Molly Southbourne feltámadása - Molly Southbourne 2. (értékelés és nyereményjáték)
Az Agave Kiadó jóvoltából megjelent Tade Thompson sötét, bizarr, paranormális sorozatának második kötete, a Molly Southbourne feltámadása, melyet nagyon sokan izgatottan vártak. Vajon választ kapunk az eddig felmerült kérdésekre, vagy még több titkot és rejtélyt tartogat a folytatás? Megtudjátok, ha négy bloggerünkkel tartotok, ha pedig a játékban is részt vesztek, megnyerhetitek a Kiadó által felajánlott példányt!
Kiadó: Agave Kiadó, 202
Oldalszám: 124 oldal
ISBN: 9789634199823
Eredeti cím: The Survival of Molly Southbourne
Fordította: Molnár Berta Eleonóra
A könyvet ITT tudod megrendelni!
A tavalyi év egyik nagy kedvence volt számomra Tade Thompson kisregénye, a Molly Southbourne ezer halála. A rövid terjedelem ellenére elképesztően hamar berántott a hangulata, és nem is tudtam abbahagyni az olvasást, amíg a végére nem értem. Még ha voltak is elvarratlan szálak, és rengeteg kérdés, amire nem kaptam választ, nagyon elégedett voltam, és kíváncsian vártam, hogy a folytatásban milyen irányt vesz a történet. Igazából kétesélyesnek láttam a dolgot, benne volt az is a pakliban, hogy nagyon erős második részt kapunk és a szerző jobban kibontja a felépített világot, a hátteret és a magyarázatokat, de arra is megvolt a sansz, hogy kicsit kifullad a kezdeti lendület. Nos, bár erre a két opcióra számítottam, igazából mégis egy harmadikat kaptam, az egyik szemem sír, a másik nevet, na de nézzük pontosan, milyen is volt a Molly Southbourne feltámadása! (figyelem, csak akkor olvass tovább, ha olvastad az első részt, máskülönben spoileres lehet!)
Fülszöveg:
Ki volt Molly Southbourne? És mit hagyott hátra?
Egy kiégett pince. Egy vérrel írt név. Gyilkosságra emlékező testek, melyek közül egy életben maradt. És egy sor szabály, melyek többé nem érvényesek.
Molly Southbourne életben van. Ha életben is akar maradni, akkor menekülnie és bujkálnia kell, folyton harcra készen. Vannak ugyanis emberek, akik emlékeznek rá: tudják, hogy micsoda valójában, és hogy miket tett. Néhányan élve szeretnék, mások holtan akarják látni. És mindegyiküknél ott rejtőzik egy-egy darabkája a lány fejében összeálló kirakósnak.
Vajon Molly elmenekülhet előlük, vagy szembe kell néznie teremtésének véres múltjával?
Véleményem:
A tavalyi év egyik nagy kedvence volt számomra Tade Thompson kisregénye, a Molly Southbourne ezer halála. A rövid terjedelem ellenére elképesztően hamar berántott a hangulata, és nem is tudtam abbahagyni az olvasást, amíg a végére nem értem. Még ha voltak is elvarratlan szálak, és rengeteg kérdés, amire nem kaptam választ, nagyon elégedett voltam, és kíváncsian vártam, hogy a folytatásban milyen irányt vesz a történet. Igazából kétesélyesnek láttam a dolgot, benne volt az is a pakliban, hogy nagyon erős második részt kapunk és a szerző jobban kibontja a felépített világot, a hátteret és a magyarázatokat, de arra is megvolt a sansz, hogy kicsit kifullad a kezdeti lendület. Nos, bár erre a két opcióra számítottam, igazából mégis egy harmadikat kaptam, az egyik szemem sír, a másik nevet, na de nézzük pontosan, milyen is volt a Molly Southbourne feltámadása! (figyelem, csak akkor olvass tovább, ha olvastad az első részt, máskülönben spoileres lehet!)
Az első kötetből megismerhettük főhősünket, a címadó Molly Southbourne-t, aki egész életében egy nagyon sajátos és különleges probléma mentén élte a mindennapjait. Ez a probléma nem más, mint hogy akárhányszor egy csepp vére is hullik, abból megszületik egy tökéletes másolata, egy úgynevezett molly, aki azonnal az életére tör. Szülei felkészítették arra, hogyan küzdjön meg ezzel a sajátossággal, megtanítják harcolni, illetve arra is, hogyan takarítson fel maga után egy-egy gyilkosság során. Molly rövid élete alatt már megszámlálhatatlanul sok mollyt megölt, ami, valljuk be, nem lehet túl könnyű dolog lélektani szempontból. Talán ez is vezetett oda többek között, hogy Molly a kötet végén úgy dönt, véget vet az életének, egyetlen mollyt életben hagy, és rábízza, hogyan kívánja folytatni a továbbiakban. Most, a második kötetben ennek a mollynak a kalandjairól olvashatunk.
Talán azt vártam a legjobban ettől a kötettől - amellett, hogy adja meg ugyanazt a borzongató, horrorisztikus hangulatot -, hogy valamit szépítsen az okokon és a magyarázatokon. Értem ez alatt, hogy az első rész végén ugyan kaptunk válaszokat, de ezek egy része nekem kicsit lelombozó volt, tudományosnak nem elég tudományos, tehát bizonyos szempontból jobb lett volna, ha tudatosan homályban hagy a szerző. Na de innen szép győzni, gondoltam én, hátha egy kicsit jobban kifejti majd ezeket az okokat, azt, hogy milyen tudományos kísérletek eredményeként születtek azok az alanyok, akik képesek tökéletes másolatokat létrehozni, illetve reméltem, hogy az Igazi Molly anyjáról és múltjáról is többet megtudhatunk, ha már eddig megtudtunk valamennyit. Nos, túl sok válasz nem érkezett ebből a kötetből, még több kérdés annál inkább, nekem még mindig nem tiszta, hogy a történetben szereplő karakterek vagy szervezetek pontosan milyen céllal működnek, de ez éppenséggel lehet tudatos döntés is az író részéről, így ezt az elvárásomat kicsit elengedtem. Azt viszont sajnos nem sikerült, hogy a történet legyen jól felépítve és haladjunk valami felé, ami által szépen épül és bontakozik ki a cselekmény és az új Molly karaktere. Nekem ez most csak részben valósult meg, többször volt olyan érzésem, hogy a jelenetek csak úgy ide-odapakolódtak a történetben, nem volt minden egészen logikus vagy koherens.
Szerencsére emellett pozitívumokat is tudok mondani, amik nagyrészt megmentették számomra az élményt. Az első ilyen az atmoszféra, ami már az első kötetben is nagyon erős volt. Persze most már nem volt meg annyira az újdonság varázsa, de Thompson végig nagyon erősen ábrázolta a hangulatokat és érzelmeket. Az új Molly nézőpontja egészen nyomasztó volt, bizonyos szempontból szenvedés volt a fejében lenni, de pont ettől volt hatásos az élmény. Ebben a részben most nem volt olyan sok véres és brutális jelenet (mondjuk ami meg igen, az kellően bizarr vagy hátborzongató volt), nagyobb hangsúlyt kapott a lélektani aspektus. Az új Molly számára a legnagyobb kihívás, hogy saját identitását megtalálja és rendezze magában. Tudja, hogy ő csak egy másolat és ettől alacsonyabb rendűnek érzi magát, ugyanakkor rendelkezik a legtöbb emlékkel, amivel az Igazi Molly is. Érdekes létfilozófiai kérdéseket vet fel ez az egész helyzet, ráadásul a kisregény azt is jól visszaadja, mennyire nehéz lehet mentálisan elviselni mindezt. Az új Mollynak nem is mindig sikerül, és egy idő után eljutunk arra a pontra, amikor nem lehetünk biztosak abban, hogy valóban érzékel/észlel valamit, vagy csak a képzelete és a paranoia játszik vele.
A történetben felbukkan néhány új szereplő, az egyikük egy Tamara nevű nő, aki igazán sokat tud a mollyk problémájáról, illetve egy Vitali nevű férfi, aki ismerte Molly édesanyját is. Főhősünk hozzánk hasonlóan nem tudhatja biztosan, kiben bízhat és kiben nem, ráadásul még James Down professzorhoz sem fordulhat segítségért, aki elhagyta Igazi Mollyt, miután megtudta, hogy megfertőzte őt,ami miatt egy daganathoz hasonló módon növekszik benne az új molly. Érdekes kis színes extra volt egyébként, hogy néhány fejezetben Down megpróbáltatásairól olvashatunk, ezek mondjuk lehettek volna kicsit részletesebbek is.
Tulajdonképpen ahogy szedem össze a saját gondolataimat, úgy veszem észre, hogy visszatérő elem a "nem volt eléggé kifejtve"-problémakör. És igen, azt hiszem, az az egyetlen gondom igazán, hogy szerintem a Molly-sorozat sokkal jobban működhetett volna, ha egyetlen, kellő részletességgel megírt regényként jelent meg volna. Persze a harmadik kötet még szépíthet a dolgokon, és így is azt gondolom, hogy a sorozat kellően újszerű, erős és hatásos ahhoz, hogy érdemes legyen a figyelemre, de sajnos most a második rész nekem nem ért el odáig, hogy kedvenc legyen. Azért nem adom fel a reményt, nagyon drukkolok a sorozat méltó lezárásáért, na meg azért is, hogy egyszer egy kellően elborult elme akarjon már filmet forgatni belőle. :)
Értékelésem: 5/4
Kinek ajánlom? Az erős kapcsolódás miatt csak azoknak, akik olvasták és kifejezetten szerették az első részt. Magát a sorozatot pedig mindenkinek, aki kedveli a bizarr, furcs, horrorisztikus történeteket, melyek azért el is gondolkodtatnak.
Nyereményjáték:
Nyereményjáték:
Mostani játékunkban az Agave Kiadó frissebb megjelenései közül szemezgettünk! Minden állomáson találtok egy-egy borítórészletet, a feladatotok pedig, hogy a kötet címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére!
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Feladvány:
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése