A ​torony őre (értékelés és nyereményjáték)

 

A General Press Kiadó jóvoltából különleges blogturné veszi kezdetét, amely a krimik köré szerveződik! Három krimi a kiadó kínálatából, három blogger és öt állomás, amelyek során nem csupán izgalmakat és rejtélyeket kutatunk, de a turné végén mindegyik könyvből nyerhettek egy-egy példányt. Tartsatok velünk a rejtélyek, izgalmak és titkok világába, nyomozásra fel, a végén pedig gyűjtsetek be egy saját kötetet!

Kiadó: General Press, 2021

Oldalszám: 328 oldal

ISBN: 9789634524793

Eredeti cím: The Lamplighters

Fordító: Kiss Ádám

A könyvet ITT tudod megrendelni!

Fülszöveg:

Hogyan ​tartod életben a fényt, ha mindent elnyel a sötétség?

1972 szilveszter éjjelén egy csónak közeledik a Maiden Rock-i világítótoronyhoz, ellátmánnyal és a váltás személyzettel. A kikötésnél azonban senki sem várja őket. A torony ajtaját belülről bezárták, ám amikor betörik, a megrökönyödött emberek senkit sem találnak odabent: a három toronyőrnek nyoma veszett. Az asztal megterítve áll, egy el nem fogyasztott vacsorához. A toronyőrök naplójában az utolsó bejegyzés egy tomboló viharról szól, pedig az égen egész héten egy felhő nem sok, annyi sem vonult át. A toronyban az összes óra nyolc negyvenötkor megállt.

Két évtizeddel később a toronyőrök házastársait egy újságíró látogatja meg, hogy kiderítse, mi állhat az eltűnés hátterében. Ahogy megismeri a feleségek elbeszéléseit és a férfiak utolsó heteit, rég eltemetett titkok kerülnek felszínre, és igazságok torzulnak hazugságokká, mígnem a múlt fel nem fedi, mi történt valójában.

A valós eseményeken alapuló történet egy igazán fordulatos, magával ragadó, feszültséggel teli regényben ölt testet.

Véleményem:

Van valami misztikus és titokzatos a világítótornyokban, amik még annak ellenére is vonzzák az embert, hogy alapvetően rideg, zord környezetben találhatók. Bár nem tudtam pontosan, hogy Emma Stonex regényétől mire számíthatok, a borítón található világítótorony és a fülszöveg által ígért rejtély vonzott annyira, hogy el akarjam olvasni A torony őre című kötetet. Azt gondoltam, hogy valamiféle misztikus atmoszférával átszőtt thrillerben lesz részem, ehhez képest egy olyan regényt kaptam, amiben főként a személyes és családi drámák, illetve a lélektani aspektus játsszák a főszerepet. 

A regény egy valóban megtörtént eseményen, rejtélyen alapul. 1900. december 26-án három férfi nyomtalanul eltűnt egy skót világítótoronyból, eltűnésük körülményeit a mai napig nem sikerült megfejteni. Emma Stonex ezt az alapszituációt kölcsönözte, csak a történet cselekményét hetven évvel későbbre helyezte, majd megalkotott egy olyan lehetséges forgatókönyvet, ami magyarázatul szolgálhat egy hasonló rejtélyre. A könyv két párhuzamos idősíkon játszódik. Az egyik a hetvenes években, itt találkozhatunk a Maiden Rock-i világítótorony három őrével, Arthur-rel, Billel és Vince-szel, és átélhetjük velük az utolsó napjaikat, amiket csendes elszigeteltségben töltöttek eltűnésük előtt. A másik szál húsz évvel később játszódik, és apropóját az adja, hogy egy író szeretné könyves formában megörökíteni a világítótorony rejtélyét. Felkeresi a három férfi özvegyét, így tulajdonképpen az ő visszaemlékezéseikből rakhatjuk össze apránként azokat a darabokat, amik ahhoz kellenek, hogy végül lássuk, pontosan mi is történt azon a végzetes napon. Bár kezdetben arra számít az olvasó, hogy egy krimi keretében fogja szép lassan megoldani a titokzatos esetet, hamar világossá válik, hogy ehelyett számos egyéni és családi drámát fogunk kapni. 

Az elbeszélés stílusa szerintem nagyon érdekesre sikeredett. Zömmel leíró részeket találunk, kevés párbeszéddel, maga a szöveg pedig nagyon kifejező és lírai. Ahogy olvasunk a világítótoronyban eltöltött napokról, szinte mi is ott vagyunk a szeszélyes tenger által határolt, szűk és zárt helyen, érezzük a sós víz hideg permetét, és azt a végtelen magányt, amit olykor az ott dolgozó három férfi is. A magány egyébként visszatérő motívum a könyvben, hiszen párhuzamosan rálátásunk nyílik a "hátrahagyottak", azaz a feleségek életére is, akik, bár saját otthonukban, de ugyanúgy bezárva érzik magukat addig, amíg férjeik a toronyban szolgálnak. Ugyan szolgálati lakásukból állandóan látják a világítótornyot, ez nem jelent vigaszt, inkább gúnyos emlékeztetője annak, hogy egy toronyőr feleségének mindig osztozkodnia kell a tengerrel. Nagyon izgalmasnak találtam azt, ahogy a szerző az íróval közös jeleneteket ábrázolta. Amikor az özvegyek nyilatkoznak neki, az sem párbeszéd, inkább olyan, mint egy-egy monológ, szinte mintha a férfi ott sem lenne, hosszú ideig semmit nem tudunk meg róla az olvasás során. Minden szereplő nézőpontját megismerhetjük külön-külön, azt viszont nem tudjuk, kiben bízhatunk. Arra ugyanis már a legelején történnek utalások, hogy a férfiakat foglalkoztató cég szerette volna minél előbb lezárni az ügyet, az asszonyokat pedig meggyőzni arról, hogy hallgassanak az esetről. Mivel rengeteg a kérdőjel, nagyon sokáig fogalmam sem volt, mi fog kisülni ebből az egészből, fogunk-e kapni racionális magyarázatot, esetleg az írónő meghagy minket a misztikus bizonytalanságban. 

Az időben felváltva, ráadásul különböző nézőpontokból elmesélt fejezetek gondoskodnak arról, hogy a viszonylag eseménytelen cselekmény ellenére is olvasmányos legyen a történet. Ráadásul tényleg viszi előre az olvasót a lendület amiatt is, hogy nagyon szeretne a rejtély végére járni. Maga az eltűnés nagyon baljós és titokzatos. Amikor a váltás megérkezett a toronyhoz, egy belülről bezárt, makulátlanul kitakarított helyszínt találtak, ráadásul két óra is ugyanakkor állt meg. A három őr úgy tűnt el, mintha soha nem is jártak volna ott, így jogosan várjuk el, hogy végül olyan magyarázatot kapjunk, ami kellőképpen elfogadható. Közben folyamatosan potyognak ki a csontvázak a szekrényből, a nők elbeszélései és a férfiak jelenetei alapján megismerjük azokat a titkokat, amiket szereplőink hordoztak, és rálátásunk lesz a különféle kapcsolatok, házasságok belső világára is. Az ehhez kapcsolódó feszültség legalább olyan erős, mint a rejtéllyel járó, mindezt csak tovább fokozza a nyugtalanító hangulat és a világítótorony állandóan felbukkanó szimbóluma. 

Összességében örülök, hogy elolvastam ezt a történetet, mert több szempontból is tudott újat mutatni. A végkifejlettel és magyarázattal sajnos nem voltam maradéktalanul kibékülve (spoiler-mentesen csak annyit mondanék, hogy szerintem jobban meg kellett volna alapozni, indokolni és felépíteni), illetve néha az is zavart, hogy helyenként a szép és kifejező szöveg ellenére is leült kicsit a történet. Ettől függetlenül szerintem egy próbát mindenképpen érdemes tenni vele, ha valaki szereti a különleges hangulatú, többféle műfaji elemet ötvöző regényeket. 

Értékelésem: 5/4

Kinek ajánlom? Azoknak, akik szívesen olvasnak titokzatos rejtélyekről, és szeretik a lélektani regényeket.

Nyereményjáték:

Játékunkban minden állomásnál az adott könyvhöz kapcsolódó kérdéseket találtok, ezekre kell helyesen válaszolni, majd beírni a Rafflecopter megfelelő rubrikájába. 

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Feladvány:

A könyvet igaz történet ihlette. Mi volt az igazi torony neve, ahonnan eltűntek az őrök?

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

Blogturné Klub

Május 24: A Szofisztikált Macska

Május 26: Könyv és más

Május 28: Kelly és Lupi olvas

Május 30: A Szofisztikált Macska

Június 1: Könyv és más