Az utolsók (értékelés és nyereményjáték)

 

A General Pressnél jelent meg nemrég Hanna Jameson legújabb disztópikus pszichológiai thrillere! Történetünk Svájcban játszódik, ahol egy konferencia résztvevői megtudják, hogy több nagyvárost atomtámadás ér. Két hónappal később Jon és néhány túlélő igyekszik fenntartani a normális élet látszatát. Tartsatok bloggereinkkel, ismerkedjetek meg a túlélők történetével, és ne felejtsetek el velünk játszani, ugyanis a turnénk végén egy szerencsés olvasónk meg fogja nyerni Az utolsók című könyvet!

Kiadó: General Press, 2021

Oldalszám: 432 oldal

Eredeti cím: The Last

Fordító: Nagy Mátyás

ISBN: 9789634525356

A könyvet ITT tudod megrendelni!

Fülszöveg:

Jon Svájcban egy konferencia után épp a híreket böngészi a telefonján, amikor hirtelen egy sor borzasztó értesítést kap. Washingtont atomtámadás érte. Meg New Yorkot. Londont. Végül Berlint. Két hónappal később Jon és a hotelben maradt túlélők egy része próbálja fenntartani a civilizációnak legalább valamiféle látszatát. Amikor egy kislány holttestére bukkannak, a férfi elhatározza, hogy a titokzatos haláleset végére jár, az igazságkeresése azonban hamarosan megszállottsággá válik…

Véleményem:

Nagyon kedvelem mind a disztópikus, mind a posztapokaliptikus történeteket, ráadásul mostanában valahogy úgy jött ki a lépés, hogy több ilyen is a kezembe került rövid időn belül. Hanna Jameson írónőtől korábban nem olvashattunk magyarul, de a fülszöveg alapján hamar bizalmat szavaztam Az utolsók című regényének. Az ugyan egy picit elbizonytalanított, hogy a külföldi kritikák között a könyv kapott hideget és meleget egyaránt, de most előzetesen is megnyugtatok mindenkit, hogy nem volt ezzel a történettel semmi gond. Igaz, merőben más volt végül, mint amire számítottam, de ez a más sok szempontból inkább jelent egyedit, mint rosszat. 

A történet tulajdonképpen egy napló vagy krónika, melyet főhősünk, a középkorú férj és apa, Jon mesél el. A férfi éppen egy svájci luxusszállodában tartózkodik egy tudományos konferencián, amikor egyszer csak elszabadul a pokol: a telefonokon megjelennek olyan értesítések és hírek, miszerint Amerikát és egyéb nagyvárosokat nukleáris támadás ért, melyben alsó hangon is több százezren haltak meg. A szálloda lakói között először érthető módon kiüt a pánik, sokan próbálnak elmenekülni, hogy egy repülőre feljutva hazatérhessenek szeretteikhez, de a legtöbb lakó kivár a helyszínen, bízva abban, hogy hamarosan valaki a segítségükre lesz. A kezdeti időkben a bizonytalanság a legnehezebb, hiszen nem tudhatják, pontosan mekkora veszéllyel néznek szembe. Az internet nem működik, az időjárás szokatlanná vált, nem tudni, sugárfertőzött-e a levegő, vagy mi történhetett a világ többi részével. Túlélőink akár azt is hihetik, ők az utolsók a világon, ahogyan azt a regény címe is sugallja. 

Miután a túlélők igyekeznek berendezkedni egy viszonylag civilizált életre a szálloda falain belül, Jon naplóírásra adja a fejét, történészként fontos a számára, hogy valamilyen formában megörökítse ennek a nem mindennapi időszaknak a krónikáját. Az egyébként is feszült idegeket aztán tovább borzolja, amikor a vízgyűjtőtartály ellenőrzésekor a személyzet pár tagjával együtt egy gyermek holttestére bukkannak. Jon nem érti, hogy lehetséges az, hogy látszólag senkinek sem fontos, hogy az ügy részleteit kiderítse, ezért úgy dönt, maga kezd nyomozásba. Nem más ez, mint kétségbeesett kapaszkodás a régi világrendbe és a normalitás illúziójába, hősünk úgy érzi, ha nem veszik komolyan a gyilkosságot és nem győződnek meg arról, hogy a gyilkos még mindig köztük van-e, végérvényesen elveszítenek valamit saját emberi mivoltukból. Miközben igyekszik feltérképezni a szállodabeli viszonyokat és a túlélők lehetséges indítékait és információit, óhatatlanul is közel kerül hozzájuk, megismerve történetüket. Közben telnek a hónapok, a lakók egyre türelmetlenebbek, fáradtabbak és kétségbeesettebbek, ráadásul egyre több olyan furcsaság történik, ami miatt Jon úgy érzi, nincsenek biztonságban és nem bízhat meg feltétel nélkül társaiban. Azt hiszem, ez  a folyamat, ez az állandó feszültség és bizonytalanság, ami a kötet legfőbb erejét adja, nem pedig a gyilkossági üggyel kapcsolatos nyomozás. 

Olvasás közben többször gondolkodtam azon, milyen érdekes, hogy az írók kétféle módon látják a lehetséges posztapokaliptikus jövőt. Vannak a pesszimistábbak, akik azt vizionálják, hogy a civilizáció megroppanása után óhatatlanul kitör az emberekből az ösztönlény és a vadállat, és természetessé válik a brutalitás és az erőszak. És vannak az optimistábbak, mint például Hanna Jameson is, akik azért hisznek abban, hogy egy ilyen nehéz helyzetben is törekednénk arra, hogy megőrizzük méltóságunkat, emberségünket és józan eszünket. Azt gondolom - pontosabban szívből remélem -, hogy talán az utóbbi állhat közelebb a realitáshoz. Az utolsókban elég hitelesen kerül ábrázolásra, ahogy a túlélők megpróbálnak rendezetten, demokratikusan működni, azzal együtt, hogy törvényszerűen közülük is kikerülnek vezető szerepet betöltő karakterek. Az egymás iránti bizalmatlanság mégis mindig ott bujkál a felszín alatt, és szép fokozatosan egyre több konfliktushoz, vagy adott esetben tragédiához vezet. Külön pikáns színezetet adott a történetnek, hogy van benne egy leheletnyi misztikus beütés is, semmi igazán konkrét, de néhány jelenet során rendesen a hideg futkározott a hátamon, nem szívesen időztem volna az eldugott szállodában vagy a környékén. 

Nagyon érdekesnek és egyedinek találtam Jon, mint főszereplő karakterét. Először is egy pillanatig sem tűnik szuperpasinak, aki mindig erős, határozott, és aki mindenkit megment. Sőt, rengeteg helyzetben kiderül, hogy neki is vannak gyarlóságai és hibái, ahogy az is, hogy sokszor kifejezetten fél vagy bizonytalan. Ezektől az érzésektől számomra nagyon emberinek tűnt, és így még inkább értékeltem, hogy azzal együtt is, hogy ő maga is szenvedett el veszteségeket (hiszen fogalma sincs, hogy felesége és lányai túlélték-e a katasztrófát), ilyen fontos számára az igazság felgöngyölítése. A többi szereplő közül leginkább Tomit kedveltem meg a maga nyers stílusával és karakán fellépésével, a többiek esetében végig gyanakvó voltam, nem tudtam, kitől mire számíthatok majd a későbbiekben, illetve hogy lehetett-e közük a gyilkossághoz. 

Összességében tehát kifejezetten pozitívak voltak a benyomásaim, talán már csak abban fejlődhetne az írónő, hogy kicsit pörgősebben, gördülékenyebben fogalmazzon. Persze ez ízlés dolga, én sem vetem meg általában a lassabban kibontakozó történeteket, de itt többször éreztem úgy, hogy túl nehézkesen alakul ki a sztori, inkább a könyv második fele volt az, ami rendesen be tudott szippantani. Ugyanakkor elnéző vagyok, mert a történet fókusza és egyedi megközelítésmódja kiemeli a többi posztapokaliptikus regény közül, azt pedig manapság mindennél jobban értékelem, ha valaki tud újat mutatni egy adott műfajon belül.

Értékelésem: 5/4
Kinek ajánlom? Azoknak, akiknek az akció helyett inkább a lélektani aspektus és a szociálpszichológiai jelenségek érdekesek egy posztapokaliptikus történetben.

Nyereményjáték:

Mindannyian ismerünk olyan történeteket, amiben néhányan igyekeznek túlélni a mindennapokat.  Az egyes állomásokon épp ilyen disztópikus thrillerekből olvashattok idézeteket, és az lesz a dolgotok, hogy kitaláljátok a könyvek címeit.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Feladvány:

 

“A világ szétdarabolható entitások nyers magjává zsugorodott. A dolgok nevei a dolgokkal együtt fokozatosan feledésbe merültek. Színek. Madárnevek. Ehető dolgok nevei. Végül minden igaznak vélt dolog neve. Törékenyebbek mint valaha gondolta volna. Eddig vajon mennyi veszett oda?”

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

2 - Ambivalentina

4 - Kelly és Lupi olvas

6 - Könyv és más

8 - Hagyjatok! Olvasok!