Megetetni ​egy követ (értékelés és nyereményjáték)

 

Te olvastál már kortárs lengyel irodalmat? A válasz erre a kérdésre igazán ritkán igen, így ebben a turnéban három vállalkozó kedvű bloggerünk mutat be egy igen fontos kötetet Bronka Nowickától, ami nemrég jelent meg magyar nyelven, hála a Prae Kiadónak. Kövessétek a turnét és játszatok velünk, hogy megnyehessjétek a kiadó által felajánlott ajándékpéldányt!

Kiadó: Prae Kiadó, 2021

Oldalszám: 86 oldal

ISBN: 9786156199096

Eredeti cím: Nakarmić kamień

Fordította: Sipos Tamás

A könyvet ITT tudod megrendelni!

Fülszöveg:

„A ​gyerek a kertben járkált, és nézte azt, ami ott volt. A kő vele együtt falta a látványt. Már tudta: bármivel képes életben tartani a követ, ami átmegy az érzékein. Még egy görönggyel is, ha ránéz, közönséges fűvel, amikor megérinti. Talán még a fű gondolatával is.”

A negyvennégy rövid történet főszereplői mindennapi tárgyak: fésű, teáskanna, cipők, gombok, tükör, kövek, melyeket az éles szemű elbeszélő éppúgy szóra bír, mint a saját családját: anyát, aki folyton takarít, halat pucol vagy mosogat, apát, aki talán még maga sem nőtt fel teljesen, és a mosogatón át, az ebéd maradékával szökne el a házból, nagypapát, aki helyett a halála után az élőknek kell megkeverni a teát, és dédit, aki vénségére egy párnahuzat-babát dajkál. Miközben bepillantást nyerünk a négy generáció életébe, történeteik hátterében kirajzolódik a lengyel falusi élet és a közelmúlt történelme is.

A Megetetni egy követ című debütáló kisprózakötetért 2016-ban Bronka Nowickának ítélték oda a legnagyobb elismeréssel járó lengyel irodalmi díjat, a Nikét.

Véleményem:

A Prae Kiadót nemrég fedeztem fel a szerveződő blogturnék kapcsán, és az első benyomásom a Márta evangéliuma című kötettel (értékelésem ITT) kifejezetten pozitív volt. A második könyv, amire sort kerítettem a kiadótól, Bronka Nowicka lengyel írónő Megetetni egy követ című novelláskötete, ami aprócska méretei és rövid terjedelme ellenére igen súlyos és zavarba ejtő darabnak bizonyult. Még most, az olvasás után sem tudom igazán eldönteni, tetszett-e vagy sem, de az biztos, hogy ha egy mű ilyen felemás és zavaros érzéseket hagy bennünk, akkor arról érdemes beszélni és gondolkodni. 

A kötetben összesen negyvennégy rövid novella található, melyek önmagukban sem hosszúak, egy-másfél oldalasak (kisalakú könyvben). Még az olvasás előtt azt gondoltam, hogy ez amolyan kis füveskönyv lesz, sok-sok érdekes gondolattal, amiket útravalóul elvihet magával az ember két villamosmegálló között. Hamar kiderült, hogy nem igazán erről van szó, hiszen ezek a történetek sokszor nyomasztóak, sötétek, és rövidségük ellenére elég mélyek és összetettek ahhoz, hogy csak kitartó odafigyelés árán lehessen megérteni, pontosan miről is szólnak. A novellák elbeszélője általában egy gyermek (bár néha ennél távolabbi a nézőpont, és úgy éreztem, egy teljesen független narrátor elbeszélését olvasom), aki az őt körülvevő világot, családtagjait és az élet minden emészthető és emészthetetlen aspektusát tárgyakon keresztül igyekszik értelmezni. A novellák címét is egy-egy hétköznapi tárgy adja, fésű, villa, szappan vagy éppen gombok, melyek az adott történetben eszközök arra, hogy valami súlyos dolgot meséljen el vagy érzékeltessen általuk a szerző. 

A történetekből lassan kibontakozik egy család képe, akik viszonylag szerény (néha nekem úgy tűnt, kifejezetten szegényes) körülmények között élnek egy faluban. Van egy anya, aki folyton valamilyen házimunkát végez, egy apa, aki hol gyermeknek tűnik, hol erőszakos agresszornak, egy dédi, aki már erősen küzd a demenciával, meg a nagymama, aki előbbit ápolja. És persze ott van még a nagypapa is, aki meghalt ugyan, jelenléte mégis folyamatosan érzékelhető, főleg a gyermek számára. A családtagok közötti viszony a legenyhébb szóval is ellentmondásos, ha meg is pillantjuk olykor a szeretet egy-egy megnyilvánulását, szinte rögtön jön valami, ami disszonánssá teszi ezt az érzést. Van viszont erőszak (amit az írónő rendkívül finoman ábrázol, éppen hogy csak utalva rá), és van az a rettentő szomorúság, ami annyira jelen van a gyermek életében, hogy sokszor önálló személyként szerepel a novellákban. 

Elég nagy kontrasztot éreztem a gyermeki és a felnőtt világ között. A felnőttek életében mindig van valami hamis, sötét és szégyenletes, ami minden igyekezet ellenére is bekúszik a gyermeki ártatlanság védőbástyája mögé. A gyermek (aki egyébként lány, de nőiségét nem tudja elfogadni) életében, a világhoz való kapcsolódásában központi szerepet tölt be a kő, mint tárgy és metafora, több novellában is megjelenik, ahogy ezt a követ óvni, védeni, etetni akarja. Néha úgy tűnik, a kő az egyetlen dolog számára, ami igazi és értékes, de még ezt a titkot és különös kapcsolatot/kapcsolódást is tönkreteszik a felnőttek. 

Az az igazság, hogy én alapvetően nagyon szoktam szeretni az olyan történeteket, könyveket, amik diszfunkcionálisan működő családokról, generációkon átívelő rossz mintákról és traumákról szólnak (nem véletlenül nagy kedvencem mondjuk a Rozsdatemető), így valamilyen szinten Bronka Nowicka gyűjteményének is bele kellene illenie ebbe a körbe. Ugyanakkor valahogy mégsem működött köztünk tökéletesen a kémia, túl nagy erőfeszítésnek éreztem az olvasást, még azzal együtt is, hogy egyébként elképesztően erős mondatok vannak benne. Ez teljesen szubjektív dolog, de nekem jobban esett volna a leheletnyit direktebb mondanivaló (egy hozzáértő olvasó egyébként biztos, hogy komplex és kitűnő elemzéseket tudna írni erről a könyvről, én sajnos nem), és kicsit kevésbé elvont stílus. 

Mindentől függetlenül szerintem érdemes próbát tenni vele, főleg azoknak, akik szeretik a novellákat, mert érdekes, szokatlan, gondolatébresztő kötet, olyan, ami bekúszik a bőrünk alá és sokáig piszkál még olvasás után. Valószínűleg újra fogom olvasni, mert bosszant, hogy nem sikerült teljes egészében átélnem és feldolgoznom minden darabját, főleg úgy, hogy a témáját, problémafelvetéseit egyébként nagyon fontosnak tartom. Nem egy tucatkönyv, ez teljesen biztos, ahogy az irodalmi igényessége is, így biztos, hogy a jövőben azért oda fogok figyelni az írónő nevére.

Értékelésem: 5/3,5
Kinek ajánlom? A novellák és a lengyel irodalom rajongóinak.

Nyereményjáték:

Lengyel magyar két jó barát...A történelem során nem egyszer keresztezte útját a két nép. Nem egyszer volt közös uralkodónk,  így a közös szavak, kifejezések megjelenése nem különösebben meglepő. A turné játékának szavai viszont különlegesek: lengyel szavak, melyeknek magyarul is van jelentésük ugyanebben az alakban. A feladatotok, hogy kitaláljátok, mit is jelent igazából ez a lengyel szó, ami formailag megtévesztő, hisz az ember azt gondolná magyarul írták. (Példa: a latin nyelvben létezik a következő szó: simul. Ennek a magyar megfelelője az “egyszerre”, bár maga a simul is értelmes magyar szó, csak teljesen más jelentéssel., Tehát, ha a simul lenne a kérdés, a helyes válasz az, hogy egyszerre.)

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Feladvány:

ma

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

11. 24. - Ambivalentina

11. 26. - Nem félünk a könyvektől

11. 28. - A Szofisztikált Macska

11.30. - Könyv és más