Hogyan neveljünk önálló és kedves felnőtteket? - A gyereknevelés elfeledett ősi módszerei (értékelés és nyereményjáték)
Dr. Michaeleen Doucleff elképesztő dologra vállalkozott azért, hogy megtanulja kezelni a lányát: bejárta a világot. A kémiai diplomával rendelkező amerikai kutatónő elutazott a világ peremén élő népekhez azért, hogy felderítse, hogyan nevelik ők a gyermekeiket. Könyvében ezt a tudást összegezte, és a világ elé tárta azért, hogy a nyugati szülők rájöjjenek, mit rontanak el. Tartsatok velünk, ha érdekel, mit gondolunk a könyvről!
Kiadó: 21. Század Kiadó, 2022
Oldalszám: 414
ISBN: 9786156122667
Eredeti cím: Hunt, Gather, Parent
Fordította: Szabó Olimpia
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
A gyereknevelés elfeledett ősi módszerei
Azokban a közösségekben, amelyek ma is őrzik ősi életformájukat, a gyerekekből kiegyensúlyozott felnőttek lesznek. Mit tanulhatunk ezektől a hagyományőrző kultúráktól?
Dr. Michaeleen Doucleff ki akarta deríteni, mi az, amiben a nyugati szülők rossz nyomon járnak. Elment Mexikóba, a majákhoz, a sarkvidékre, az inuitokhoz, és Tanzániába, a hadzabékhoz. Ezek a szülők egészen más jellegű kapcsolatot alakítanak ki a gyerekeikkel, mint a nyugati szülők többsége: nem kontrollálni akarják őket, hanem együttműködni velük, nem a félelemre építenek, hanem a bizalomra, és az egyéni igényekre összpontosítanak, nem arra, hogy életkorának megfelelően hol kellene tartania a gyereknek.
A gyerekek hihetetlenül kedvesek, nagyvonalúak és előzékenyek lesznek, anélkül, hogy kiabálnának velük, unszolnák vagy öt-tíz percre a szobájukba küldenék őket. A maják mesterien nevelnek együttműködő gyerekeket. Nem kell lekenyerezniük, fenyegetniük vagy feladatokat adniuk nekik. A gyerekek attól kezdve, hogy megtanulnak járni, segítenek mindenben. Az inuit gyerekek hatékonyan elsajátítják szüleiktől az érzelmi intelligenciát. Amikor a gyerek kiabál, csapkod vagy rendetlenkedik, az inuit szülő szelíden, higgadtan reagál, ezáltal a gyerek megtanul lecsillapodni, és ellesi, hogy előbb gondolkodjon, és csak utána cselekedjen. A hadzabé szülők önálló, magabiztos gyerekeket nevelnek. Egyszerűen védik meg gyerekeiket a stressztől és a szorongástól, amely az amerikai gyerekek körében oly gyakori.
Doucleff a saját lányán is ezeket a módszereket alkalmazta, és a lánya fegyelmezett maradt, anélkül hogy Doucleff kiabált volna vele. Doucleff pszichológusokkal, neurológusokkal, antropológusokkal és szociológusokkal interjúzott, és levezette, hogy az itt tárgyalt módszerek hogyan hatnak a gyerekek szellemi egészségére és fejlődésére. Ez a praktikus tanácsokkal teli könyv segít újragondolni a gyerekekhez fűződő kapcsolatunkat, és elmondja, hogyan lehet az ősi, működőképes gyereknevelési módszert jelenlegi körülményeink között alkalmazni.
Véleményem:
A gyereknevelés egyike azoknak a témáknak, amikről gyakorlatilag mindenkinek van véleménye és tapasztalata, hiszen mindenki átélte valamelyik oldalról - akár gyerekként, akár szülőként. Ennek a témának a szakirodalma is óriási, ha egy kezdő szülő szeretne valamilyen segítő kötetet vásárolni, könnyen letaglózhatja a bőség zavara, ráadásul a gyerekneveléssel kapcsolatos tanácsok, "iskolák" sokszor egymással is ellentmondásban állnak. Talán az a legjobb, amit tehetünk, ha sokféle irodalomból tájékozódunk, mindegyikből igyekszünk kiszűrni azokat a tanulságokat, amiket hasznosíthatónak érzünk és beilleszthetőnek a saját életünkbe, hogy aztán kialakuljon a leginkább magunkénak érzett nevelési stílusunk, ami békés és boldog családi élethez vezet. Michaeleen Doucleff vegyészként végzett és rádiós tudósítóként dolgozik, így nem a szakmája, hanem saját anyai szerepe volt az, ami arra sarkallta, hogy komolyabb kutatásokat végezzen a gyereknevelés témájában. Kislányával, Rosyval nagyon nehézkesen alakult a kapcsolatuk és együttműködésük, az iránta érzett hatalmas szeretete ellenére is úgy érezte, anyaként kudarcot vallott és valamin gyökeresen változtatnia kell az életükben. Így született meg a könyv megírásához vezető fantasztikus kaland és kutatás ötlete, melyek során Michaeleen nagyon alaposan beleásta magát a gyereknevelés ősi módszereibe.
Az alaposság olyan mértékű, hogy Michaeleen és Rosy három nagyon eltérő és különleges népcsoportot is meglátogatott, hogy a náluk töltött idő alatt megismerjék a kultúrájukat és gyermeknevelési szokásaikat. Ez a három nép a maja, az inuit és a hadza, a kötetből pedig mi is megtudhatjuk, hogy mit csinálnak máshogy, eredményesebben, mint a nyugati emberek, annak érdekében, hogy segítőkész, együttműködő és önálló gyerekeket neveljenek. Az alapos szakirodalmi háttér mellett tehát nagyon sokat olvashatunk az írónő konkrét tapasztalatairól, sőt, arról is, hogy a világ távoli tájain tanult bölcsességeket, tippeket és praktikákat hogyan hasznosította saját kislányával való kapcsolatában és milyen eredménnyel. A fejezetek végén pedig összefoglalásokat, praktikus tanácsokat olvashatunk, min érdemes változtatnunk, ha a fenti célokat el szeretnénk érni.
Vegyes elvárásokkal és gondolatokkal kezdtem bele ebbe a könyvbe annak ellenére, hogy nagyon kíváncsi voltam. Biztos voltam benne, hogy nagyon érdekes dolgokat fogok majd olvasni, de kételyként már a fülszöveget olvasva felmerült bennem, hogy a leírt tapasztalatok mennyiben egyeztethetők össze a nyugati életmóddal, családmodellekkel. Gondolok itt arra, hogy a könyvben szereplő kultúrákra jellemző, hogy képviselői nagyobb családokban, közösségekben élnek, sokkal több tudást és segítséget osztva meg egymással, mint a nyugati társadalmakban, szóval nem biztos, hogy minden tapasztalatuk egy az egyben átültethető a mi gyakorlatunkba (bárcsak az lenne egyébként, mert személy szerint azt gondolom, hogy a mi nyugati életmódunk nagyon megnehezíti a kiegyensúlyozott és boldog családi élet elérését). Szerencsére ez a félelmem nagyrészt alaptalan volt, mert a fejezetekben olvasott szokások és gyereknevelési módszerek jelentős része kipróbálható és átültethető bármilyen családi rendszerbe.
A könyv maga nagyon olvasmányos és gondolatébresztő. Michaeleen Doucleff tényleg alaposan utánajárt az egyes témáknak, nekem például nagyon tetszett a kötet elején, amikor azt a kérdéskört boncolgatja tudományos szempontból, hogy miért a nyugati gyereknevelési módszerek dominálnak a szakirodalomban, amikor a világon élő emberek nagy része nem ezek szerint neveli a saját gyerekeit. Azt is nagyon izgalmasnak találtam, amikor a saját élményeikről számolt be, nekem különösen a maja családoknál eltöltött idő és azok tapasztalatai voltak érdekesek. Az ottani gyerekek nagyon segítőkészek, sokszor kérés nélkül is részt vállalnak az otthoni teendőkből. Ennek egyik titka, hogy már nagyon kicsi koruktól kezdve engedik őket segíteni mindenféle tevékenységben és munkában, és ezt a lelkesedést akkor sem építik le, ha kicsit lassabbak vagy ügyetlenek (saját magamon rengetegszer veszem észre például, hogy a legjobb szándék ellenére is néha letiltom az ilyen kezdeményezéseket, mondván, hogy egyedül gyorsabban megcsinálom, de ezek után sokkal jobban fogok erre figyelni). A segítőkészség és együttműködés mellett sokat olvashatunk még a kommunikációról, indulatkezelésről, autonómiáról, szó esik az engedetlenségről, hisztiről, erőszakosságról, egyszóval nagyjából minden olyan "árnyoldal" és releváns téma előkerül, ami a gyakorló szülőket érdekelheti.
Nem mondom, hogy teljes egészében egyetértek mindennel, amit a könyv megfogalmaz, ami azt illeti, olyan tanácsot is találtam benne, amit én egyáltalán nem gondolok célravezetőnek, de arányait tekintve ezek voltak kisebbségben, sok olyan dolgot olvastam, ami megerősítette az eddigi elképzeléseimet. Nagyon tetszett Michaeleen őszintesége, ami végigkíséri az egész könyvet: nem fél megosztani velünk, olvasókkal a legdurvább mélypontjait, amiket szülőként átélt, vagy a legrosszabb döntéseit, amiket gyereknevelés közben meghozott. Szerintem ez fontos ahhoz, hogy az olvasó átérezze, senki sem tökéletes szülő, a lényeg abban áll, hogy törekedjünk arra, hogy egyre jobban és eredményesebben csináljuk a dolgokat. Összességében hasznos és elgondolkodtató kötetnek tartom, én nagyon sokat töprengtem, érvelgettem és elemezgettem olvasás közben, ami már akkor is hasznos, ha egyébként nem kínálja tálcán minden problémánkra a megoldást. Az biztos, hogy aki értő és érdeklődő módon olvassa, sok hasznosítható tanácsot vagy szempontot kaphat a saját életéhez, ráadásul különleges kultúrákat is megismerhet közben.
Értékelésem: 5/4,5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, akit akár elméleti szinten, akár gyakorló szülőként érdekel a gyereknevelés témája.
Kinek ajánlom? Mindenkinek, akit akár elméleti szinten, akár gyakorló szülőként érdekel a gyereknevelés témája.
Nyereményjáték:
Mivel a könyv a különböző népek gyereknevelési szokásairól szól, játékunkban is erre fókuszálunk. Minden állomáson leírtuk egy nép nevét, a feladatotok pedig, hogy megkeressétek, hogyan írják a “gyerek” szót azon a nyelven. Ha nem találnátok meg, bármilyen, a témához kapcsolódó fogalmat (pl. család, férfi, nő) beírhattok a Rafiba.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
cseroki
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése