Lopás (értékelés és nyereményjáték)
Ann-Helén Laestadius érzelmes és elgondolkodtató története a számik küzdelméről szól identitásuk és kultúrájuk megőrzésének érdekében. A regény középpontjában egy fiatal számi lány áll, aki túl korán szembesül a svéd hatóságok igazságtalan bánásmódjával. A Netflix által megfilmesített történetet magyarul az Európa Kiadó gondozásában olvashatjuk.
Kiadó: Európa Kiadó, 2024
Oldalszám: 416 oldal
Eredeti cím: Stöld
Fordította: Papolczy Péter
ISBN: 9789635047499
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
A kilencéves Elsa Svédországban, a sarkkörtől északra él. Ő és családja a számikhoz, Skandinávia őslakosaihoz tartoznak, és az ezredforduló után is rénszarvas-pásztorkodással foglalkoznak. Amikor a kislány egyedül síel ki a karámokhoz 2008 egyik téli reggelén, szemtanúja lesz, amint egy vadász brutálisan megöl egy rénszarvasborjat. Bár felismeri a férfit a városból, mégsem szól senkinek a látottakról. Magában bosszút fogad a borjú halála miatt, a számik ugyanis különleges tisztelettel övezik a természetet, de legfőképpen a réneket. A szarvasok elleni támadások rendszeressé válnak, a svéd rendőrség azonban nem tesz semmit, a kegyetlen bűncselekményeket lopásként veszi nyilvántartásba, a család és a rokonok pedig hiába harcolnak az igazságért.
Tíz évvel később a réntartó hagyományok iránt elkötelezett Elsának egyszerre kell megküzdenie a saját közösségén belül azzal, ahogy az idősebb férfiak lekezelik a nőket, valamint a városi svédek körében atrocitásokig fajuló, számik elleni megvetéssel. Elsa a maga módján próbál harcolni a közössége jogaiért, de a hatóságok továbbra sem tesznek semmit az indulatok megfékezése érdekében. A kétségbeesés csendben növekszik mindenkiben. Elsában azonban valami végleg megtörik, amikor a rénszarvasborját megölő alak a saját házában támadja meg. A gyermekkor óta cipelt bűntudat, félelem, düh és fogadalom lavinaként tör ki belőle és vezeti egy végső, katasztrófával fenyegető döntéshez.
A svéd számi származású Ann-Helén Laestadius első felnőtteknek szóló regénye valós eseményeken alapul. A Lopás gyönyörű, együttérző óda az évszázados hagyományokhoz, egyben vad és izgalmas regény egy ritkán ábrázolt északi valóságról. Megrázóan mutatja be a modernitás és a globális felmelegedés a természettől függő pásztorközösségekre gyakorolt hatását, valamint a burjánzó fajgyűlölet következményeit is. A nemzetközi figyelmet keltő regényből a Netflix készített filmet.
Véleményem:
Vannak könyvek, amik egyből megszólítanak a címükkel, a borítójukkal és a témájukkal, és valahogy ösztönösen érzem, hogy olvasnom kell őket. Pontosan ezt éreztem, amikor először hallottam Ann-Helén Laestadius Lopás című regényéről, és mindenképpen szerettem volna megismerni a történetet, mielőtt a Netflixes sorozatot megnézném, ami készült belőle. Szerencsére egy blogturné keretében ezt meg is tehettem, a könyv pedig határozottan bekerült 2024 legérdekesebb, legkülönlegesebb olvasmányai közé. Ha valaki kedveli a lassan hömpölygő, az érzelmekre zsigeri szinten ható történeteket, szerintem bátran belevághat az Európa Kiadó gondozásában megjelent kötetbe.
A Lopás cselekménye 2008-ban kezdődik Svédország északi részén, egy olyan vidéken, ami a sarkkörön is túlnyúlik, és ahol nagy számban élnek számi őslakosok. Az ekkor kilencéves Elsa szüleivel és testvérével él, családja generációk óta rénszarvasokkal foglalkozik, így a kislány számára teljesen természetes ez az életforma, ez a mélységes egység a természettel. A történet mindjárt egy meghatározó és szörnyű eseménnyel indul, amikor egy nap Elsa egyedül látogat el a szarvasok karámjához. Meglátja ugyanis, hogy egy helyi férfi, Robert Isaksson meggyilkolta az egyik állatot, Elsát pedig megfenyegeti, hogy ha bárkinek szól, megöli őt is és a családját. Bár szülei értesítik a rendőrséget, a kislány képtelen elmondani, hogy látta az elkövetőt, de ami talán ennél is nagyobb baj, hogy ha elmondaná, akkor sem valószínű, hogy történne bármi, a rendőrség ugyanis régóta tétlenül nézi a hasonló bűncselekményeket - vagy ahogy ők nevezik, a lopásokat, hiszen még csak gyilkosságnak sem hajlandóak minősíteni az eseteket.
Attól a naptól fogva valami mélyen megváltozik Elsában, és fiatal kora ellenére kénytelen rájönni, hogy a világ, amiben él, se nem biztonságos, se nem igazságos. Az ország ezen távoli szegletében mindennapos a rasszizmus és a számikkal szembeni negatív diszkrimináció, ez világosan megmutatkozik abban is, hogy a rendőrség a hasonló esetekben még csak el sem hajlandó indítani a nyomozást. A könyv későbbi fejezeteiben Elsa már felnőtt, egyre határozottabban igyekszik fellépni a rendszer ellen, kiállni a rénszarvasokért és megállítani Robertet és a hozzá hasonlókat, viszont végig nagyon bizonytalan, hogy ezen igyekezetét siker fogja-e koronázni. Ezzel párhuzamosan bepillantást kaphatunk a számi közösség és Elsa családjának életébe is, és láthatjuk, hogy ott is súlyos nehézségekkel kell a lánynak megbirkóznia. A kemény élet, amit élnek, önmagában még megszokható (sőt, aki ebben él, nem is tudna mást elképzelni), viszont Elsának nem segít, hogy a családjában a legtöbb érzelmet nem mutatják ki, a problémák egy jelentős részét a szőnyeg alá söprik, ráadásul nőként a közösségen belül sincs ereje a szavainak. Sokrétű társadalmi problémát mutat be hát a regény, mindezt nagyon érzékenyen, egy különleges főszereplő nézőpontjából.
Elsa karaktere hamar a szívemhez nőtt, azzal együtt, hogy felnőve ő maga is kissé rideggé és keménnyé válik. Mégis végig megértjük őt, hiszen ott voltunk, láttuk, mekkora traumát kellett átélnie, aminek a feldolgozásához semmilyen segítséget nem kapott azoktól, akik a legközelebb állnak hozzá. Bár a családja szereti és törődnek vele, mégsem képesek megadni azt, amire szüksége van, ráadásul egyénenként is mindenki küszködik a saját belső démonaival. Elsa mellett nagyon izgalmas volt Robert figurája is, aki elképesztő kegyetlenséggel képes bántani a szarvasokat, ugyanakkor az írónő enged minket annyira bepillantani a múltjába, hogy megértsük, valószínűleg ő is olyan terhelt örökséget cipel magával, aminek fényében ha nem is elfogadható, de érthető a viselkedése. A regény, bár sokszor kifejezetten lassan halad, végig tele van feszültséggel, és őszintén nem tudtam, hogy katarzisra, vagy tragédiára számíthatok a végén.
Ann-Helén Laestadius nagyon érzékenyen ábrázolt egy összetett és izgalmas problémát. Mind kulturális, mind társadalmi vagy pszichológiai vonatkozásban nagyon érdekes ez a történet, én például nagyon keveset tudtam eddig a számik életmódjáról vagy akár arról, hogy Svédországban ilyen fokú rasszizmus is jelen van. De ugyanígy fontos dolgokat mutat be a könyv a családdal, barátsággal, a természettel való összhanggal és az elemeknek való kiszolgáltatottsággal kapcsolatban, így tényleg azt éreztem, hogy új nézőpontokat és ismereteket nyújt. Nagyon kíváncsi vagyok, milyen a belőle készült adaptáció, de az is biztos, hogy egy kicsit még várok vele, hagyom leülepedni magamban a történetet. Számomra igazán különleges élmény volt olvasni, de érdemes rászánni az időt, mert nem olyasmi, amit az ember ledarál, inkább érdemes hosszasan ízlelgetni és elmerülni ebben a hideg, nehéz, mégis szépséges világban.
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki szereti az összetett társadalmi és lélektani kérdésekről szóló, lassabb, mégis izgalmas történeteket.
Nyereményjáték:
A játékunk célja, hogy némileg megismerjük azt a népet, amiről a könyv szól. A feladatotok, hogy a Rafflecopter megfelelő helyén válaszoljatok az állomásokon feltett kérdésekre.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
Hogyan nevezik számi nyelven Lappföldet?
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése