeny férfi, aki a könyv elején egy holttestet talál a saját lakásában. Jóhiszeműen értesíti is a rendőrséget, csak éppen azzal nem számol, hogy minden létező bizonyíték ellene szól: a halott nő lakásán talált közös fotók, a hónapok óta tartó üzenetváltások és számtalan egyéb, fontos jel. Csak éppen egy a bökkenő: Michael nem emlékszik rá, hogy valaha is látta volna ezt a nőt, arra meg végképp nem, hogy bántotta volna. 


Később kiderül, hogy a különös gyilkosság (melynek során a tettes egy madártollat helyez a holttest mellé) nem egyedülálló, korábban az ország több pontján már tucatnyi hasonló történt, és ezek mindegyikével Michaelt vádolják. Miután a férfit megszökteti az előzetesből egy titokzatos figura, egyszerre próbál menekülni és rájönni arra, mi is történik vele. Az egyetlen személy, akiben megbízik, a húga, Meg, akinek a szemszögét külön fejezetekben olvashatjuk a rendőrségi vallomása keretében. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a gyilkosságoknak köze van a nevelőszülőkhöz és azokhoz a szörnyűséges kísérletekhez, melyeket a nevelt gyermekeiken végeztek. Olvasás közben végig volt valamiféle elméletem arról, hogy vajon mi is az igazság, Patterson és Barker viszont elérte, hogy egyrészt ezt folyamatosan megváltoztassam, másrészt, hogy egy percig se bízzak abban, hogy nem csak azért hiszek valamit, mert ők azt akarják, hogy azt higgyem (hú, ez egész paranoiásan hangzott:)). 

A testvérek szemszöge mellett egész részletesen követhetjük a rendőrségi nyomozást is, nekem ez külön tetszett, szeretem, ha én is "dolgozhatok" egy gyilkossági ügyön (bár azt kicsit sajnáltam, hogy a nyomozók személyiségét nem ismertem meg jobban). Ráadásul a váltakozó nézőpontoknak és a rövid fejezeteknek köszönhetően annyira pörgős és mozgalmas a regény, hogy kettőt pislogunk, és már el is olvastunk száz oldalt. A cselekmény végig fenntartja a feszültséget, sosem tudhatjuk, éppen mi fog történni, ehhez pedig még hozzájön némi nyomasztó sötétség is, főleg azon fejezetek kapcsán, amik által bepillantást nyerhetünk a testvérpár gyermekkorába. Amikor már sejtettem, hogy a házaspár milyen kísérletet folytatott a gyerekekkel, felállt a hátamon a szőr, és ismét megállapítottam, hogy nem kell hat liter vért szétfröcskölnie egy írónak ahhoz, hogy a története igazán brutális legyen. 

Ha valamiféle negatívumot kellene megfogalmaznom, akkor az talán a könyv utolsó negyedére vonatkozna. A pörgős cselekmény és a rengeteg csavar ugyan nagyon klassz dolog, de kicsit úgy éreztem, hogy a vége felé a szerzők már válogatás nélkül lövik fel a színes petárdáikat, azzal a céllal, hogy minél hangosabb és látványosabb legyen az eredmény. Bevallom, nekem már rendesen fel kellett kötni a gatyámat, hogy követni tudjam az eseményeket, néha egész egyszerűen jólesett volna pihenni, kifújni magam, ezen segített volna, ha az akció mellett több lélektani mozzanatot kapunk. Elégedetlen persze így sem vagyok, mert ha tudnék is mondani dolgokat, amiktől még jobb lett volna, így sem tudtam letenni a könyvet, annyira kíváncsi voltam, mi fog kisülni az egészből, vajon ki lehet az igazi gyilkos, és vajon amit gondolok, az tényleg úgy van-e, vagy csak valakinek a tévképzeteit próbálják elhitetni velem az írók. Egy szó, mint száz, nagyon élveztem az olvasást, lekötött és szórakoztatott, a végén pedig néztem egy jó nagyot. Most aztán már tényleg jöhet A negyedik majom!

Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szereti a pörgős, mozgalmas thrillereket, amiben fontos szerepet játszik a pszichológia.

Nyereményjáték:

A madártollas gyilkosságokban központi szerepet kap egy bizony madár, és annak a tolla. A Blogturné Klub bloggereinél most megtalálhatsz egy érdekes madárfajt, ami Magyarországon is megfigyelhető. Mindegyik blogon látsz majd egy képet, a feladatod, hogy felismerd a madarat és beírd a Rafflecopter dobozba. A szerencsés ornitológus a turné végén megnyerheti A madártollas gyilkosságok című könyvet az Agave Kiadó felajánlásából. Hajrá! 
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


Feladvány:
A viszonylag kis testű, barnás madarat sokszor csak akkor vesszük észre, mikor felröppen és megvillan fehér szárnya. Állománya nem egyenletesen oszlik meg az ország területén, az állomány nagy része a Tisza mentére és a Hortobágyra koncentrálódik.


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:
06.02 - Csak olvass!
06.05. - Zakkant olvas
06.09. - Könyv és más 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések