Rendbomlás (értékelés és nyereményjáték)

április 06, 2022 Címkék: Blogturné Értékelések Jelenkor lélektani novella női sors Nyereményjáték testvérek

Rendbomlás (értékelés és nyereményjáték)

A Jelenkor kiadó jóvoltából újabb Margaret Atwood kötet kerülhet a polcainkra. Ezúttal novellák által élvezhetjük a méltán népszerű hölgy írásait, melyek önmagukban is olvashatóak, de egymásutánban egy nagy egészet képesek alkotni.

Tarts bloggereinkkel, hogy jobban megismerhesd a könyvet, és nyerhetsz is belőle egy példányt, ha velünk játszol!

Kiadó: Jelenkor Kiadó, 2022

Oldalszám: 328 oldal

ISBN: 9789635180677

Eredeti cím: Moral Disorder

Fordította: Csonka Ágnes

A könyvet ITT tudod megrendelni!

Fülszöveg:

A Rendbomlás novellái gondosan albumba rendezett pillanatfelvételekként mesélik el a kanadai Nell sorsát az ötvenes évektől napjainkig. Nellnek már kiskamaszként meg kell birkóznia anyja veszélyeztetett terhességének nehézségeivel, majd jóval fiatalabb húga mentális gondjaival. Fiatalkori én- és útkeresése után társra talál, s egy gyökeresen új életforma felfedezése során gyökeresen új problémákkal szembesül, végül pedig idősödő szüleihez fűződő viszonyát kell átgondolnia.

Nem sorsfordító események drámai elbeszélése a Rendbomlás, hanem hétköznapiságukban is sokrétű történeteké, melyekből szinte észrevétlenül áll össze egy nő képe, aki – bár világának rendje időről időre felbomlik – szüntelenül keresi az utat egy új egyensúly felé.

A szerzőtől megszokottnál líraibb és személyesebb hangvételű, bensőséges humorú kötet meggyőző bizonyítéka annak, hogy Atwood nem csupán korunk meghatározó regényírója, de a novella műfajának is nagymestere.

„Sosem tettem túl magam a másodikos olvasókönyvön, amelyben szerepelt egy apa, aki mindennap bejárt dolgozni, és autót vezetett, egy anya, aki kötényt hordott, és sütött, valamint két gyerek – egy fiú, egy lány –, egy kutya meg egy macska, és ők mind egy fodros függönyös, fehér házban éldegéltek. Bár egyik házban sem volt ilyen függöny, ahol laktam, az egész eleve elrendeltnek tűnt. Nem cél volt, nem olyasmi, amire törekednem kell: ez a függöny egyszer csak felbukkan majd az életemben, mert ez a sors akarata. A jövőm nem lenne teljes – nem, nem lenne normális –, ha nem szerepelne benne ilyen függöny, és minden, ami hozzá kapcsolódik.”

Véleményem:

Egy jó ideje igyekszem minden frissen megjelenő Margaret Atwood-regényt elolvasni, már csak néhány régebbi kötet árválkodik a polcomon, amik várnak a sorukra. Szeretem az írónő munkásságát, legfőként amiatt, mert amellett, hogy minden kötetében fellelhető egyedi stílusa, szemléletmódja, mégis minden történet teljesen más, műfaji szempontból és a témát tekintve is. Bár a szívemhez legközelebb még mindig a disztópiái állnak, kedvelem azokat a regényeket is, amik hétköznapi figurákat mutatnak be, és az emberi lélek mélyebb bugyraiba ereszkednek alá. Ezzel kecsegtetett legújabb kötete, a Rendbomlás is, mely ugyan hivatalosan novelláskötet, mégis egy összefüggő történetet mesél el.

Ha nagyon röviden és tömören kell összefoglalnom, akkor a Rendbomlás egy olyan könyv, mely viszonylag különálló töredékekben meséli el egy nő életét. Ez önmagában még nem számítana újszerű témának, de ahogy az írónőtől már megszokhattuk, nem is feltétlenül a cselekményben vagy a témaválasztásban áll az egyedisége, hanem az elbeszélés módjában, és a különféle lélektani rétegek ábrázolásában. Ebben a kötetben egyébként a szerkesztés módja is különleges. A különálló novellák (amiket tekinthetünk egy nagy egész fejezeteinek is) nem lineárisan mesélik el főhősünk, Nell történetét, hanem az időben ugrálva, hol az érett asszony, hol a fiatal szerelmes nő, hol a gyermek nézőpontját elmesélve. Ráadásul még olyan szempontból sem egységesek ezek a fejezetek, hogy van, amit egyes szám első személyben mesél el főhősünk, és van, ami egyes szám harmadik személyben mutatja be élete egy szakaszát. Érdekes eszköz ez arra, hogy hol közelebbről, hol távolabbról szemléljük őt, néha jobban, néha kevésbé bevonódva szubjektív valóságába.

Nell élete már gyerekkorában sem volt egészen könnyű és zökkenőmentes. Viszonylag későn született húga szorongó, problémás gyerek volt, így szüleik rengeteg feladatot, terhet róttak a nagyobbik lányra. Nell fiatal korában sem élhette meg saját gyermekségét, hiszen olyan felelősség hárult rá, amire nem biztos, hogy készen állt, és ez a sérelem a későbbiekben is meghatározza majd családjához való viszonyát. Miután a gyermekkori emlékeket valamennyire megismertük, ugrunk is az időben, és már a felnőtt Nellel találkozunk, aki mögött ott egy egész élet annak minden bölcsességével és tapasztalatával, és persze azokkal a sérelmekkel, melyeket egész idáig dédelgetett magában. Néhány novellában élete meghatározó párkapcsolatának történetét ismerhetjük meg, ahogyan azt is, hogy a 70-es évek Kanadájában hogyan próbálnak szerelmével vidéken, egy farmon boldogulni. A megelevenedő jelenetek sokszor teljesen hétköznapiak, Atwood mégis annyi érzelmet és mélyebb jelentéstartalmat csempész a hétköznapiságba, hogy összességében úgy érezhetjük, valami rendkívülit és fontosat olvasunk.

A kötet rendkívül olvasmányos, szépirodalmi minőségű, mégis gyorsan lehet haladni vele. Talán ez egy kicsit a csapdája is, ugyanis nem biztos, hogy ezeknél a novelláknál célszerű a gyors haladás. Az emberi sorsok, érzések összetettsége számomra mindig hihetetlenül izgalmas téma, pláne akkor, ha jól is vannak ábrázolva, a Rendbomlás pedig abszolút korrekt ebből a szempontból, de olvasás után úgy éreztem, a könnyed felszín ellenére azért ezeknek a történeteknek sok másodlagos jelentésrétege is lehet, amikhez kellő időt és figyelmet kell áldozni rá - vagy akár érdemes többször is átrágni magunkat rajta. Nell karakterébe könnyű volt belesimulni és átvenni az ő nézőpontját, bár igazság szerint én izgalmasabbnak találtam a mellékszereplőket, akár Nell húgát, akár Oonát. Úgy éreztem, a főhős, bár megnyílik előttem, nem mutatja meg minden rejtett érzését és gondolatát, ami akár szándékos is lehetett az írónő részéről, de azért hagyott egy egész minimális hiányérzetet bennem.

Ettől függetlenül a Rendbomlás nagyszerű, igényes olvasmány, ami nem akar őrületesen sokat közölni vagy nagyot mutatni, de amennyit igen, azt változatos módon, gyönyörűen megfogalmazott és tűpontos mondatokkal teszi. Nagyon könnyű elveszni benne és átadni magunkat a fel-felvillanó emlékeknek, jeleneteknek, hogy aztán a kirakós darabkáit összeillesztve megkapjuk az egészet. Örültem annak, hogy az eddig elolvasott Atwood-könyvek után tudott újat mutatni, mégis ismerős volt és hozta a már megszokott színvonalat. Az pedig csak hab a tortán, hogy a Jelenkor Kiadónak köszönhetően megint egy csodaszép borítójú kötetet tehetünk a polcra.

Értékelésem: 5/4,5

Kinek ajánlom? Azoknak, akik szeretnek elmerülni a lélek rejtelmeiben, és különlegesen megírt történeteket olvasni hétköznapi emberekről, kapcsolatokról, az élet dolgairól.

Nyereményjáték:

Játékunkban ezúttal Margaret Atwood könyveinek csodás borítóiban merülünk majd el. Az állomásokon található képrészletek alapján írjátok meg nekünk a Rafflecopter megfelelő sorában, hogy melyik könyvről lehet szó (csak cím).

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Feladvány: