Felhőatlasz (értékelés és nyereményjáték)
David Mitchell ikonikus művében időn és téren keresztül egymásba fonódó sorsok, életutak történeteit követhetjük nyomon. Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok mit gondolnak a Felhőatlaszról és a regény számos szereplőjéről. Ne felejtsetek el játszani se, ugyanis a turné végén megnyerhetitek a Helikon kiadó által felajánlott nyereménypéldányt is!
Kiadó: Helikon Kiadó, 2022
Oldalszám: 624 oldal
ISBN: 9789634797371
Eredeti cím: Cloud Atlas
Fordította: Borbás Mária, Falvay Dóra, Hordós Marianna, Bajtai Zoltán, Czigányik Zsolt, Polyák Béla
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
MINDEN ÖSSZEFÜGG
Egy zaklatott életű ifjú zeneszerző az ihlet pillanatában ráérez az örökkévalóságra. Sorsszerű viszonyok, cinikus érzelmek és látnoki szerelmek motívumaiból hat történet rajzolódik ki, melyek mindegyike túlmutat önmagán – egy leírhatatlan harmónia felé. Ez az átkozottul tökéletes összhang szólal meg a Felhőatlasz olvasóiban.
David Mitchell bravúros felépítésű, virtuóz nyelvezetű művében az összefonódó életek minden időbeli és térbeli határt átlépve hatnak egymásra. A lelkek korokon és kontinenseken át vándorolnak, akár az égbolton átvonuló felhők. De ki irányítja sorsunkat: mi magunk vagy valamilyen külső erő? Képesek vagyunk-e tanulni a múltból, az előző életekből, vagy az emberiség újra és újra elköveti ugyanazokat a hibákat?
A regényből a Mátrix-trilógia és A parfüm rendezői forgattak vibrálóan szellemes filmet.
„Az eddigi legmerészebb vállalkozás… egyedi teljesítmény egy rendkívül tehetséges és nagyratörő író tollából.” – Matt Thorne, Independent on Sunday
„David Mitchell egy hullámvasútra csábítja olvasóit, akik először vonakodva szállnak fel, de miután belevágtak a kalandba, nem akarják, hogy véget érjen az út. Velem legalábbis ez történt.” – A.S. Byatt, Guardian
„A jövőbe látás, az elmélkedés és a szórakoztatás ragyogó, elégikus egyvelege.” – Neel Mukherjee, The Times
„A mód, ahogy Mitchell a Felhőatlasz történetét elmeséli, valósággal rabul ejtett.” – Lawrence Norfolk,
Véleményem:
Vannak olyan könyvek, amik valamilyen úton-módon már azelőtt befészkelik magukat a fejembe, hogy ténylegesen elolvasnám őket. Így jártam David Mitchell Felhőatlasz című regényével is, amit még az eredeti megjelenéskor beszereztem, és közel tíz évig állt érintetlenül a polcomon. Amikor megszereztem, biztos voltam benne, hogy ez az én könyvem lesz és imádni fogom, aztán akkoriban több olyan értékelést olvastam, ami kicsit elvette tőle a kedvem, féltem, hogy a várakozásaim csak részben fognak teljesülni. Annak ellenére, hogy a filmet is sokan ajánlották, a mai napig nem néztem meg (tartom magam ahhoz, amikor csak lehet, hogy előbb a könyv, csak utána a film), viszont a Helikon Kiadó új kiadása kapcsán azt éreztem, eljött a mi időnk, hogy végre közelebbi ismeretséget kössek ezzel a sok szempontból megosztó, de irodalmi körökben nagyon elismert regénnyel.
A fülszöveg azt ígéri, olyan történetet foghat a kezébe az olvasó, ahol minden mindennel összefügg. Talán ez is volt az az aspektus, ami engem csábított, vágytam a rejtélyt, az összekacsintást a szerzővel, azt az élményt, amikor felfedezhetek és megfejthetek dolgokat, a hangot, amikor a kirakós darabja a helyére kattan a fejemben. Nos, az olvasás után elismerem, hogy ezek az élmények valóban megvannak a regényben, de tény az is, hogy az élvezethez nekünk is be kell fektetnünk, elsősorban az időnket (hiszen egy igen terjedelmes regényről van szó), másrészt a figyelmünket. A Felhőatlasz ugyanis egy szépirodalmi minőségű, irodalmi szempontból egészen bravúros alkotás, de a szöveg nem az a fajta, ami könnyen adná magát, inkább az, amiben tényleg el kell mélyülni, és adott esetben hosszasan ízlelgetni egy-egy részletet.
A regény szerkezete egészen különleges, mondjuk ez, ha előzetes információk nélkül olvassuk, csak akkor derül ki számunkra, amikor már több, mint a felén túl vagyunk. Összesen hat különböző történetet olvashatunk, melyek korban, időben máshol játszódnak, és melyek legtöbbje valahol megszakad, hogy aztán elkezdődjön a következő darab. Kivétel ez alól a hatodik történet, ezt teljes egészében végigolvashatjuk, hogy aztán visszafelé haladva minden korábbi megkezdett történetnek megkapjuk a befejezését. Először az 1800-as években járunk, egy hajó fedélzetén, ahol Adam Ewing csendes-óceáni kalandjairól olvashatunk, napló formájában. Ez a fejezet több szempontból megidézi a klasszikus napló-regényeket: minden apró-cseprő eseményről olvashatunk, akár a legénység mindennapjairól, akár hősünk benyomásairól az általa megismert új környezet vagy kultúra kapcsán. A következő nagyobb egységben előrébb ugrunk az időben, egészen az 1930-as évekbe, hogy egy belga kastélyban követhessük levelein keresztül újabb hősünk, Robert Frobisher kalandjait, aki zeneszerzőként megkomponálja különleges művét, a Felhőatlaszt. Egy újabb ugrással az 1970-es évek Amerikájába kerülünk, ahol egy krimi-szerű történetben olvashatunk a lelkes újságíróról, Luisa Rey-ről, aki egy nagyvállalat piszkos ügyeit próbálja felderíteni. A negyedik történetben egy Timothy Cavendish nevű könyvkiadót ismerhetünk meg, aki, miután a maffia célkeresztjébe kerül, menekülni próbál, de bátyjának köszönhetően egy öregek otthonában köt ki, ahonnan nem szabadulhat egykönnyen. Az utolsó két történet már a sci-fi és a posztapokaliptikus művek világába kalauzol minket: az egyikben a 2100-as években járunk, ahol klónokat tenyésztenek, hogy az emberek által végzett munkákat ellássák, és ahol egy Szonmi-451 nevű, öntudatára ébredt klón nézőpontjából ismerhetjük meg a történteket. Végül pedig oda jutunk, ahol az általunk ismert világ már megszűnt létezni, és ahol a világvége után az emberek újra barbár civilizációként igyekeznek boldogulni.
Nagyon különböző ez a hat történetszál, és a szerző zsenialitása (és a magyar fordítóké!) abban áll, hogy mindegyik történetnek más-más stílust, hangnemet talált. Ahogy korábban is írtam, nem mindig könnyű ezeket olvasni (legyen szó akár a túl részletes naplóbejegyzésekről vagy Zakri posztapokaliptikus, kissé darabos és töredezett nyelvezetéről), de ha egyszer ráállunk egy adott stílusra, a lapok már viszonylag könnyedén fogynak. Ahogy a fülszöveg is ígéri, a különféle történetek és azok főhősei valóban kapcsolódnak egymáshoz valamilyen úton-módon, bár ez a kapcsolódás részemről lehetett volna néha világosabb és egyértelműbb (nem arról van szó, hogy mindenáron mindent az olvasó szájába kell rágni, de valahogy több heuréka-élményt vártam az olvasástól, több felfedezni való összefüggést). Néha olyan módon is kapcsolódnak egymáshoz a fejezetek, hogy az adott főhősök ismerik elődeik történetét, meg persze van egy extra faktor is, amit az olvasó tölthet meg a saját elképzeléseivel arról, hogy vajon pontosan mi is a kapocs különböző főhőseink között.
Ami nekem a leginkább átjött, mint mondanivaló, az az emberiség változatlansága, azok az időtlen harcok és problémák, amik minden korban, minden társadalmi közegben jellemzőek. A legtöbb fejezetben jelen van mások kizsákmányolása vagy a gyengébbek kiszolgáltatott helyzete, ilyen szempontból nem mondanám túl optimistának a hangvételt, ugyanakkor az is igaz, hogy a remény időről-időre felcsillan olyan szereplők képében, akik valamilyen módon igyekszenek küzdeni az igazságtalanság vagy az elnyomás ellen. Külön tetszett, hogy a szereplők többsége nem egyértelműen jó vagy rossz, hanem összetett és bonyolult karakter, csakúgy, mint a hús-vér emberek. Biztos vagyok benne, hogy ezen túl is számtalan réteget és különféle jelentést fel lehet fedezni a sorok között, és tulajdonképpen pont az a klassz, hogy a regény enged annyi mozgásteret, hogy mindenki belelássa a maga mondanivalóját, üzenetét. Nekem talán egy leheletnyi plusz hiányzott, talán erősebb kohézió a részek között, de így is azt gondolom, hogy ez egy nagyon érdekes és különleges olvasmány, amit érdemes lehet akár többször is elővenni, hogy új rétegeket fejthessünk le róla. Most már nagyon kíváncsian várom a filmadaptációt is, hogy vajon az mennyiben fogja kiegészíteni vagy színesíteni az olvasottakat.
Értékelésem: 5/4
Kinek ajánlom? Azoknak az olvasóknak, akik szeretik a nagyobb ívű, lassabban hömpölygő történeteket és az irodalmi, nyelvi szempontból érdekes megoldásokat.
Nyereményjáték:
A Felhőatlasz írójának, David Mitchellnek már három magyarul is megjelent műve van. A feladatotok kitalálni, hogy az egyes állomásokon melyik regényéből idéztünk. (Csak a rafflecopter közelében elhelyezett idézetek érnek!)
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
“A hitetlenkedés bolyhos nyuszija néha olyan gyorsan süvít el a kanyarban, hogy a nyelv agara még az indítóketrecben várakozik.”
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése