Winterwood – Télerdő (értékelés és nyereményjáték)
Van valami a boszorkányos könyvekben, ami mindenkit elvarázsol… A Gonosz mélység után a Könyvmolyképző kiadó idén tavasszal ismét hozott nekünk egyet Shea Ernshaw borzongató, boszorkányos regényei közül. Ahogy pedig annak idején a Gonosz mélységről, úgy most is elmondjuk a véleményünket a Télerdőről – egy nyereményjátékkal egybekötve.
Oldalszám: 344 oldal
ISBN: 9789634572985
Eredeti cím: Winterwood
Fordította: Benedek Dorottya
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Légy óvatos a sötét rengetegben…
Főleg a Fir Haven városát körülölelő erdőkben. Egyesek szerint varázslat rejlik bennük. Sőt, kísértetek is.
Nora Walkert néhányan boszorkánynak tartják, és csak ő ismeri az igazságot az itteni fákról. A Walker lányokat mindig is különleges kapcsolat fűzte az erdőhöz, és ez vezeti el a lányt Oliver Huntsmanhez, ahhoz a fiúhoz, aki hetekkel ezelőtt eltűnt a Kezelhetetlen Fiúk Táborából. Ráadásul az elmúlt évek legszörnyűbb hóviharában. A fiúnak már meg kellett volna halnia, mégis életben van, de semmire sem emlékszik abból, ami az eltűnése estéjén történt.
Nora nyugtalannak érzi az erdőt Oliver jelenlétében. Nemsokára rájön, kénytelen felfedni az igazságot a fiúról, akivel immár őszintén törődik. Hogyan maradt eddig életben az erdőben, és egyáltalán, hogyan került oda? Nora még nem sejti, hogy a fiúnak is megvannak a maga titkai – amiket kész mindenáron megtartani, mert úgy tűnik, nem ő az egyetlen, aki azon a végzetes estén eltűnt.
A tündérmesék óta tudjuk, hogy félnünk kell a sötét erdőt és azt, ami benne lapul.
A Télerdőből kiderül, miért.
Hagyd, hogy elbűvöljön!
Véleményem:
Shea Ernshaw előző megjelent kötetét nem olvastam, így nem is volt különösebb információm arról, mire számíthatok. Ugyanakkor a Winterwood - Télerdő című kötet egyből felkeltette a figyelmemet a szép borítójával és a fülszövegével. Szeretem az olyan ifjúsági fantasyket, amik kicsit komorabb, sötétebb hangulattal rendelkeznek, és amelyeket átjár valami ősi és mágikus. A reményeimnek megfelelően ezt az élményt meg is kaptam olvasás közben, már az első oldalakon beszippantott a hideg, téli hangulat és a rengeteg titok, ami megfejtésre vár.
A Walker-lányok mindig is Fir Haven mellett laktak a hegyen, közel a tóhoz és egy rejtélyes erdőhöz. Az írónő ügyesen teremtette meg a regény környezetét, hátterét: nem tudjuk, pontosan hol helyezkedik el, sőt, sokáig az sem egyértelmű, hol járunk az időben, hiszen a titkok és legendák, amik átszövik az erdőt és a Walker-család életét, kissé kortalanná varázsolnak mindent. Az egyik főszereplőnk Nora Walker, a tizenhét éves lány, aki sosem volt teljesen átlagos. Női ágon minden felmenője járatos volt a boszorkányságban, és a környék lakói is évtizedek óta suttognak róluk és tartanak tőlük. Bár Nora igazi hatalma még nem mutatkozott meg, nagymamájától sokat tanult arról, hogyan lehet az erdő növényeit használni, megszelídíteni, illetve azt is tudja, mely baljós jelekre érdemes odafigyelni. Egy teliholdas éjjel éppen a veszélyes Fonák-erdőt járja, amikor egy fiút talál a fák között, aki nemrég tűnt el a közeli Kezelhetetlen Fiúk Táborából. Nora számára gyanús, hogyan élhette túl az Oliver nevű fiatalember egyedül az erdőben, de mégis valami megmagyarázhatatlan vonzalmat érez iránta és szeretne neki segíteni.
Csakhogy Oliverrel és az aznapi eseményekkel, amikor eltűnt, valami nagyon nincsen rendben. A környékbeli fiataloktól megtudja Nora, hogy Oliver mellett egy másik fiúval is valami szörnyűség történt, új barátja pedig elmondása szerint nem emlékszik rá, mi történt akkor, sem pedig arra, hogyan élte túl azt a két hetet, amíg a lány megtalálta az erdőben. Mindeközben egyre fojtogatóbb és nyomasztóbb a légkör, egy hóviharnak köszönhetően az utak járhatatlanok, akik itt vannak a hegyen, mind csapdába estek, sem ők nem hagyhatják el a települést, sem segítség nem tud érkezni hozzájuk. Nora pedig egyre több olyan baljós jelet lát, ami arra inti, hogy hamarosan valami végzetes fog történni, ezért minden erejével igyekszik rájönni az igazságra, még akkor is, ha az esetleg összetöri a szívét...
"Mi, Walkerek nem bízhatunk a saját sikamlós, ingatag, vérző szívünkben, mert az meggondolatlan, ostoba jószág. Az izmok túl gyorsan vernek, és behorpadnak, ha elszakadnak. Túl törékeny ahhoz, hogy meg lehessen bízni benne. Mégis hagyom, hogy itt maradjon."
Szerintem a regény legnagyobb erőssége a különleges, melankolikus hangulata és a szépséges nyelvezete. Nagyon tetszett a Walker-lányok története és az a megoldás, hogy a családi varázskönyv lapjaiba bepillantva a fejezetek között olvashatunk kicsit róluk. Nora nehéz örökséget kapott, hiszen amellett, hogy ősi titkok ismerője, egyben tinédzser is, aki néha magányosnak érzi magát, főleg, miután anyja elég gyakran magára hagyja. Fontos számára mindaz, amit örökölt, szereti az otthonát, ugyanakkor mégis úgy érzi, kilóg kicsit a sorból, és a hétköznapibb praktikákon kívül nem rendelkezik semmilyen rendkívüli hatalommal. Nyitott, jólelkű és segítőkész, mégsem túlságosan naiv, nekem nagyon szimpatikus volt a karaktere. Oliver már sokkal rejtélyesebb figura, bár a fejezetek egy része az ő szemszögéből van megírva, mégsem tudhatjuk biztosan sokáig, mit titkol és mi történt vele pontosan (mondjuk gyanúim voltak, és ezek be is igazolódtak). A hideg, havas és fagyos környezet, a rosszindulatú erdő és a feneketlen tó mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy olvasás közben borzongás járjon át, egyszerre volt ijesztő és varázslatos ez a világ. Egy idő után kiderült számomra, hogy nagyjából napjainkban játszódik a történet, de éppenséggel lehetett volna sokkal régebbi is, az írónő jól érzékeltette, hogy ezen szeglete a világnak kicsit kívül esik tér és idő szigorú határain.
Az egyetlen dolog, amit talán felhozhatnék negatívumként, hogy a közepe felé kicsit megtorpan a történet, a rövid terjedelem ellenére úgy éreztem, hogy még így is hosszú, volt benne pár üresjárat. Olyan szempontból ez nem zavart, hogy közben tényleg erős a hangulata és nagyon szép mondatok olvashatók benne, de lehet, hogy jobban működött volna akár egy hosszabb, kidolgozottabb novellaként. Mindenesetre a sok-sok hasonló témájú, hasonló karakterekkel dolgozó ifjúsági regény között szerintem kicsit kiemelkedik ez a kötet, legalábbis az én ízlésem alapján tudott olyat mutatni, amivel nem találkozom minden történetben. Ha tehát valaki szeret a tündérmesék és a rémálmok határán lavírozni, vagy egyszerűen egy mágikus, keserédes történetet olvasni, akkor szerintem mindenképpen érdemes belevágni, felső korhatár nélkül.
Értékelésem: 5/4,5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki olyan ifjúsági fantasyt keres, ahol a modern, paranormális elemek helyett inkább klasszikusabb megoldások vannak - mint amilyen például a sötét erdő vagy a boszorkányság
Nyereményjáték:
A játékunk a boszorkányos dark fantasy könyvekről szól. Az állomásokon borítórészleteket találtok, a feladatotok pedig, hogy rájöjjetek a könyv címére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése