A lángoló isten - Mákháború 3. (értékelés és nyereményjáték)
Utolsó fejezetéhez érkezett R. F. Kuang monumentális fantasy trilógiája, a Mákháború. A lángoló istenben Zsin újabb kihívásokkal szembesül, új szerepbe kerül, és végre meg kell vívnia a mindent eldöntő nagy háborút. Légy részese a kalandnak te is a Blogturné klub bloggereivel, és játssz velünk, hogy tiéd lehessen az Agave Könyvek által felajánlott könyvpéldány.
Kiadó: Agave Könyvek, 2021
Oldalszám: 648 oldal
Eredeti cím: The Burning God
Fordító: Ballai Mária
ISBN: 9789634199328
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Miután Fang Zsu-nin megmentette Nikant a külföldi megszállóktól, és egy kegyetlen polgárháborúban megküzdött a gonosz Szu Ta-csi császárnővel, szövetségesei sorban elárulták, és sorsára hagyták.
A veszteségek ellenére Zsin nem mondott le azokról, akikért olyan sok mindent feláldozott: a déli tartományok és különösen az otthonának számító Tikani lakosairól. Amikor Zsin visszatér a gyökereihez, nehéz kihívásokkal és váratlan lehetőségekkel találja szemben magát. A Déli Szövetség vezetőségéből kikerülő új társai alattomosak és megbízhatatlanok. Zsin gyorsan rájön, hogy Nikanban az a több millió egyszerű ember tartja kezében a hatalmat, akik bosszúra szomjaznak, és a megváltás istennőjeként tekintenek rá.
A hatalmas déli sereggel a háta mögött Zsin minden fegyvert bevet ahhoz, hogy legyőzze a Sárkányköztársaságot, a gyarmatosító heszperiaiakat, és mindenkit, aki fenyegetést jelent a sámánhitre és annak gyakorlóira. Egyre nagyobb hatalomra és befolyásra tesz szert, de vajon elég erős lesz ahhoz, hogy ellenálljon a főnix hangjának, amely arra sürgeti, hogy égesse fel a világot, és benne mindent?
Véleményem:
Mindig izgalmas dolog, amikor az ember végre belevághat egy sorozat befejező kötetébe, különösen akkor, ha az előzmények során már megtapasztalhatta, hogy a szerző a legkevésbé sem törekszik a sablonosságra vagy kiszámíthatóságra. R. F. Kuang Mákháború című regénye két évvel ezelőtt jelent meg, és nekem nagyon tetszett, hogy egy ennyire komplex, a világát tekintve is nagyrészt újszerű történetet olvashatok, ami mondjuk a Trónok harcához hasonlóan olyan helyzeteket, dilemmákat és karaktereket vonultat fel, melyek nem feketék vagy fehérek. A Sárkányköztársaság című folytatás kicsit még jobban is tetszett, úgy éreztem, hogy a főszereplő Zsin karaktere tudott fejlődni, ráadásul a cselekmény is sok újat tudott mutatni az előzményhez képest. A lángoló istent legalább annyira vártam, mint amennyire tartottam tőle. Nem is igazán attól, hogy nem fogom majd szeretni, inkább amiatt, hogy ennyi szereplőt, helyszínt és történést borzasztó nehéz észben tartani egy éven keresztül, nem voltam benne biztos, hogy könnyen fel tudom venni ismét a könyvek fonalát. Utólag azt kell mondanom, hogy ezzel tényleg voltak kisebb problémáim, de miután felfrissültek az emlékek, szerencsére könnyen visszarázódtam a felépített világba, és alapvetően olyan befejezést kaptam, amivel elégedett vagyok.
A történet nagyjából ott folytatódik, ahol az előző rész végén abbamaradt. Zsin túlélte a harmadik mákháborút, és miután csalódnia kellett a köztársaság ígéretében és annak képviselőiben, Vajszrában és Nö-Csa-ban, a Déli Szövetséghez csatlakozik, és feltett szándéka bosszút állni azokon, akik elárulták. Nem csupán a Sárkányköztársaság csapatai, hanem a heszperiaiak is fenyegetik hazáját, akik fejlett technológiával rendelkeznek és igyekeznek örökké elpusztítani az általuk pogánynak vélt sámánhitet és annak képviselőit. Kitajjal az oldalán Zsin igyekszik kordában tartani isteni hatalmát, és olyan pozíciót kivívni magának, ami által végre igazi döntéseket hozhat, de kérdés, hogy ezek a döntések mennyire szolgálják azt a célt, hogy Nikanban végre béke és jólét legyen. A terjedelmes kötet legnagyobb részében a különböző összecsapások és az azokhoz kapcsolódó stratégiai tervezés áll, de fontos szerepet kap például a trifekta is, akikről az előző kötetekben azért viszonylag keveset tudtunk meg. Ahogy haladunk előre, egyre nő a feszültség, az olvasó pedig izgatottan várja, hogy vajon a sárkány vagy a főnix, a régi hiedelemvilág vagy a fejlett technológia, a hűség vagy az őrület fog győzedelmeskedni végül.
Az első dolog, amit pozitívumként emelnék ki (és ezt akár általánosíthatom is mindhárom kötetre), az az olvasmányos és gördülékeny szöveg és cselekmény, hiszen ahhoz képest, hogy igen vaskos könyvekről beszélünk, nagyon hamar el lehet olvasni őket. Ahogy fent is említettem, sajnos kicsit megküzdöttem az elején azzal, hogy mindenkit el tudjak helyezni magamban, de a könyv azért elég gyakran visszautal az előzményekre, illetve egy kis segédletet is tartalmaz a szereplőkkel kapcsolatban. Amikor már sikeresen visszarázódtam, akkor gyakorlatilag egy szuszra végigolvastam a könyvet, borzasztóan érdekelt, hogy az írónő milyen befejezést szán a birodalomnak és a főszereplőknek, azzal együtt, hogy erősen gyanítottam, hogy nem lesz minden felhőtlen happy end. Zsin karakteréről érdemes kicsit hosszabban beszélni, főleg, mert úgy tapasztalom, nagyon megosztja az olvasókat. Nekem nagyon tetszik, hogy egyáltalán nem egy tipikus pozitív hős, rengeteg hibája van, sőt, még akár azt is kijelenthetjük, hogy erkölcsi szempontból kifejezetten negatív figura. Ugyanakkor a három rész alatt szerintem nagyon szépen levezette a szerző, hogy mik voltak azok a hatások az életében, amiknek köszönhetően olyanná vált, amilyenné, ehhez pedig hozzájön az a tény, hogy rengetegen elárulták és nem tudhatja, kiben bízhat meg. Persze voltak olyan jelenetek, ahol engem is zavart, hogy hisztérikusan, gyerekesen viselkedik, vagy éppen rossz döntéseket hoz, de szerintem ez mind hozzátartozott a karakteréhez, ami által érdekes és egyedi főszereplővé vált. Annak ellenére, hogy látszólag folyamatosan vágyik arra, hogy az emberek hallgassanak rá, a szíve mélyén sokkal jobban szeretne végre egy olyan vezető mögött felsorakozni, aki erős, határozott és jót akar a népének. Valószínűleg pont amiatt hibázik annyit és bízik meg olyanokban, akikben nem kéne, mert nagyon szeretné, ha egyszerűen csak engedelmeskednie kellene, nem pedig parancsokat osztani. Ez lehet, hogy valaki számára zavaró és ellentmondásos, és nem éreztem annak, inkább tartottam emberinek és hitelesnek.
Örültem annak is, hogy kicsit többet megtudhattam a trifektáról, és az is tetszett, ahogyan az írónő párhuzamot állított közöttük és a Zsin-Kitaj-Nö-Csa hármas között. Ta-csi karakterét eddig is érdekesnek találtam, ebben a részben pedig kifejezetten tetszettek azok a jelenetek, amikben szerepelt. Az előző részekhez hasonlóan A lángoló isten sem fukarkodik a naturális és véres jelenetekben, de igazán nem ezeken van a hangsúly. Inkább a stratégiai vonal volt nagyon erős, rengeteget olvashattam egy-egy hadművelet vagy összecsapás megtervezéséről és logisztikájáról, amit sok fantasy történetből hiányolni szoktam. Olyan szempontból is kiemelkedik a kötet, hogy nincs egyértelműen jó vagy rossz oldal, igazából olvasás közben én magam sem tudtam, kinek érdemes drukkolni, hiszen semmi garancia nem volt arra, hogy ha Zsin győzne, akkor alkalmas lenne rá, hogy megfelelően kormányozzon. A heszperiaiak sem egyértelműen negatív figurák, persze a módszereik egyáltalán nem szimpatikusak, ugyanakkor sok szempontból tényleg fejlettebbek, mint a nikarák. Nincsenek tehát egyértelmű helyzetek, és még azt sem mondhatjuk, hogy a főszereplővel könnyű azonosulni, hiszen Zsint is sokszor vezérli inkább a bosszú és a harag, mint a józan ész.
Összességében szerettem ezt a sorozatot, R. F. Kuang nagyon részletesen kidolgozott világot épített fel, különleges hiedelemvilággal, mágiával, intrikával és akcióval. A befejező kötetben sok látványos jelenetben, izgalmas összecsapásban lehet részünk, az írónő pedig szépen elvarrja a szálakat. Ha valaki számára fontos, hogy a főszereplő pozitív figura legyen, akkor lehet, hogy nem ez lesz a kedvenc története, nekem pont attól volt érdekes, hogy Zsin a lehető legtávolabb áll a tökéletestől. Néha elég sötét, fojtogató és nyomasztó, ugyanakkor realista abból a szempontból, hogy megmutatja, milyen szörnyű a háború minden résztvevő számára, ahogy azt is, hogy egy csata megnyerése még nem jelenti azt, hogy készen állunk a vezetésre vagy a hatalom megtartására. Kíváncsi vagyok, hogy az írónő legközelebb milyen történetbe fog belevágni, én biztos, hogy arra is vevő leszek.
Értékelésem: 5/4,5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szeretne egy komplex, istenekkel, véres jelenetekkel és intrikákkal gazdagon ellátott fantasy-sorozatot olvasni.
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szeretne egy komplex, istenekkel, véres jelenetekkel és intrikákkal gazdagon ellátott fantasy-sorozatot olvasni.
Nyereményjáték:
Te olvastad a Mákháború első két részét? A játékunkból most kiderül, ugyanis összekevertük néhány szereplő nevének betűit, és a ti feladatotok, hogy kitaláljátok, kire gondoltunk! Minden állomáson anagrammát találtok, és ahhoz, hogy nyerjetek, írjátok meg a Rafflecopter dobozban, hogy mely szereplő nevét tudjátok összerakni a betűkből!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
cisz utas
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése