Gallant (értékelés és nyereményjáték)
Az Agave kiadónak hála magyarul is megjelent V. E. Schwab Gallant című izgalmas története. A turné során öt bloggerünk nyomozott együtt Oliviával, hogy kiderítse, mi is a Prior család sötét titka. Természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.
Kiadó: Agave Könyvek, 2022
Oldalszám: 320 oldal
Eredeti cím: Gallant
Fordította: Ballai Mária
ISBN: 9789635980666
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Az árnyak nem valóságosak,
az álmok nem árthatnak neked,
és mindaddig biztonságban leszel, amíg távol maradsz Gallanttól.
Olivia Prior egész életében azon tűnődött, ki ő valójában és hova tartozik. Ebben egyedül egy vékony, ütött-kopott napló van a segítségére: az anyjáé volt, tele bejegyzésekkel és képekkel, amelyek arra utalnak, hogy a nő elvesztette az eszét, ráadásul a rajzok alig többek tintapacáknál… amíg Olivia észre nem veszi bennük egy kéz, egy ajtó, egy virág és egy koponya körvonalait. Nem sokkal később levelet kap, melyben hazahívják Gallantba. A helyre, ahová az anyja naplója szerint soha nem szabad mennie.
Olivia mégis útra kel. Mi mást tehetne?
Gallantban aztán rátalál az utolsó élő rokonára és a családi kúriára bálteremmel, szalonnal, dolgozószobával és egy hatalmas, színpompás kerttel, valamint egy málladozó fallal és egy vaskapuval, amit soha nem szabad kinyitnia.
Azonban senki nem tud a levélről.
És senki nem árulja el Oliviának, mi kísérti az unokatestvérét az álmaiban, mi történt az anyjával és mi rejtőzik a fal túloldalán.
Vajon az árnyak hívták haza a lányt?
És, ha igen, mit kérnek érte cserébe?
Véleményem:
V. E. Schwab regényei közül eddig csak az Addie LaRue láthatatlan életét olvastam, az viszont meggyőzött arról, hogy szép lassan érdemes az írónő többi könyvét is megismernem. Amikor először megpillantottam a Gallant borítóját, tudtam, hogy ő lesz a soron következő, a fülszöveg ismerete nélkül is éreztem valamiféle vonzódást a történethez. Amikor már az is egyértelművé vált, hogy egy gótikus ifjúsági regényről van szó, már szinte borítékolható volt, hogy tetszeni fog, és szerencsére nem is kellett csalódnom ebben a különös atmoszférájú, komor, mégis szeretettel teli olvasmányban.
V. E. Schwab regényei közül eddig csak az Addie LaRue láthatatlan életét olvastam, az viszont meggyőzött arról, hogy szép lassan érdemes az írónő többi könyvét is megismernem. Amikor először megpillantottam a Gallant borítóját, tudtam, hogy ő lesz a soron következő, a fülszöveg ismerete nélkül is éreztem valamiféle vonzódást a történethez. Amikor már az is egyértelművé vált, hogy egy gótikus ifjúsági regényről van szó, már szinte borítékolható volt, hogy tetszeni fog, és szerencsére nem is kellett csalódnom ebben a különös atmoszférájú, komor, mégis szeretettel teli olvasmányban.
A történet főhőse a tizennégy éves lány, Olivia, aki szinte egész életében egy lánynevelő intézetben élt. Édesanyja után csupán egy különös napló maradt, apjával sosem találkozott, és egyáltalán nem tudja, miért került kiskorában intézetbe. De ha ez még nem lenne elég, Olivia más dolgok miatt is különleges kislány. Először is nem tud beszélni, ami miatt egész életében nehéz volt számára láthatóvá válni és kifejeznie magát. Hősünk emiatt eléggé elvadult és zárkózott lett, és, hogy elkerülje a csalódásokat, még rá is tett egy lapáttal, hogy a többi gyerek inkább félje, de legalább hagyja békén. A másik dolog, ami miatt nem egy szokványos főhős, hogy látja a halottakat, akiket ghúlnak nevez, és akik szinte minden nap felbukkannak körülötte. Egy nap levél érkezik az intézetbe, melyben sosem ismert nagybátyja hívja Oliviát, térjen haza a családjához Gallantba. A kislányban ellentmondásos érzések kavarognak, hiszen mindennél jobban vágyik arra, hogy legyen egy igazi otthona és végre szeressék és elfogadják, ugyanakkor édesanyja a naplójába leírt, tébolyodott mondatai közül egy nagyon határozottan kéri, hogy soha ne menjen Gallantba.
Miután Olivia megérkezik új otthonába, tovább fokozódik zavara, nem olyan fogadtatásban részesül, mint amire számított. A hatalmas, ódon ház nyugtalanító légkört áraszt magából, ráadásul a háznép is különösen viselkedik. Az ablakokat éjszakára szigorúan be kell zárni, a kertben álló falat pedig minden áron meg kell tartani és őrizni a benne álló kaput. De vajon mitől és kitől? Vajon milyen árnyékok és árnyak kísértették Olivia édesanyját? A naplójában szereplő, összefüggéstelen mondatok vajon tényleg az őrület jelei, vagy kulcsok ahhoz, hogy a lány megfejthesse, mi is történik valójában Gallant falai között? Az írónő komótosan, lassan építi fel történetét és apránként adagolja az információkat, viszont mindezt olyan erős hangulatteremtéssel teszi, hogy igazából nem nagyon jutott eszembe unatkozni olvasás közben.
Gótikus, kísérteties történeteket sokan tudnak írni, viszont a Gallant több szempontból is kiemelkedő volt számomra. Az első Olivia karaktere és az ezzel összefüggésben álló hangulati elemek. Egyrészt nagyon erős kontrasztot alkot, hogy bár halljuk a lány gondolatait, ő maga nagyon nehezen érteti meg magát másokkal, és ezért folyamatosan tehetetlenséget vagy elutasítást érez a külvilág részéről. A hangoknak éppen ezért fontos szerepe van a regényben, nagyon nagy szerepük van az atmoszféra megteremtésében és az érzelmek kifejezésében. Az is nagyon tetszett, ahogy az írónő a ghúlokat és Olivia képességét ábrázolta. Nem úgy látja ugyanis a szellemeket, mint más hősök más történetekben, hanem mindig csak a szeme sarkából, elmosódottan és félig ködbe veszve, és abban a pillanatban, hogy rájuk fókuszálna, azonnal tovatűnnek. Annyira érzékletesen volt mindez megírva, hogy szinte én is láttam a perifériámon az időről időre felbukkanó alakokat, és végig kellemes borzongást biztosított a olvasás során. A másik nagy erősség a regényen belüli naplórészletek. Olivia többször is fellapozza az oldalakat, és eleinte sem számára, sem számunkra nem áll össze, mi van a ködös mondatok mögött. Ahogy azonban egyre többet megtudunk Gallant rejtélyéről, úgy válnak Olivia édesanyjának sorai is egyre érthetőbbé. Nem mellesleg csodálatos illusztrációk találhatók a könyvben, melyek Manuel Šumberac munkái.
Nagyon közel járt ahhoz, hogy tökéletes olvasmány legyen, és más regényekhez hasonlítva meg is adom rá a maximális pontszámot. Ugyanakkor, ha ilyen jó alapötlettel van dolgom, hajlamos vagyok óriási elvárásokat támasztani, és ezekhez képest nekem még egy árnyalatnyi mélység hiányzott, talán úgy tudnám a legjobban megfogalmazni, hogy nem törte eléggé össze a szívemet. Az viszont biztos, hogy ifjúsági kategórián belül egy masszívan kiemelkedő és egyedi darab, ami felső korhatár nélkül élvezhető lehet bárki számára, aki egy kellemesen borzongató történetet szeretne olvasni.
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? A gótikus kísértetsztorik, a Stranger Things és Neil Gaiman szerelmeseinek.
Nyereményjáték:
Olivia egy árvaházban éli az életét, miután az apja meghalt, az anyja pedig magára hagyta őt. A játék során olyan karakterek nevét kell kitalálnotok, akik szintén elvesztették a szüleiket, és magukra maradtak. Írjátok be a karakterek nevét a Rafflecopter megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
Egy ismeretlen jótevő segíti az árvalány sorsának alakulását, akinek a lány csak az árnyképét ismeri – ezért hívja őt „nyakigláb apó”-nak.
Állomáslista:
12. 12. Spirit Bliss Sárga könyves út
12. 14. Readinspo
12. 16. Könyv és más
12. 18. Sorok között
12. 20. Hagyjatok! Olvasok!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése