Egy párizsi apartman (értékelés és nyereményjáték)

 

Guillaume Musso immáron hetedik regénye jelent meg a Park Kiadó gondozásában, és a francia szerző szokásához híven fordulatokban ezúttal sincs hiány. Egy párizsi apartman című könyvében két véletlen lakótárs ered egy tragikus sorsú festő nyomába, hogy megtalálják utolsó műveit – és talán valami mást is. 

Tartsatok a Blogturné Klub bloggereivel és nyerjétek meg a könyv egyik példányát a kiadó felajánlásából!

Kiadó: Park Kiadó, 2020

Oldalszám: 352 oldal

ISBN: 9789633556856

Eredeti cím: Un appartement à Paris

Fordító: Sárközy Éva

A könyvet ITT tudod megrendelni!

Fülszöveg:

Párizs, ​egy zöldellő fasor végén megbúvó műteremlakás.

Madeline azért bérelte ki, hogy félrevonuljon, és kipihenje magát. Egy félreértés miatt azonban a fiatal londoni rendőrnő mellé betoppan Gaspard, az emberkerülő író az Egyesült Államokból, aki magányt keres az íráshoz. Nincs más választásuk, mint néhány napig osztozni a lakáson.

A műhelyt még mindig áthatja korábbi tulajdonosa, a híres festő, Sean Lorenz színek és fények iránti szenvedélye. A művész, aki képtelen volt talpra állni, miután a kisfiát meggyilkolták, egy éve halt meg, három festményt hagyva maga után, amelyeknek nyoma veszett. A festő páratlan tehetsége és tragikus sorsa nem hagyja nyugodni Madeline-t és Gaspard-t, akik közösen erednek a remekművek nyomába.

Ahhoz azonban, hogy megfejtsék Sean Lorenz valódi titkát, saját démonaikkal kell megküzdeniük egy drámai nyomozás során, amely örökre megváltoztatja az életüket.

Guillaume Musso Franciaország első számú kedvence, regényeit több mint 40 nyelvre fordították le. Művei a világ minden táján vezetik az irodalmi sikerlistákat, kiadók és filmproducerek versengenek értük.

Véleményem:

Ez volt a negyedik, amit elolvastam Guillaume Musso regényei közül, ráadásul az Egy párizsi apartmanra külön kíváncsi voltam amiatt, hogy a cselekményben és a háttértörténetben központi szerepet tölt be a festészet. A korábbi olvasmányélményeim kifejezetten kellemesek voltak, azok a fajta krimik/thrillerek, amik hosszú órákra le tudják kötni az embert mozgalmas cselekményükkel és a karakterek sokoldalú ábrázolásával. A mostani regény számomra sokkal lassabban indult be, mint az eddigiek, bevallom, az elején féltem is, hogy ez most nem fog nálam működni, de szerencsére körülbelül a kötet harmadánál eléggé beindultak az események, és egy szuszra be is fejeztem. 

A történetben két főhőst is megismerünk, Mussora egyébként is jellemző, hogy több, fontosabb karakter szemszögét mutatja meg az olvasónak. Az egyik ilyen szereplő Madeline, aki korábban rendőrként dolgozott, azonban egy szerelmi csalódás után nagyon nehezen találja a helyét és csak sodródik az életben. A másik hősünk szintén nem túl vidám figura, Gaspard színdarab-író, aki cinikusan és kissé fásultan szemléli a világot és embertársait. A két karakternek látszólag az égvilágon semmi köze egymáshoz, mégis összeköti őket egy szerencsétlen (vagy szerencsés?) véletlen "baleset": egy adminisztratív hibának köszönhetően mindketten ugyanazt a párizsi apartmant foglalják le, amiben a híres festő, Sean Lorenz lakott és alkotott, mielőtt élete tragikus hirtelenséggel véget ért volna. Madeline és Gaspard a háta közepére sem kívánja a helyzetet és a másik társaságát, igyekeznek mielőbb megoldást találni a helyzetre, közben azonban Lorenz munkássága és az életét övező rejtélyek hirtelen teljesen beszippantják őket. Tudomásukra jut egy pletyka, miszerint a festő halála előtt még készített három képet, melyek, ha előkerülnek, felbecsülhetetlen értékűek lehetnek. Tökéletlen hőseink a kezdeti ellenszenv ellenére elkezdenek együttműködni, és egyre több érdekes információt és szomorú részletet tudnak meg a festő életéről. Kiderül, hogy Lorenz kisfia nem sokkal a művész halála előtt tragikus körülmények között elhunyt, ugyanakkor ezzel kapcsolatban is egyre több az ellentmondásos információ. Bár Madeline és Gaspard három festmény nyomába eredt, lehet, hogy egy sokkal szövevényesebb és sötétebb titokra bukkannak...

Amint mondtam, számomra az volt az egyetlen negatívum, hogy nagyon lassan indult be a történet, aminek okát részben értem, hiszen Musso a kötet első harmadában inkább a karaktereit próbálta megalapozni, illetve ellátott bennünket a kellő mennyiségű előzetes információval a rejtéllyel és Sean Lorenz életével kapcsolatban. Lehet, hogy csak én voltam olyan passzban, hogy nagyobb pörgésre és izgalmakra vágytam, főleg amiatt, hogy a szerző korábbi könyveinél azt tapasztaltam, hogy sokkal hamarabb belevág a lecsóba. Ettől függetlenül azért nem mondhatnám, hogy untam, főleg, hogy később bőségesen kárpótolva lettem, ami a cselekmény mozgalmasságát és az izgalmakat illeti. Tetszett, hogy a nyomozás és a rejtély középpontjában a festészet és festmények állnak. A szerző nagyon érzékletesen beszél kitalált művésze munkásságáról, teljesen olyan volt olvasni, mintha Lorenz valóban létező alkotó lett volna, és bár a regényben már nem találkozunk vele életében, mégis sikerült úgy összetenni a vele kapcsolatos információkat, emlékeket és elbeszéléseket, hogy ő lett a regény egyik legélőbb és leghitelesebb karaktere. 

A két főszereplőnk, Madeline és Gaspard szerethető párost alkot, mind a ketten magányosak, kiábrándultak, de a szívük mélyén mégis vágynak valamire, amiről már maguk sem hiszik egészen, hogy megérdemlik. Tetszett, hogy a közös nyomozás során egyre jobban kitárulkoztak mind egymás, mind az olvasó előtt, esendőségük és félelmeik, hibáik és rossz tulajdonságaik nagyon emberivé tették őket. Mussonál további pozitívum, hogy a mellékszereplőit sem sablonosan ábrázolja, legyen szó a híres festő özvegyéről, a hagyatékot kezelő galériatulajdonosról vagy egy apró festékbolt eladójáról, az író nagyon jól bánik a figuráival és igyekszik élettel megtölteni őket még a legapróbb jelenet erejéig is. A könyv utolsó harmadában aztán tényleg nagyon meglódul a cselekmény, és amikor már azt gondolnánk, hogy nagyjából kapisgáljuk, merre tart a végkifejlet, Musso csavar még párat az eseményeken, hogy alig győzzük kapkodni a fejünket. A végére minden kérdésünkre választ kapunk, a történet annak rendje és módja szerint le lesz zárva, más kérdés, hogy nekem picit felemás érzéseim voltak a befejezéssel és annak realitásával kapcsolatban - de ez már eléggé szubjektív dolog. 

Összességében egy nagyon korrektül megírt és felépített thrillert kaptam, szerethető karakterekkel, különleges helyszínekkel és csupa érdekességgel (muszáj megemlítenem, hogy imádom a fejezetek elején található idézeteket, amik mindig nagyon jól passzolnak az adott tartalomhoz), ami jó szórakozást nyújtott a kisebb hibái ellenére is. Négy elolvasott könyv után már értem, miért ennyire népszerű a francia szerző, és most már én is azzal a biztonságérzettel nyúlok a regényeihez, hogy tudom, még ha nem is lesz elsöprő kedvenc, biztos, hogy élvezni fogom. 

Értékelésem: 5/4
Kinek ajánlom? Ha valaki szereti a szerző könyveit, szerintem most sem fog csalódni, de teljesen alkalmas arra is ez a kötet, hogy ezzel kezdjük az ismerkedésünket Musso munkásságával. Ráadásul, még ha thriller is, van egy csöppnyi karácsonyi hangulata. :)

Nyereményjáték:

Guillaume Musso regénye ezúttal a festőművészet világába kalauzol bennünket. Játékunkban híres festményeket mutatunk, a ti feladatotok pedig, hogy megírjátok nekünk a mű készítőjének nevét. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Feladvány:

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

Blogturné Klub

12/06 A Szofisztikált Macska

12/08 Spirit Bliss Sárga könyves út

12/10 Flora the Sweaterist

12/12 Könyv és más

12/14 Readinspo

12/16 Booktastic Boglinc