A vidrák éneke (értékelés és nyereményjáték)
Holly Webb nevét már sokan ismerhetik azok közül, akik kedvelik a bájos, állatos történeteket. Az írónő legújabb, A vidrák éneke című kötetében a folyó állataié a főszerep, akiket hatalmas veszély fenyeget egy óriási árhullám formájában. Vajon a kis állatok képesek lesznek felfedezni magukban azt az erőt, amivel megmenthetik családjukat és népüket? Kiderül, ha velünk tartotok a blogturné hat állomásán keresztül, és ha nektek kedvez a szerencse, megnyerhetitek a Manó Könyvek által felajánlott példányt!
Kiadó: Manó Könyvek, 2024
Oldalszám: 240 oldal
Eredeti cím: The Story of Greenriver
Fordította: Balázs Imre József
Illusztrálta: Zanna Goldhawk
ISBN: 9789635844876
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
A folyó lakói veszélyben vannak. Hatalmas árhullám fenyegeti a hódok, vidrák, pockok, menyétek, a nádasban fészkelő madarak, minden apró és nagyobb élőlény otthonát. Félő, hogy a hatalmas víztömeg még a Sötét Tavasznál is több áldozatot szed majd. Sás, az ifjú vidrakölyök ezért vakmerő, hősies küldetése indul: fel kell kutatnia rég elveszett nővérét, és haza kell őt vinnie, hogy közös énekükkel kiengeszteljék a tomboló folyót. De vajon megtalálja egyáltalán? És ha igen, képesek lesznek időben hazaúszni az egyre gyorsuló árral szemben? A vidrák éneke egy kalandos utazás története, amelyben a főhősöknek számtalan akadályt és előítéletet kell legyőzniük, és amelyben a felnőttek rájönnek, hogy igenis érdemes hallgatni a gyerekekre!
Véleményem:
Holly Webb elsősorban gyermekeknek íródott, állatos történeteiről híres, én is többször szemeztem már a cuki könyvborítóival, de bevallom, eddig nem kerítettem sort az olvasásra. Legújabb, A vidrák éneke című kötete viszont elsőre megszólított. Először is, a vidrák a kedvenc állataim közé tartoznak, és nagyon örültem, hogy egy történetben főszerepet kapnak. Másrészt a fülszöveg alapján egy olyan történetre számítottam, amiben gyerekkönyvhöz mérten nagyobb mélységekkel és mondanivalóval fogok találkozni, és persze egy jó kalandra sem mondok soha nemet. A várakozásaim nagyrészt teljesültek is, bár bizonyos szempontból más volt, mint amit elképzeltem, az biztos, hogy A vidrák éneke egy elgondolkodtató, érzékeny és különleges kis mese, amiben egészen komoly témák is feldolgozásra kerülnek.
A történet elején megismerjük Bársonyt, aki a hódvárban él apjával, a híres építőmesterrel. Bár a hódlány nagyon igyekszik mindenben megfelelni az elvárásoknak, kis kora óta úgy érzi, hogy kilóg a többiek közül, nem olyan ügyes, mint ők, ráadásul tőlük eltérően folyton késztetést érez arra, hogy énekeljen. Egy párhuzamos történetszálon pedig találkozunk Sással, a vidrafiúval, akire a hajlék örököseként nagy nyomás nehezedik, főleg azután, hogy a víz szintje egyre emelkedik a sok esőzéstől. A vidrák különleges szertartásokkal próbálják kiengesztelni a folyó úrnőjét, de félő, hogy ez sem hozza meg a várt eredményt, az idő pedig egyre csak fogy. Egy évvel ezelőtt a Sötét Tavasz óriási pusztítást hozott magával, sok állat vált otthontalanná, Sás viszont érzi, hogy ennél többről van szó, és hogy valami ennél is fontosabbat veszített el akkoriban az áradásban... elindul hát, hogy megtalálja, ami elveszett, és csak reménykedni tud benne, hogy ez elegendő lesz ahhoz, hogy végre bizonyítson a népének és kiengeszteljék a folyót.
Bár minden apró részletében nem szeretném teljesen elárulni a cselekményt, arra azért számíthatunk, hogy Sás és Bársony útjai előbb-utóbb keresztezik egymást, hogy számtalan akadályt legyőzve segítsenek a többi állatnak. Ugyanakkor engem meglepett, hogy egy könnyed, aranyos kis kaland helyett egy szokatlanul mély, helyenként igazán komplex érzésekkel operáló történetet kaptam, ami sokszor kissé melankolikus is. Először is, szerintem az már önmagában egy komoly téma, ha valaki nem találja a helyét és úgy érzi, nem illeszkedik be a családjába, persze Bársony esetében előbb-utóbb választ is kapunk arra, hogy ez miért van így. Egy mese esetében az írónő elintézhette volna azzal az egészet, hogy miután minden titokra fény derül, arra is, mi történt pontosan a Sötét Tavasz alkalmával, minden azonnal jóra fordul, és hőseink is boldogok lesznek. Csakhogy ez a regény ennél lényegesen realisztikusabb, így Bársony hiába tudja meg az igazságot saját múltjáról, ez ellentmondásos érzéseket vált ki belőle, és idő, mire rájön, ki is ő valójában és hová szeretne tartozni. Ahogy ez a folyamat ábrázolva volt a történetben, az nagyon szép és hiteles, ugyanakkor azzal kapcsolatban van bennem bizonytalanság, hogy az elsődleges célközönséget nem kellett volna picit feljebb belőni a 8+-os megjelölésnél.
A szöveg nyelvezete, stílusa szép, viszont helyenként igen tömör is, emiatt is gondolom, hogy ezt elsősorban azok a kisiskolás gyerekek fogják szeretni, akik már szokva vannak a hosszabb, összetettebb történetekhez, viszonylag kevés párbeszéddel. Nekem egyébként nagyon tetszettek a könyvben szereplő állatok, különösen a magányos hattyú története érintett meg. Ha negatívumot kellene kiemelnem, talán csak azt említeném meg, hogy nekem nem volt kellőképpen egységes, hogy mennyire "emberszerűen" akarja az állatokat ábrázolni az írónő. A viselkedésük sok ponton olyan realisztikus, amennyire csak ebben a műfajban lehetséges, máskor viszont pont ezért zavaróak voltak számomra a nem odaillő dolgok (például az, hogy a vidrák kést hordanak maguknál). Ettől eltekintve nekem tetszett a történet lassú csordogálása és az, hogy ennyiféle érzelem jelenik meg a könyvben.
Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam ezt a regényt, az állatos történetek kedvelői számára szerintem sok szempontból különlegesség. Tényleg csak jól kell megválogatni, ki hány évesen olvassa el, mert ahogy korábban is említettem, 8-9 éves gyerkőcöknek még lehet, hogy kicsit vontatott vagy bonyolult. Ugyanakkor nagyon fontos témák jelennek meg benne valahová tartozásról, előítéletekről, bátorságról, családról és összetartásról, és biztos, hogy remek beszélgetéseknek lehet a kiindulópontja. Zanna Goldhawk egész oldalas illusztrációi szépen kiegészítették a szöveget, összességében egy igényes, tartalmas élményt nyújtva.
Értékelésem: 5/4
Kinek ajánlom? Kisiskolás kortól felfelé mindenkinek, aki szereti a lassan kibontakozó, érzelmesebb, elgondolkodtató állatos történeteket.
Nyereményjáték:
Mostani nyereményjátékunkban a Manó Könyvek további köteteinek nyomába eredünk! Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
"De mondd el nekik, hogy a világ csodái a zűrzavarnál is hatalmasabbak."
Állomáslista:
05.16. Könyv és más
05.18. Szembetűnő
05.20. Milyen könyvet olvassak?
05.22. Kelly és Lupi olvas
05.24. Csak olvass!
05.26. Dreamworld
Megjegyzések
Megjegyzés küldése