Ásta (értékelés és nyereményjáték)

 


A Jelenkor Kiadó a Menny és pokol trilógia után újabb csodás kiadásban hozta el Jón Kalman Stefansson regényét, az Ástát. Ez a regény egy igazi lélekkirakós; apró kis puzzle darabok mentén épül fel a történet, amelyben nem történik más, csak az élet, amelyhez Izland összetéveszthetetlen hangulata adja az aláfestést. Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével és nyerjetek egy példányt a könyvből!




Kiadó: Jelenkor Kiadó, 2021
Oldalszám: 516 oldal
ISBN: 9789635180745
Eredeti cím: Saga Ástu
Fordító: Egyed Veronika


A könyvet ITT tudod megrendelni!


Fülszöveg:

Ásta. ​Reykjavíkban az 1950-es évek elején ezt a nevet adja Sigvaldi és Helga másodszülött lányuknak. „Ásta léte a szeretetből fakad, és szeretetben nevelkedik majd” – gondolják a szülők, hiszen a kislány az izlandi irodalom egyik nagy hősnéjének nevét viseli, ráadásul az ást szeretetet jelent.
Azonban az idill nem sokkal később szertefoszlik: Helga elhagyja férjét és lányait. Ásta nevelőanyához kerül. Mamácskával egészen a kamaszkor beköszöntéig csendesen élnek, ám ekkor a lány nyugtalanná, pimasszá és izgágává válik. Egy iskolai incidens után, tizenhat évesen a fővárosból egy tanyára küldik, hogy ott töltse a nyarat. Itt, a Nyugati-fjordokban talál rá először a szerelemre Jósef oldalán. Ez az új érzés segíthet Ástanak, hogy áttörje a gátakat, és beteljesítse sorsát, amit a nevében hordoz.
Ez a lírai, érzékeny, sok hangon megszólaló új Stefánsson-regény – mely kirakósként áll össze a szereplők emlékeiből és az érzéseikhez kapcsolódó költői asszociációkból – egyszerre szól a szeretet sürgető vágyáról és az arra való képtelenségről. Ahogy a Deutschlandfunk írta: olyan ez a könyv, mint egy szomorú Chet Baker-jazzballada.

„Felhőtlen boldogság csak a mennyben van, odáig pedig Reykjavík utcáitól hosszú az út. A legfontosabb, hogy a nyugalmunkat őrizzük meg.”

Véleményem:

Már jó ideje szemezek Jón Kalman Stefánsson könyveivel, egész pontosan a Menny és pokol-trilógiával, de a tekintélyes terjedelem miatt eddig nem mertem belevágni, úgy gondoltam, jó lenne egy egykötetes darabbal kezdeni az ismerkedést az izlandi szerzővel. Pont emiatt nagyon örültem, amikor a Jelenkor Kiadó gondozásában megjelent az Ásta című regény, a fülszövegét olvasgatva éppen olyan történetnek tűnt, ami jó eséllyel nagy hatást gyakorol majd rám, ráadásul az előttem olvasók is igen elismerően nyilatkoztak róla. Nos, nekem is be kell állnom a sorba, ugyanis nem tudnék semmi rosszat mondani erről a regényről, legfeljebb magamról, amiért botor módon ennyi ideig halogattam, hogy közelebbi ismeretséget kössek ezzel a különleges stílussal és érzékenységgel rendelkező íróval.

Igazán nem tudtam, mire kell majd számítanom, két dolog viszont már az első pár oldal után világossá vált a számomra. Az egyik, hogy Stefánsson olyan erősen és személyesen szólítja meg az olvasót, hogy ha akartam volna, se vonhattam volna ki magam szuggesztív hatása alól. A másik, hogy az Ásta szerkezetét, formáját tekintve egyáltalán nem tekinthető hagyományos regénynek, inkább egy térben és időben rendkívül rugalmasan mozgó, cselekvéseket, gondolatokat és érzéseket sokszor egybemosó, különleges mese, melynek témája egyszerre a legegyszerűbb és a legnehezebb: az emberi létezés, érzelmek és kapcsolatok. Szigorúan leegyszerűsítve ez a könyv Ástáról szól, aki az 1950-es években született Izlandon. Szülei kezdetben szerették egymást, később viszont nyughatatlan édesanyja elhagyta a családot, összetört apja pedig nem tudott megfelelően gondoskodni a kislányról. Néhány nyugalmas év után, melyet nevelőanyánál tölt, Ásta egy iskolai botrány után vidékre kerül, ahol megismerkedik élete legmeghatározóbb figurájával, a szintén tinédzser Jóseffel. Később a fiatalokat elsodorja egymástól az élet, Ásta sokáig keresi a helyét a világban, bennünk pedig folyamatos fájdalmat és feszültséget generál, hogy ilyen sérülésekkel és családi mintákkal ez mennyire lehetséges.



Amit most dióhéjban felvázoltam, csak egészen primitív és esetleges vázlata a tényleges történetnek. Először is, ahogy korábban is utaltam rá, csak utólag elbeszélve ilyen lineáris a történet. A szerző folyamatosan ugrál az időben, hol Ásta nézőpontjából láthatjuk az eseményeket, hol édesapja szemével, aki valamikor a jövőben éppen balesetet szenved és a földön fekve idézi fel élete boldog és fájdalmas perceit, hol egy eleinte titokzatos író fejezeteit olvashatjuk. Az Ásta rendkívüli figyelmet és koncentrációt követelt meg tőlem, ugyanakkor ez a figyelem egy percig sem járt erőfeszítéssel: nekem csak a nyugodt olvasás körülményeit kellett megteremtenem, Stefánsson pedig gondoskodott arról, hogy egyetlen pillanatra se veszítse el az érdeklődésemet. 
"Szerelmet elrejteni a világ elől olyan, mintha az ember eleven tüzet rejtegetne belül, biztosan megéget. Talán halálra. Igen, valószínűleg halálra éget."

Bár ilyen fogalom tudtommal nem létezik, az első dolog, ami beugrott, hogy ez afféle "induktív regény". Bár látszólag egyetlen család sorsáról, történetéről szól, az ő életüket követve folyamatosan megfogalmazódnak olyan általánosítható gondolatok, melyeket mindenki képes a saját életére vonatkoztatni. Szinte nincs az életnek olyan fontos területe és kérdése, ami valamilyen formában ne lenne jelen ebben a regényben, az pedig valami egészen zseniális, hogy ezek az üzenetek se nem giccsesek, se nem szájbarágósak, se nem közhelyesek. Az élet napos oldala mellett minden sorsban ott a sötétség, a ki nem mondott szavak, megbánt döntések, önmagunk keresésének és meg nem találásának folyamatos élménye, nekem pedig mindig egyfajta katarzist okoz, ha valaki segít nevén nevezni az ezekhez kapcsolódó érzéseket. A szépirodalmi stílussal és igényességgel megírt szövegben (amiben egyébként még igazi párbeszédek sincsenek formailag) rengeteg olyan útravalót találunk, amit valamilyen módon hasznosíthatunk, én most még azért sem készítettem fotót a könyvről, mert konkrétan tucatszám lógnak ki belőle a könyvjelzők. 

Nagyon tetszett az is, hogy a regényben erős szélsőségek és ellentétek vannak jelen, amik összeadódva mégis harmóniát alkotnak, akár maga az élet. A gyönyörű gondolatok mellett találunk egészen profán leírásokat is, érdekes módon legtöbbször az emberi testtel kapcsolatosakat. Mintha csak emlékeztetőt kapnánk arról, hogy a létezés egy bizonyos fokáig nem vagyunk más, mint hús és csont, legyen szó szerelmeskedésről, öregedésről vagy éppen születésről. Emellett viszont ott az állandó figyelmeztetés, hogy ezen a szinten kívül létezik egy másik, magasabb rendű is, mely sok fájdalommal és keserűséggel jár, mégis az tesz minket igazán emberré, egyszerre boldoggá és boldogtalanná. 
"Milyen csodálatos képesség a mosoly, ez a bolygó teljesen élhetetlen lenne, ha nem lennénk rá képesek."

Biztos vagyok benne, hogy Ásta története még sokáig velem fog maradni, azt sem tartom kizártnak, hogy valamikor újra fogom olvasni, mert azért a több, mint 500 oldalával túl súlyos és tömény ahhoz, hogy elsőre minden gondolat utat találjon hozzám. Most már megértem, miért méltatják annyian Stefánssont, biztos, hogy ezek után én is azon leszek, hogy minél jobban megismerjem a munkásságát. A Jelenkor Kiadónak pedig nagy köszönet a csodaszép kiadásért és a gyönyörűséges borítóért!

Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szeretne egy gyönyörűen megírt, fájdalmasan szép prózát olvasni az élet dolgairól, emberekről, érzésekről, önmagunkról.

Nyereményjáték:

Játékunkban izlandi szerzők könyveit keressük. Minden állomáson találtok egy idézetet, írjátok meg, hogy melyik izlandi szerző melyik könyvéből származik.
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Feladvány:
"Néha, amikor este nem tudott aludni, elgondolkozott, vajon ő miért éppen ő, és nem valaki más, például te. A világegyetem összes létezője közül hogyhogy épp ebbe a bőrbe született, ebbe az országba, ebbe a házba? Hát nem furcsa, hogy ide került, és nem valahová máshova, más körülmények közé, mondjuk a te helyedre?"


a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:
06.11: Könyv és Más
06.13: Nem félünk a könyvektől

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések