Az utolsó vadlovak (értékelés és nyereményjáték)

 

Maja Lunde Klímakvartettjének harmadik részében ismét egy csodálatos utazásra invitál bennünket, melynek során egyaránt gondolkodhatunk emberi sorsokról, társadalmi és természetvédelmi kérdésekről. Az utolsó vadlovak egy érzékeny, több idősíkon játszódó regény, melyben ezeknek a különleges teremtményeknek a sorsán keresztül tanulhatunk önmagunkról és a világról. Tartsatok három bloggerünkkel, és nyerjétek meg a Cser Kiadó által felajánlott példányt!



Kiadó: Cser Kiadó, 2022
Oldalszám: 384 oldal
Eredeti cím: Przewalskis hest
Fordította: Patat Bence
ISBN: 9789632787121


A könyvet ITT tudod megrendelni!


Fülszöveg:

Maja ​Lunde emberről és természetről szóló nagy ívű regényeivel az egész világot meghódította. A méhek története és a Kékség című nemzetközi sikerek után most a tetralógia harmadik könyvével tér vissza, hogy megrázó képet fessen az egyén, a társadalom és az ökoszisztéma sérülékenységéről. Az utolsó vadlovak a világ egyetlen igazi vadlófajának történetét beszéli el, azét, amelyet franciaországi barlangok falára festettek fel, amely évszázadokon át a mongol sztyeppéken élt, és amely a 20. századra kipusztult, csak európai állatkertekben és rezervátumokban maradt belőle. A három idősíkon futó történetben a szentpétervári zoológus, Mihail az 1880-as években Mongóliába utazik a kihaltnak hitt lovak nyomát kutatni, az állatorvos Karin a Szovjetunió összeomlása után azon munkálkodik, hogy az időközben megtalált vadlovakat visszatelepítse a sztyeppékre, Eva pedig 2064-ben azért küzd, hogy továbbra is egy felszámolt norvégiai rezervátumban lakhasson, miközben körülötte darabokra hullik a világ. Az élet nem mehet tovább úgy, mint addig, sem az emberek, sem az állatok számára.


Véleményem

Maja Lunde Klímakvartettjét ugyan nem a kezdetektől, de a Kékség című regény óta figyelemmel kísérem (értékelésem ITT). Személy szerint nekem is nagyon fontosak a fenntarthatósággal, környezetvédelemmel kapcsolatos kérdések, és ha nem is mindig vidám, de mindenképpen fontos dolog, hogy néha szembenézzünk az ezzel kapcsolatos lehetséges jövőképekkel, vagy csak reflektáljunk a jelenlegi helyzetre. Lunde mindezt líraian és érzékenyen teszi, úgy, hogy a fő téma mellett nagy hangsúlyt kapnak az egyéni sorsok és drámák is. Kíváncsian vártam hát, hogy Az utolsó vadlovak című új regényével ezúttal milyen élményeket fog adni.


A Kékséghez hasonlóan ez a történet is több idősíkon játszódik, egész pontosan három szálon keresztül követhetjük az eseményeket, melyekben a összekötő elemet a kihalás szélére került, majd mégis sikeresen megmentett vadlovak jelentik. A legrégebbi időben játszódó szálunk 1882-ben kezdődik. Mihail, a kissé zárkózott és különc fiatalember egy állatkertben dolgozik, és izgatottan értesül arról, hogy egy kihaltnak hitt fajt fedeztek fel, nevezetesen a Przsevalszkij-lovakat. Feltett szándéka, hogy szerez belőlük az állatkert számára, segítség reményében pedig felkeresi a híres állatbegyűjtőt, Wilhelm Wolffot. Hamarosan azon kapja magát, hogy belesodródik a lázas tervezgetésbe, és új barátjával együtt ő maga is útnak indul Mongóliába egy olyan expedícióra, ahol nem csupán a vadlovakat fedezheti majd fel, hanem azt is, hogy mire vágyik igazából az életben. 

A második szál 1992-be kalauzol bennünket, itt megismerhetjük Karint, aki állatorvosként és kutatóként éppen azon dolgozik, hogy a vadlovakat visszatelepítse Mongóliába. Az utazásra elkíséri felnőtt, drogproblémákkal küszködő fia is, és bár az olvasó remélhetné, hogy ez a közös kaland jó alkalom arra, hogy anya és fia közel kerüljenek egymáshoz, ez mégsem megy ilyen egyszerűen. A szépséges, mégis zord vidék és a megannyi kihívás legalább annyi éket ver, mint amennyire összeköt, ráadásul hőseink a legnagyobb küzdelmet itt is saját magukkal vívják. Bevallom, éppen ez a középső szál sokszor nehezebben kötött le, mint a többi, talán a viszonylag kevés tényleges történés miatt, ugyanakkor az emberi dráma és feszültség itt volt talán a legerősebb. 

A harmadik szál a jövőben, 2064-ben játszódik Norvégiában. Annyit tudunk, hogy egy korábbi háború és az Összeomlás után eltűntek a határok, a civilizáció sok aspektusa összeomlott, az erőforrások szegényesek, és a legtöbb ember útra kelt a jobb élet reményében. Eva és tinédzser lánya, Isa azonban még itt él, a korábbi rezervátum területén, ahol veszélyeztetett fajokról, többek között néhány vadlóról gondoskodnak. Bár eleinte mindenük megvan, vannak állataik és élelmük, idővel egyre több kihívással kell szembenézniük, főleg, miután a titokzatos nő, Louise is csatlakozik hozzájuk (ezen a ponton Lunde szépen összeköti a Kékség című regényével ezt a kötetet). Míg Isa egyre gyakrabban nyüstöli édesanyját, hogy keljenek ők is útra, Eva nem akarja kockáztatni törékeny biztonságukat, ráadásul a vadlovakról is már csak ők tudnak gondoskodni. Ebben a vízióban az írónő sokszor kegyetlen és rideg jövőképet fest le, de a hangsúly mégsem az emberiség jövőjén vagy körülményein van, sokkal inkább azon, hogy egy ilyen helyzetben milyen prioritások lesznek az életünkben, és hogyan tudunk dönteni bizonyos helyzetekben. 

Én nagyon szeretem, ahogy Lunde mesélni képes, és ehhez nagy mértékben hozzájárul Patat Bence csodás fordítása is. Annak ellenére, hogy sokszor nem történnek rendkívüli események vagy akciók a regényben, mégis képes volt lekötni a figyelmemet és magával sodorni. A regényben a fő kérdést vagy összekötő elemet a vadlovak jelentik, ugyanakkor a történetben sokkal többet jelentenek pusztán egy fajnál. Nekem nagyon tetszett, ahogy a kötetben egyre emelkedett a tét azzal kapcsolatban, hogy ki mit képes és hajlandó feláldozni azért, hogy ezt a csodás állatot megmentse. Mihail kezdetben a kényelmes életét és azt a jövőt, amiről úgy gondolja, édesanyja és a társadalom elvárja, hogy megvalósítsa. Karin ennél is messzebb megy, ő ugyanis saját anyaságát és fiával való kapcsolatát áldozza fel azért, hogy a vadlovak újra szabadon élhessenek természetes élőhelyükön. És ott van Eva, aki a regény egy bizonyos pontján még azt is megfogalmazza, hogy az emberiség jövőjénél is fontosabb lehet, hogy ezek a teremtmények túléljenek, hiszen nem tehetnek arról, ami történt, nekünk viszont hatalmunkban áll úgy dönteni, hogy őket választjuk saját magunk helyett. Tetszett, hogy a regénynek ilyen filozófiai vonatkozásai voltak, és emiatt még azt is könnyebben elnéztem, hogy néha kicsit túl hosszúnak éreztem bizonyos részeket. 

Összességében Lunde most sem okozott csalódást, mert rávett arra, hogy a puszta szórakozás mellett elgondolkodjak bizonyos kérdésekről vagy éppen saját magamról. Maga a történet sokféle réteget rejt magában, és műfaji szempontból is elég sokszínű, hiszen a kalandregények szerelmesei éppúgy megtalálhatják Az utolsó vadlovakban a számításaikat, mint a disztópia-rajongók. Most már egész biztos vagyok benne, hogy A méhek történetét is el szeretném olvasni, és kíváncsian várom a kvartett befejező részét is.

Értékelésem: 5/4
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szereti a lassabban hömpölygő, érzelmes és elgondolkodtató történeteket, vagy aki szívesen olvas fenntarthatósággal és környezetvédelemmel kapcsolatos könyveket.


Nyereményjáték:

A regény központi témáját a vadlovak adják, mely állatok a 20. században majdnem teljesen kipusztultak. Mostani nyereményjátékunkban súlyosan veszélyeztetett fajokra szeretnénk felhívni a figyelmet. Minden állomáson találtok egy-egy képet, a ti feladatotok pedig, hogy az állat nevét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Feladvány:




a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:
11.06. Utószó
11.10. Könyv és más

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések