Szent szó (értékelés és nyereményjáték)

 

Sigríður Hagalín Björnsdóttir izlandi írónő A sziget című regénnyel vált ismertté hazánkban. Új kötetében, a Szent szóban egy eltűnt édesanya nyomába eredünk, de a puszta nyomozás mellett egy különleges lélektani utazásban is részünk lehet, melynek során egy nem mindennapi család történetét is megismerhetjük. Tartsatok négy bloggerünkkel, és nyerjétek meg a Cser Kiadó által felajánlott példányt!

Kiadó: Cser Kiadó, 2021

Oldalszám: 284 oldal

Eredeti cím: The Last

Fordító: Patat Bence

ISBN: 9789632786704

A könyvet ITT tudod megrendelni!

Fülszöveg:

Egy fiatal nő, Edda eltűnik az otthonából, újszülött gyermeke mellől. A rendőrség tanácstalan, és a család a nő öccsét kéri meg, hogy keresse meg Eddát. A rejtély megoldásához egy idegen világban kell követnie a nő nyomait, és meg kell küzdenie a család nem mindennapi múltjával. A Szent szó szenvedélyekről és olvasásról, menekülésről és utazásokról és az emberi elme bámulatos labirintusáról szól.

Sigríður Hagalín Björnsdóttir az Izlandi Televízió újságírója. Első könyve, A sziget Európa-szerte komoly figyelmet keltett, és számos nyelven – így magyarul is – megjelent.

Véleményem:

Egyelőre még nem mondhatom el magamról, hogy nagy ismerője lennék az izlandi irodalomnak, de a legutóbbi tapasztalataim nagyon pozitívak (különösen Jón Kalman Stefánsson kapcsán), így mindenképpen szerettem volna további szerzőket megismerni. Sigríður Hagalín Björnsdóttir Szent szó című kötete először a letisztult és elegáns borítójával fogott meg (valamiért egyébként is vonzódom a madár-motívumokhoz), majd a fülszöveg megerősített abban, hogy vélhetően egy igényes lélektani- vagy családregény bujkál a lapok között. Magam sem gondoltam volna, hogy ennyire elégedett leszek, ahogy azt sem, hogy egy ilyen rövid és letisztult szöveg ennyire sokféle jelentéssel tud bírni.

A regény szerkezete nem teljesen lineáris, néha kicsit ugrálunk az időben, de egy percig sem okozott gondot követnem, mikor hol járunk, annyira elkapott a történet már az első oldalon. Az alapcselekmény onnan indul, hogy egy felnőtt nő, Edda, aki ráadásul nemrég szült egy kisbabát, eltűnt. Családja aggódik érte, és fivérét, Einart kérik meg arra, hogy kutassa fel nővérét és hozza haza. Ezzel a szállal párhuzamosan hamarosan betekintést nyerhetünk a múltba, és megismerhetjük ennek a korántsem hétköznapi családnak a történetét.

A szerző nagy hangsúlyt fektet Edda és Einar szüleinek, pontosabban két anyjának a történetére. Júlía, Edda édesanyja fiatalon ismerkedik meg a kicsit idősebb, művészlelkű Örlygurral, aki egyből rabul ejti a lányt nagyívű elképzeléseivel, műveltségével és szabad szellemével. A szenvedélyes kapcsolatból hamarosan terhesség lesz, és bár családja óva inti ettől, Júlía szeretné megtartani a babát és kitart szerelme mellett is. Hamarosan azonban kiderül, hogy Örlygur számára nem ő volt az egyetlen, egy másik nő is gyereket vár tőle. A két nő között hamarosan furcsa kötelék alakul ki, és merészen úgy döntenek, a férfit kikosarazva közösen vágnak bele, hogy világra hozzák gyermekeiket. Így lesz Eddának és Einarnak két anyja, kiknek kapcsolata bonyolult, sokrétű, rengeteg különféle érzelemtől átitatott, mégis nagyon mély. A két gyermek felcseperedve szinte szorosabb kapcsolatban áll, mint az édestestvérek: egymás kiegészítői, komplementerei, míg az autisztikus Edda számára a szavak és az olvasás jelent mindent, addig Einar csak nagy küzdelmek árán tanul meg olvasni. Egyikük sem tud teljesen kiteljesedni a másik nélkül, mindketten úgy érzik, különösen a lány, hogy testvére jelenti számára az elsődleges kapcsolódást a világhoz. Felnőttként természetesen valamelyest eltávolodnak egymástól, de a múlt emlékei és a kötelék újból megerősödik, amikor Edda eltűnése kapcsán Einar azt a feladatot kapja, hogy megtalálja őt. 

"A történeteket nem lehet el nem hangzottá tenni, ha egyszer elmondtuk őket."

Sigríður Hagalín Björnsdóttir elképesztően ír, és valahogy az a rendkívüli benne, hogy szinte jelentéktelennek tűnő mozzanatokat is úgy tud elmesélni, hogy érezzük, minden szónak súlya van. Külön érdekes ez abból a szempontból is, hogy a regény egy pontján fontossá válik az a filozófiai kérdés, hogy mit jelentenek a szavak az ember számára, mennyiben jelentenek mankót, és mennyiben béklyót, és hogy vajon mekkora szabadságot, vagy éppen átkot jelentene, ha egy írásbeliség nélküli világban kellene léteznünk. A történetben ábrázolt karakterek nagyon erősre sikeredtek, az írónő remekül át tudja adni az érzelmek és gondolatok, démonok és vágyak bonyolult hálózatát, és annak ellenére, hogy a váltott szemszög által csak keveset időzünk egy-egy szereplő fejében, mégis úgy érezzük, jól ismerjük őket és a problémáikat. 

A regény első felében még úgy tűnt számomra, hogy elsősorban egy lélektani-, illetve családregényhez lesz szerencsém, és ez tulajdonképpen részben így is volt. A könyv felétől (onnantól, hogy Einar Edda nyomára bukkan), kicsit bizarrá és szürreálissá válik a cselekmény, egy ideig vártam, hogy a különféle aspektusok és súlypontok hogy fognak összekapcsolódni egymással, de egy idő után beláttam, hogy jobb, ha csak sodródom a történettel és engedem, hogy hasson az érzelmeimre. Az egyetlen, akiről úgy érzem, nem tudtam meg mindent, amit szerettem volna, maga Edda volt, de úgy gondolom, lehetett ebben némi tudatosság is a szerző részéről, hiszen egy nő, akinek egész életében az volt a fő keresztje, hogy nehezen kapcsolódik másokhoz, miért éppen hozzám, az olvasóhoz találná meg könnyen az utat? Arról mindenesetre képet kaphattam, milyen magányos érzés lehet, ha valakinek egész világok vannak a fejében és a lelkében, még sincs köztük egy sem, ami hidat emelne közte és a többi ember között.

"Az elmém egy szavakból álló ketrecbe rekesztett, elszigetelt az élők, a hús-vér emberek világától."

Őszintén szólva most úgy érzem, hogy ezt a történetet el fogom még egyszer olvasni, mert annak ellenére, hogy így is teljes élményt nyújtott, biztos vagyok benne, hogy nem sikerült minden ízében felfedeznem és minden jelentéstartamát megtalálnom. Ugyanakkor nem riaszt el a gondolat, mert rég olvastam ennyire gördülékeny, magával ragadó, mégis igazi mélységekkel rendelkező szöveget. Sok szempontból szokatlan regény ez, akár a témája, akár a szerkezete vagy az általa felvetett kérdések miatt, olyasmi, ami bekúszik a bőrünk alá, piszkál, motoszkál, foglalkoztat. Ezek után teljesen biztos vagyok benne, hogy az írónő másik könyvét is elolvasom, úgy érzem, ennyi nem volt elég ebből a sajátos izlandi atmoszférából. 

Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Azoknak, akik szeretik a lélektani szempontból összetett és mély regényeket, melyekben fontos szerepe van a családi kapcsolatoknak.

Nyereményjáték:

Mostani nyereményjátékunkban izlandi szerzők nyomába eredünk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a szerző nevét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Feladvány:

 

“Én összesen tizenkét évig jártam egyetemre, három diplomám van, és lám, alig vannak válaszaim. Háromszoros oklevelem van kételyből.”

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

11.10. Könyv és más

11.12. Nem félünk a könyvektől

11.14. A Szofisztikált Macska

11.16. Booktastic Boglinc