Addie LaRue láthatatlan élete (értékelés és nyereményjáték)
V. E. Schwab munkásságának egyik legjelentősebb műve, az Addie LaRue láthatatlan élete már számtalan országban bestseller lett, és végre a magyar olvasók is kezükben foghatják a könyvet az Agave Kiadónak hála. Tartsatok bloggereinkkel, hiszen megnyerhettek egy, a kiadó által felajánlott példányt!
Kiadó: Agave Könyvek, 2021
Oldalszám: 608 oldal
ISBN: 9789634199618
Eredeti cím: The Invisible Life of Addie LaRue
Fordította: Ballai Mária
A könyvet ITT tudod megrendelni!
V. E. Schwab regényei már régóta a várólistámon csücsülnek, sok jót hallottam róluk, de valahogy még nem kerültek sorra a rengeteg egyéb olvasnivaló mellett. Jó ötletnek tűnt tehát, hogy az Addie LaRue láthatatlan életével kezdjem az ismerkedést, bár mostanában kicsit izgulok, ha ilyen terjedelmes monstrumba kell belevágni, a varázslatos borító és a misztikus-romantikus-időtlen sztorit ígérő fülszöveg megtette a hatását. Nagy várakozásokkal álltam neki, különösen amiatt, hogy jelenleg 272 csillagozás mellett még mindig 90% feletti az értékelése a Molyon, és most az olvasás után abszolút megértem, mit tud az írónő és ez a történet, ami ennyi ember szívét ejtette rabul. Az már egyszer biztos, hogy nem egy hétköznapi tucatregény, még ha sok olyan eleme is van, amikkel már találkozhattunk más könyvekben, egyben egy igazán eredeti, monumentális és hatásos egésszé áll össze, ami sokáig az olvasóval marad az utolsó lapok után is.
Fülszöveg:
Egy élet, amire senki nem fog emlékezni. Egy történet, amit soha nem felejtünk el.
Franciaország, 1714: egy fiatal nő végső elkeseredettségben fausti alkut köt az ördöggel, hogy örökké éljen, ám ezért cserébe súlyos árat fizet. Az ördög megfosztja a világban elfoglalt helyétől, és arra kárhoztatja, hogy mindenki elfelejtse, akivel találkozik.
Így kezdődik Addie LaRue évszázadokat és kontinenseket átívelő, felejthetetlen története. Művészek múzsájaként vonul végig a történelmen, melynek során egyetlen társa az ördög, aki minden évben felkeresi az egyezségük évfordulóján.
Aztán egy napon, egy manhattani antikváriumban Addie belebotlik valakibe, aki emlékszik rá. És ekkor rájön, hogy nem menekülhet örökké a végzete elől.
Az Addie LaRue láthatatlan élete egyrészt a szerelem és az élet utáni végtelen vágyódás gyönyörű története, másrészt a művészetek és a tudás ünnepélyes himnusza. V. E. Schwab regénye a megjelenését követően számos országban bestsellerré vált, az olvasók és a kritikusok egyaránt ezt tartják írói pályája eddigi legfontosabb és legjobb művének.
Véleményem:
V. E. Schwab regényei már régóta a várólistámon csücsülnek, sok jót hallottam róluk, de valahogy még nem kerültek sorra a rengeteg egyéb olvasnivaló mellett. Jó ötletnek tűnt tehát, hogy az Addie LaRue láthatatlan életével kezdjem az ismerkedést, bár mostanában kicsit izgulok, ha ilyen terjedelmes monstrumba kell belevágni, a varázslatos borító és a misztikus-romantikus-időtlen sztorit ígérő fülszöveg megtette a hatását. Nagy várakozásokkal álltam neki, különösen amiatt, hogy jelenleg 272 csillagozás mellett még mindig 90% feletti az értékelése a Molyon, és most az olvasás után abszolút megértem, mit tud az írónő és ez a történet, ami ennyi ember szívét ejtette rabul. Az már egyszer biztos, hogy nem egy hétköznapi tucatregény, még ha sok olyan eleme is van, amikkel már találkozhattunk más könyvekben, egyben egy igazán eredeti, monumentális és hatásos egésszé áll össze, ami sokáig az olvasóval marad az utolsó lapok után is.
Addie LaRue az 1700-as évek Franciaországában, egy vidéki faluban látja meg a napvilágot. Szülei egyszerű, dolgos emberek, az élet pedig, ami rá vár, szintén egyszerű, kiszámítható és átlagos. Addie azonban már kislányként is sóvárog valami több, valami mélyebb után, szeretne látni, tapasztalni a világból, mindennél jobban vágyik arra, hogy a szülőföldje adta határok egyszer végtelenné táguljanak, ő pedig megízlelhesse azt a szabadságot, ami a korabeli lányoknak nem igazán adatik meg. Fiatal felnőtté válva sorsa elkerülhetetlenül robog egy számára unalmas és félelmetes jövő felé, szülei az esküvőjét tervezik egy özvegy férfival, aki iránt nem érez semmit, viszont aki mellett borítékolható, hogy csupán a feleség és az anya szerepét osztják majd rá. A lány végső elkeseredésében megszólítja szülőföldje ősöreg és névtelen isteneit, viszont abba nem gondol bele, hogy imáira olyan istenség fog felelni, akivel jobb lenne nem alkuba bocsátkozni. Addie mégis elcsábul, és végtelen időt és szabadságot könyörög ki magának: csak éppen olyan áron, hogy élete hátralévő részében mindenki elfelejti, amint egy kicsit eltávolodik tőle.
Innentől kezdődik Addie egyszerre izgalmas és szívszorító kalandja, melynek során először igyekszik kiismerni az átok határait és saját mozgásterét, és megtanulni, hogyan boldogulhat egy olyan világban, amiben képtelen nyomot hagyni vagy bármiféle hosszútávú kapcsolatot kialakítani az emberekkel. Sok-sok évvel később, amikor már beletörődik abba, hogy számára az egyetlen tartós kapcsolatot a sötétséggel (akit nevezhetünk ősi istenségnek vagy magának az ördögnek) való ellentmondásos viszonya jelenti, váratlanul betoppan az életébe Henry, az első ember az évszázadok során, aki másnap is emlékszik rá. Addie számára ez a kapcsolat mindennél értékesebbé kezd válni, ugyanakkor a saját titkai mellett súlyosan nehezednek rájuk azok is, amiket a fiú rejteget előle. Vajon létezik számukra megváltás, vagy végül így is, úgy is beteljesednek az átkok és a sötétséggel kötött paktumok?
Az első szó, ami eszembe jut erről a történetről, a nagyívű. Időben háromszáz évet ölel fel, Addie sorsán és visszaemlékezésein keresztül pedig belepillanthatunk abba, hogyan alakult ez idő alatt a világ. Mindeközben persze a főszereplő személyisége is alakul, formálódik, számomra nagyon érdekes volt, ahogy szép fokozatosan megkeményedik, ahogy megismeri a játékszabályokat és kezd kiigazodni azon, hogyan találhatja meg a kiskapukat mind az átoktól sújtott életében, mind a sötétséggel való kapcsolatában. A szövegről is érdemes pár szót ejteni, ami gyönyörű, szépirodalmi minőségű, V. E. Schwab fantasztikusan szövi a mondatokat, és azt gondolom, a rendkívül színvonalas magyar változathoz sokat tett hozzá a fordító, Ballai Mária is. Ilyen igényes szöveg mellett nem is tűnik olyan soknak a 608 oldal - főleg, hogy azért a fejezetek viszonylag rövidebbek, így érzetre gyorsan lehet haladni vele -, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy egész hangyányit túlírtnak éreztem (egyébként tényleg nem sokkal, de ha mondjuk 100 oldallal kevesebb, nekem esszenciálisabbnak érződött volna, még azzal együtt is, hogy az időtlen hangulathoz hozzátartozik a hosszú terjedelem). Az egész egy igazán jól megkomponált felnőtt mese, amiben visszaköszön számos klasszikus irodalmi toposz vagy témakör (akár a vándorlás, akár az ördöggel való lepaktálás vagy az örök élet utáni vágyakozás), a jelen idejű cselekménynek köszönhetően viszont van benne egy nagy adag modern, friss szín is, ami miatt a mai YA-irodalom kedvelői is megtalálják benne a számításaikat.
Nekem, aki egyébként nem nagy rajongója a romantikus irodalomnak, borzasztóan tetszett, hogy a regényben lévő szerelmi szál nem giccses vagy túlzó. Az írónő szerintem nagyon jól ábrázolta Addie bonyolult érzelmeit, ahogyan azt is, hogy pontosan mit is jelent számára Henry vagy Luc. A romantikus szál mellett pedig sokkal fontosabb szerepe volt annak a kérdéskörnek, hogy mit jelent igazán jelen lenni az életben, hányféleképpen tehetünk másokra benyomást, vagy milyen ősi vágya van az embernek arra, hogy valamiféle nyomot hagyjon a világban akkorra is, amikor ő már nem lesz. Képbe kerül a művészet ereje, mint a szabadság egy lehetséges és fontos formája, ahogyan az is, hogy milyen hosszú utat kell bejárnunk ahhoz, hogy végül megbékéljünk önmagunkkal és a saját vágyainkkal. Rengeteg apróbb jelentésréteg és mélyebb tartalom került felszínre, amiken jól esett elmélázni, vagy éppen eltenni őket későbbre.
Tényleg csak annyit mondhatok, hogy abszolút megértem a regény töretlen népszerűségét, szerintem az egyik legnagyobb ereje abban van, hogy sokféle műfajból használ kisebb elemeket (romantika, fantasy, kalandregény, történelmi regény, kísértettörténet, YA stb.), így széles olvasóközönséget tud megszólítani. Emellett pedig azt sem lehet elvitatni, hogy V. E. Schwab remekül ír, egy szépen és logikusan felépített, mégsem kiszámítható történetet kapunk tőle, ami kicsit keserédes ugyan, de sokszor meg is mosolyogtat. Nekem egy kicsi hiányzott ahhoz, hogy kedvenc lehessen (aminek teljesen szubjektív okai vannak), de más regényekkel összehasonlítva, objektív szempontok alapján muszáj maximális pontszámot adnom erre a kívül-belül szépséges könyvre.
Értékelésem: 5/4,5
Kinek ajánlom? Azoknak, akik szeretnek hosszabb időre elmerülni egy különleges, többféle műfaji sajátosságot magában hordozó történetben.
Nyereményjáték:
Nyereményjáték:
Nyereményjátékunk során sorra vesszük az Addie történetében fontos szerepet játszó motívumokat. Minden állomáson elrejtőzött egy-egy szó, a ti dolgotok, hogy a kiemelt betűkből kitaláljátok, hogy mire is gondoltunk, a megoldást pedig írjátok be a Rafflecopter megfelelő dobozába!
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Állomáslista:
10. 20. - Fanni’s Library
10. 22. - Utószó – extra
10. 24. - Nem félünk a könyvektől
10. 26. - A Szofisztikált Macska
10. 28. - Booktastic Boglinc
10. 30. - Csak olvass!
11. 01. - Utószó
11. 03. - Könyv és más
11. 05. - Sorok Között Könyves Blog
Megjegyzések
Megjegyzés küldése