Most! (értékelés és nyereményjáték)
Ha minden évben csak egy napot élhetnétek, hogy töltenétek azt az egy napot? A Park Könyvkiadónál megjelent Most! című regényében Guillaume Musso az időutazás motívumát felhasználva invitálja az olvasót az értelmesen eltöltött életről való elmélkedésre. Tartsatok bloggereinkkel és ha van kedvetek, vegyetek részt a nyereményjátékunkban, hátha ti lesztek azok a szerencsések, akik megnyerik a könyv egy példányát!
Kiadó: Park Könyvkiadó, 2021
Oldalszám: 280 oldal
ISBN: 9789633557198
Eredeti cím: L'Instant Present
Fordító: Sárközy Éva
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Sose feledd, hogy két életed van. A második akkor kezdődik, amikor megérted, hogy csak egyszer élsz.
Lisa és Arthur évente egyszer találkoznak. Arthur mégis egész életében őt keresi. Lisa pedig csak őrá vár.Lisa álma, hogy színésznő legyen. Egy manhattani bárban dolgozik, hogy fizetni tudja művészeti tanulmányait. Egy este megismerkedik Arthur Costellóval, a fiatal orvossal. Azonnal érzik, hogy egy nyelvet beszélnek. Lisa bármire kész, hogy lenyűgözze a férfit. A város könyörtelen útvesztőjében mindent kockára tesz érte. Arthur azonban más, mint a többiek. Hamarosan felfedi Lisa előtt a szörnyű titkot, ami szerelmük útjába áll:"Ami történik velem, felfoghatatlan, mégis igaz…"
Egy újabb felkavaró pszichológiai thriller elképesztő csattanóval: mesteri feszültségadagolás, rendkívüli karakterábrázolás, szenzációs fordulatok, a történet egy pillanatra sem áll meg. Hitchcockot, a szokatlan találkozások mesterét juttatja eszünkbe.
Véleményem:
Az utóbbi hónapokban úgy-ahogy belehúztam, hogy bepótoljam a lemaradásomat Guillaume Musso eddigi életművét tekintve, a Most! az ötödik regény, amit a francia írótól olvastam. Az az igazság, hogy bár mindegyik kötete kellemes kikapcsolódást és szórakozást nyújtott, még egyiknél sem éreztem, hogy na igen, ez az! Nagyon bíztam benne, hogy előbb-utóbb a kezembe akad majd az a regénye, ami engem is igazán meggyőz arról, hogy van létjogosultsága a szerző nevét övező rajongásnak, és szerencsére nem kellett csalódnom. Bár a Most! jócskán tartalmaz olyan elemeket, amiket valahol máshol már olvashattunk, mégis olyanra sikeredett, ami engem is rendesen beszippantott, különleges témájával és csavaros fordulataival elérte, hogy alig tudjam letenni.
Történetünk 1991-ben kezdődik, főhősünk a fiatal orvos, Arthur, akinek igen ellentmondásos kapcsolata volt apjával. Meg is lepődik, amikor a férfi egyszer csak beállít hozzá, és közli, hogy végrendeletében semmi mást nem hagy rá, csak az ódon 24 Winds Lighthouse nevű világítótornyot. De nem elég a faramuci örökség, még azt is a lelkére köti, hogy a pincében rejlő vasajtót soha, semmilyen körülmények között ne nyissa ki. Arthur természetesen nem hallgat az intő szóra, a kíváncsiskodása és a bosszúsága győzedelmeskedik, és belép abba a titkos helységbe, ami aztán örökre megváltoztatja az életét. A világítótorony ugyanis rejtélyes átkot hordoz magában, és belépése után Arthur egy évvel később tér magához. Eleinte nem érti, mi történhetett, amiért elvesztette egy esztendő minden emlékét, de később ráébred a szomorú igazságra: az átoknak köszönhetően ezentúl minden évben csak egyetlen napon lesz jelen, a köztes idő pedig eltűnik számára, mintha a semmibe veszne két felbukkanás között. A férfi megpróbálja felfogni a lehetetlent és alkalmazkodni új világához, közben pedig egy nem várt szerelem is berobban az életébe Lisa személyében, akihez valamilyen rejtélyes módon mindig visszatér.
Bevallom, az első oldalakat olvasva még kicsit zavarban voltam (sőt, jól fel is bosszantottam magam, amikor rögtön az első oldalon arról olvastam, hogy hősünk hanyatt esett, minek következtében a homloka nagyot koppant a parkettán), hiszen a korábbi könyveknél megszokott, mozgalmas krimit vártam, ehhez képest egy vaskosan misztikus történetbe csöppentem. Ugyanakkor ez a misztikus történet, Arthur egyszerre kilátástalan és izgalmas helyzete legalább annyira magával ragadott, mintha egy jó thrillert olvastam volna. Egy idő után a kötetben dominánssá válik a szerelmi szál, én pedig drukkoltam, hogy ne egy gyenge utánzatot kapjak Az időutazó feleségéből, hanem valamit, ami tud újat mutatni. Nos, úgy gondolom, hogy ez több szempontból is sikerült. Először is, bár a téma, az, hogy Arthur és Lisa évente egyetlen napra tudnak találkozni, romantikusnak hangzik, de a megvalósításban nem volt semmi idilli vagy giccses. A szerző igyekezett átadni azokat a valós problémákat, amik egy ilyen abszurd helyzetben előfordulhatnak, és ha nem is minden területen (Lisa túl gyors és hirtelen bizalma számomra irreális volt), de ezek többnyire hitelesnek tűntek.
Musso nagyon jól tud bánni a karaktereivel, ha akar, és most úgy éreztem, Arthur megkapta tőle a kellő figyelmet és kidolgozottságot. Annak ellenére, hogy ő a főhősünk, tulajdonképpen alig szimpatikus, sok szempontból önző és kicsinyes férfi. Persze felfoghatatlan, hogy valaki ilyen spirálba és kelepcébe kerül, és biztosan nehéz lenne megőriznie az embernek az ép eszét hasonló helyzetben, de nekem nagyon ellenszenves volt, amilyen elvárásokat Lisával szemben támasztott, vagy ahogyan viszonyult az egész problémához. Viszont pont ettől volt élő, lélegző és hús-vér karakter, a szerző egy pillanatig sem próbálta idealizálni sem őt, sem pedig a Lisával való kapcsolatát, és a nem túl szimpatikus húzásai ellenére azért végig tudtam drukkolni, hogy valamiféle megnyugtató megoldás szülessen.
Musso sokszor alkalmaz nem várt fordulatokat, nincs ez másként ennél a történetnél sem (ennek természetéről persze nem írhatok semmit, mert akkor oda lenne a meglepetés). Olvasva a kritikákat úgy láttam, hogy a végkifejlet vagy nagyon bekarcol az embereknek, vagy teljesen kiábrándít, én az előbbiek táborát erősítem: szerintem nagyszerűen válaszolta meg a regénnyel kapcsolatos kérdéseket, és nagyon szépen felépített, kerek sztorit tett le az asztalra. Műfaji szempontból nagyon sokféle elem keveredik a könyvben, így sokféle olvasó találhatja meg a számítását, olyanok is, akik nem gondolnák magukról, hogy a Musso-kötetek potenciális célzottjai. Akad itt misztikum, rejtély, dráma, romantika, akció és thriller, és ezek valahogy nagyon jó arányban lettek elkeverve, én legalábbis nem éreztem úgy, hogy jobban el kellett volna köteleződni valamelyik irányba.
Összességében elégedett vagyok, mert ez a regény már nagyon közel járt ahhoz, amit tökéletes szórakozásnak hívok, talán csak azért nem tudok rá maximális pontot adni, mert az írói szándékosság ellenére is zavart a főszereplők viselkedése (kivéve Sullivan-é, aki az abszolút kedvencemmé vált olvasás közben). Ugyanakkor végig lekötött, gördülékeny stílusával és izgalmas cselekményével olvastatta magát, és a felszín alatt olyan komolyabb kérdéseket is felvetett, mint az egyén helye a világban, a kapcsolatok mellett is előforduló elmagányosodás, vagy éppen a hűség határai. Figyelemreméltó történet, amit jó szívvel ajánlok azoknak is, akik esetleg hozzám hasonlóan még nem találták meg kedvenc Musso-regényüket.
Értékelésem: 5/4,5
Kinek ajánlom? Azoknak, akik szeretnének egy műfaji szempontból vegyes, izgalmas, drámai és misztikus történetet olvasni.
Nyereményjáték:
Nyereményjáték:
Mivel Musso ezen történetében központi szerepe van a világítótoronynak, játékunkban most az állomásokon megadott idézetek alapján olyan könyvek szerzőit kell megadjátok nekünk válaszként, amelyeknek a címében szerepel a világítótorony szó. A feladatotok tehát annyi lesz, hogy a Rafflecopter doboz megfelelő sorába beírjátok az adott idézethez tartozó író nevét.
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Feladvány:
"– Azt hiszem – folytatta –, a szülői lét egyik legnehezebb feladata, ha figyelned kell, hogy a gyereked elkövet valamit, amiről tudod, hogy hiba, és még a nyavalyás kisujjadat sem mozdíthatod, hogy megakadályozd."
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése