Minden, amit megbántam (értékelés és nyereményjáték)
Clover, a történet főszereplője olyan sok időt tölt haldoklókkal, hogy közben elfelejtette - vagy talán nem merte- a saját életét élni. Nem akar senkit igazán közel engedni magához, mert az kockázatos: ha szeret valakit, akkor elkerülhetetlen, hogy egy nap elveszítse. Egy nap azonban minden megváltozik amikor egy új klienset sodor felé az élet.
Tartsatok velünk, ismerjük meg a haláldúlák életét és munkásságát, ha pedig nektek kedvez a szerencse, nyerhettek is egy példányt a kötetből.
Kiadó: Helikon Kiadó, 2023
Oldalszám: 392 oldal
Eredeti cím: The Collected Regrets of Clover
Fordította: Szabó Olimpia
ISBN: 9789636200930
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Attól a naptól fogva, hogy az óvó bácsija összeesett, majd meghalt, miközben Nyúl Péter kalandjait mesélte a gyerekeknek, Clover Brooks erősebb köteléket érzett a haldoklókhoz, mint az élőkhöz. Mióta pedig imádott nagypapája, aki felnevelte, magányosan halt meg, mert ő épp Ázsiában utazgatott, Clover haláldúlaként dolgozik New Yorkban: annak szenteli életét, hogy végstádiumban lévő betegeket kísérjen el utolsó lelki útjukon: segítsen nekik elfogadni az elkerülhetetlent, és megbékélni önmagukkal, bármilyen hibákat követtek is el életük során.
Clover olyan sok időt tölt haldoklókkal, hogy közben elfelejti – vagy nem meri – a saját életét élni. Nem akar senkit igazán közel engedni magához, mert az kockázatos: ha szeret valakit, akkor elkerülhetetlen, hogy egy nap elveszítse…
Így él harminchat éves koráig, amikor egyszer csak – egy kedves öregasszonynak köszönhetően, aki elmeséli neki nagy szerelmének történetét –, nagyot fordul Clover élete: kénytelen lesz végre önmaga lelkének a mélyére nézni, és kideríteni, hogy igazából mire is vágyik. De vajon lesz-e bátorsága hozzá, hogy elinduljon a saját útján?
Véleményem:
Ha nagyjából körül kellene írnom, milyen típusú regények a kedvenceim, biztos azokat mondanám, amikben központi szerepük van az emberi kapcsolatoknak, szépen vannak megírva és van bennük valami keserédes. Bár olvasás előtt ezt még nem tudhattam, de Mikki Brammer Minden, amit megbántam című regénye is ebbe a csoportba tartozik, így borzasztóan hálás vagyok, hogy nem csupán egy gyönyörű borítójú kötet került a polcomra, hanem egy újabb igazi kedvenc is. Ha tehát valaki hozzám hasonlóan szeret ellőni egy százas zsepit és mélyebb gondolatokkal, érzelmekkel teli történetet olvasni, nyugodtan vágjon bele ebbe a különleges regénybe.
A történet főhőse a harminchat éves Clover, kinek óvodás korában a szeme láttára hunyt el szeretett óvóbácsija, ráadásul egy évvel később a szüleit is elveszítette egy balesetben. Míg a legtöbb ember számára a halál ijesztő, bizarr vagy félelmetes dolog, Clover már kiskorában sem rettent meg tőle, emiatt és introvertált személyisége miatt pedig igen hamar elszigetelődött a többi gyerektől. Az egyetlen igazán fontos ember az életében a nagypapája lett, aki szülei halála után magához vette, és megtanította minden fontos dologra, amit csak tudott. Nagyapja halála hatalmas törés volt a lány életében, különösen azért, mert nem lehetett mellette az utolsó perceiben. Talán ezért is választotta az elmúlást hivatásául, Clover ugyanis haláldúlaként dolgozik. Munkája során számos embert megismert és kísért el utolsó útjára, illetve segített nekik abban, hogy kicsit könnyítsenek a szívükön és ne magányosan kelljen szembenézniük az elkerülhetetlennel. Érdekes ellentmondás, hogy ezekhez az idegenekhez képes igazi tisztelettel és odafigyeléssel fordulni, ugyanakkor felnőttként is problémát jelent számára, hogy kapcsolódjon másokhoz, és akár barátságokat, akár párkapcsolatokat alakítson ki. Innen indulunk hát, a regény során pedig nem csupán Clover múltját és hivatását ismerhetjük meg jobban, hanem azt az utat is, amit saját gyásza feldolgozásában tesz meg, hogy végre fejlődhessen és továbbléphessen.
A halál az egyik legérzékenyebb és legmegosztóbb témája az emberiségnek. Tudjuk, hogy mindannyiunk élete halállal fog végződni, mégis sok családban tabunak számít, sokan pedig félnek attól, hogy saját maguk vagy a szeretteik örökre eltűnnek a világból. Nekem nagyon tetszett, hogy a regény alaposan körbejárja ezt a témát érzelmi szempontból, hiszen Clover ügyfelein keresztül sokféle hozzáállást és gondolatot megismerhetünk. Főszereplőnk egyébként külön füzetbe vezeti a haldoklásuk során kísért emberek utolsó gondolatait, vallomásokra, tanácsokra és megbánásokra csoportosítva azokat. Amikor lehetősége van rá, még azt is megpróbálja, hogy ezeket beépítse valahogy a saját életébe, például, ha valaki megbánta, hogy sosem próbált ki valamit, akkor Clover igyekszik azt a saját életében bepótolni, jóvá tenni. Különös vezeklés ez, és leginkább azzal a bűntudattal tudtam összekapcsolni, hogy pont amellett az ember mellett nem lehetett jelen az utolsó perceiben, akit a legjobban szeretett a világon.
Clover magányos, elszigetelt életébe egyszerre több dolog is változást hoz, egyrészt egy új ügyfél, másrészt egy frissen beköltözött szomszéd személyében. A lány eleinte nagyon görcsösen ellenáll mindennek és mindenkinek, aki évek alatt felépített páncélját valamilyen módon át akarja törni, de előbb-utóbb mégis hatással lesznek rá és formálják az új ismeretségek. Az írónő tűpontosan és érzékenyen mutatja be ezeket a finom változásokat és Clover jellemét. Nagyon ritka, hogy egy szereplőt előbb ismerek meg belülről, mint hogy el tudjam képzelni a leírt külső tulajdonságai alapján (sőt, bevallom, hogy egy darabig az sem volt egyértelmű számomra, hogy Clover nő), ebből is látszik, hogy ebben a regényben tényleg a lélek a fontos. Igazság szerint nagyon sok ponton tudtam vele azonosulni, és ebből csak az egyik, hogy egyidősek vagyunk. Abszolút megértettem a lassan múló gyászát, és azt, hogy nehezen tud visszakapcsolódni egy olyan világba, ami elvárja tőle, hogy jusson túl a nehéz érzésein, úgy, hogy közben nem értik, milyen mély sebek és veszteségek érték egész kiskora óta. Ritka, hogy egy szereplő iránt ilyen szeretetet és megértést tudjak érezni.
A cselekményről nem árulnék el többet, viszont őszintén ajánlom, hogy mindenki olvassa el, aki szereti a különleges, érzékeny történeteket. Igaz, hogy a halál központi szerepet tölt be benne, mégis minden porcikájában az életről és a szeretetről szól, és arról, hogy merjük a jó dolgokat elfogadni és beengedni az életünkbe. Engem teljesen elvarázsolt, és rettentően bízom benne, hogy hamarosan más könyvet is olvashatunk még az ausztrál írónő tollából.
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szereti a szép, érzelmes és elgondolkodtató történeteket.
Nyereményjáték:
A könyv központi eleme a halál és így maga a gyász is, így a mostani játékban is azokra a regényekre koncentrálunk, amelyekben megjelenik az elmúlás témaköre.
Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy mi annak a könyvnek a címe, ahonnan származik az adott idézet.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
– És ha egy napon visszagondolsz – folytatta az anyja sírva –, és sajnálod, hogy ilyen dühös voltál, és szomorú leszel, hogy annyira haragudtál rám, hogy még szólni sem tudtál hozzám, akkor jusson eszedbe, hogy ez nem baj. Érted? Nem baj! Én tudtam. Én tudom! Érted? Tudom, mi mindent akartál elmondani, úgyhogy nem is kell hangosan kimondanod. Rendben?
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése