A magvető példázata (értékelés és nyereményjáték)
Octavia E. Butler 1993-ban írt, mára klasszikussá vált disztópiája az Agave kiadó által megjelentetett magyar Butler-életmű következő darabja. Aktualitását mi sem bizonyítja jobban, minthogy 27 évvel a megjelenését követően a bestseller listák élére került. Ezúttal hét blogger véleményét olvashatjátok a könyvről és ha velünk tartotok, ismét megnyerhetitek a könyv egy példányát!
Kiadó: Agave Könyvek, 2021
Oldalszám: 350 oldal
ISBN: 9789634199113
Eredeti cím: Parable of the Sower
Fordította: Huszár András
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Különös dolog olyan könyvet olvasni, ami a megírása pillanatában még a jövőben játszódott, viszont azóta utolérte a jelen. Octavia E. Butler 1993-ban vizionálta harminc évvel későbbi történetét, és bár (szerencsére) a mostani életünk nem olyan baljós, mint amilyen az általa 2024-re elképzelt világ, azért mindenképpen felér egy figyelmeztetéssel. Mint a legtöbb cli-fi, A magvető példázata is azon alapul, hogy a klímaváltozás különféle közvetett és közvetlen, lehetséges következményeit mutatja be, ami pont attól annyira nyomasztó, hogy teljesen reális és könnyen elképzelhető dolgokban nyilvánul meg. Nem mondom, hogy könnyű olvasmány volt (mind a téma, mind a lassabban hömpölygő történetvezetés miatt), de azt gondolom, hogy ezek a történetek a szórakoztató faktoruk mellett amiatt is fontosak, hogy emlékeztessenek minket, milyen útra nem szeretnénk lépni és milyen emberekké nem szeretnénk válni.
Fülszöveg:
2024-et írunk: a klímaváltozás elviselhetetlen károkat okoz világszerte, járványok, háborúk és tartós vízhiány sújtja az emberiséget. Los Angeles külső részén fegyveres erőkkel védett, zárt közösségek próbálnak biztonságban fennmaradni a fosztogatókkal szemben, akik gondolkodás nélkül ölnek a túlélésük érdekében.
Lauren Olamina az egyik ilyen közösségben él családjával. Apja lelkész, és másokkal együtt azért küzd, hogy megőrizze az emberiség méltóságát és azokat az értékeket, amik egyszer naggyá tettek minket. Miközben apja a helyes úton próbálja tartani a gyülekezetét, Lauren hiperempátiával küzd – egy ritka betegséggel, melynek során rendkívül érzékennyé válik mások fizikai fájdalmával szemben.
Egy nap fosztogatók törnek be a közösségbe, és bekövetkezik, amitől mindenki tartott: otthonukat hátrahagyva menekülniük kell a farkastörvények uralta senkiföldjén. Lauren a túlélőkkel együtt északra tart és idővel a vezetőjükké válik; ráadásul az út során megfogalmazódik benne egy új hitvilág alapja, ami az egész emberiség számára a túlélést jelentheti.
Octavia E. Butler 1993-as és mára klasszikussá vált disztópiája évről évre egyre aktuálisabbá válik. A magvető példázata számtalan írót inspirált és a műfaj egyik legfontosabb modern műveként tartják számon – hatását jól illusztrálja, hogy 2020-ban, huszonhét évvel a megjelenése után New York Times Bestseller lett.
Véleményem:
Különös dolog olyan könyvet olvasni, ami a megírása pillanatában még a jövőben játszódott, viszont azóta utolérte a jelen. Octavia E. Butler 1993-ban vizionálta harminc évvel későbbi történetét, és bár (szerencsére) a mostani életünk nem olyan baljós, mint amilyen az általa 2024-re elképzelt világ, azért mindenképpen felér egy figyelmeztetéssel. Mint a legtöbb cli-fi, A magvető példázata is azon alapul, hogy a klímaváltozás különféle közvetett és közvetlen, lehetséges következményeit mutatja be, ami pont attól annyira nyomasztó, hogy teljesen reális és könnyen elképzelhető dolgokban nyilvánul meg. Nem mondom, hogy könnyű olvasmány volt (mind a téma, mind a lassabban hömpölygő történetvezetés miatt), de azt gondolom, hogy ezek a történetek a szórakoztató faktoruk mellett amiatt is fontosak, hogy emlékeztessenek minket, milyen útra nem szeretnénk lépni és milyen emberekké nem szeretnénk válni.
A regény főszereplője Lauren Olamina, a könyvben az ő naplóbejegyzéseit olvashatjuk, és az ő nézőpontjából követhetjük végig, hogy a nem túl távoli jövőben hogyan válik az addig sem túl biztos lábakon álló világa teljesen kaotikussá. A klímaváltozás miatt - bár ennek részleteit nem fejti ki az írónő- egyre több ember válik hajléktalanná, súlyos gazdasági problémák jellemzik Amerikát, egyre gyengébb a közbiztonság, az utcákon pedig egyre több a bűnöző, drogfüggő és fosztogató. A Los Angeles környéki zárt közösségben, ahol Lauren felnőtt, az ottani középosztálybeli emberek még igyekszenek megtartani a civilizáció látszatát, dolgozni járnak (bár egyre kevesebb a munkalehetőség), tanítják a gyerekeket, és próbálnak szervezett módon vigyázni arra, ami az övék. A fallal körülvett, fegyverrel védett otthon csak a biztonság illúzióját képes nyújtani, hiszen így is rendszeresek a betörések, lövöldözések, illetve a falon kívüli látogatások során szinte mindig benne van a pakliban, hogy valaki megsérülhet. Ebben a nehéz és kiszámíthatatlan világban főszereplőnk igen hamar kénytelen felnőni és felelősséget vállalni, már tizenhat évesen is sokkal súlyosabb gondolatok nyomasztják, mint kortársait.
Lauren már tinédzserként érzi, hogy nem szabad belekényelmesedni ebbe az életbe, fel kell készülni a legrosszabbra és berendezkedni a túlélésre, ha egyszer el kell hagyniuk az otthonukat. Ezzel párhuzamosan pedig egy új vallás és filozófia alapjai is kezdenek benne megfogalmazódni, melyet Földmagnak keresztel magában. Lelkipásztor édesapja által már korán megismerte Istent, de úgy érzi, apja válaszai nem feleltek meg az ő kérdéseire, ezért igyekszik kialakítani saját világ- és istenképét. Amikor egyszer csak beteljesül, amitől régóta tartott és valóban menekülniük kell az otthonukból, Lauren fiatal személyisége is hamar próbára tétetik: vajon képes lesz ilyen fiatalon vezetni az embereket és reménységet adni nekik egy új, élhető világrend képében?
Bizonyos szempontból másra számítottam, azt gondoltam, hogy egy pörgősebb, akciósabb történetben lesz részem. Ehhez képest ez a regény szép lassan építkezik, a tragédiák és a változások nem hirtelen következnek be benne, hanem apránként, így az olvasónak van lehetősége arra, hogy igazán beleolvadjon a regénybeli világ atmoszférájába - ami egyébként meglehetősen nyomasztó. Nagyon éles kontrasztot alkot, hogy a viszonylag lassabb történetvezetést néha egészen brutális és naturális jelenetek akasztják meg, hiszen a regény világában mindennapos a gyilkosság, az erőszak vagy akár a kannibalizmus is. Lauren narratívája sokszor egészen szenvtelen, tényszerűen meséli el nekünk a szörnyűségeket, persze nem azért, mert ő maga érzéketlen lenne (mint a történet elején kiderül, éppen ellenkezőleg, hiszen főhősünk hiperempátiával született), csupán így dolgozza fel ő maga is azt a rengeteg szörnyűséget, amit maga körül tapasztal. A menekülés után a lány számtalan túlélővel ismerkedik meg, akikkel kölcsönösen hatnak egymásra, de mindig visszatér a bizalom kérdése, hiszen egy ilyen törékeny és káoszos világban az emberek már nem tudhatják, mit várhatnak egymástól. Lauren vallása, vagyis annak kezdeményei sokak számára vigaszt nyújt, mások szkeptikusak vele szemben, de valami oknál fogva mégis egye többen köteleződnek el a lány és álmai mellett, hiszen ilyen reménytelen körülmények között muszáj, hogy az ember higgyen valamiben.
Lauren karaktere nagyon közel került hozzám, a különcségei mellett (vagy talán éppen azért) sok hasonlóságot fedeztem fel benne tinédzserkori önmagammal. Tizenéves koromban nekem is nagyon fontos volt az isten- és igazságkeresés, és hasonló elköteleződéssel és elszántsággal védtem azt, amit igaznak véltem. A bemutatott világ is kellően hiteles volt, az olvasó sajnos könnyen el tudja képzelni, hogy az emberek hasonlóan viselkednének, ha a civilizáció kezdene megroppanni. Octavia E. Butler világa amiatt is érdekes, mert még nem a teljes nihilt mutatja be, ami mondjuk egy posztapokaliptikus történet sajátja, hanem azt az átmeneti időszakot, amikor a régi világrend, erkölcsök és szabályok még próbálják tartani magukat, de közben már elindult egy visszafordíthatatlan folyamat, ami a káosz és az ösztönök felé vezet. Az egyetlen gondom az volt, hogy néha kicsit túl lassú vagy érzelemmentes volt számomra, emiatt párszor elkalandoztam olvasás közben, nem tudott olyan erővel beszippantani, hogy kedvencnek mondhassam - azzal együtt, hogy a szöveg egyébként igényes és hatásos. Az viszont biztos, hogy kellően felkeltette az érdeklődésemet, nagyon kíváncsi vagyok, hogy a második részben mire számíthatunk, hogyan fog alakulni a Lauren által megálmodott közösség és vallás.
Értékelésem: 5/4,5
Kinek ajánlom? Azoknak, akik szeretik a lassabban kibontakozó, disztopikus történeteket vagy cli-fiket, illetve az erős és különleges női főszereplőket.
Nyereményjáték:
Nyereményjáték:
A disztópikus jövőkép egy olyan világot vetít elénk, ahol elengedhetetlenül szükséges a növények ismerete. Így a történet és cím nyomán ezúttal különböző magokat kell képről felismernetek, aminek a nevét be kell írnotok a Rafflecopter megfelelő helyére. (Nem szükséges a tudományos neve, elég az a hétköznapi név, amelyen mindannyiunk ismeri a növényt.)
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Feladvány:
Állomáslista:
10.30 Nem félünk a könyvektől
11.02 Booktastic Boglinc
11.05 Könyv és más
11.07 A Szofisztikált Macska
11.09 Ambivalentina
11.11 Spirit Bliss Sárga könyves út
Megjegyzések
Megjegyzés küldése