Etelköz, 861. A szövetségbe tömörült magyarság harcias szomszédok szorításában él. Délen a besenyők, keleten a kazárok szőnek alattomos terveket, északon erősödik Kijev városállama.
Álmos, aki nemcsak kiváló hadvezér, de ragyogó politikus is, sztyeppeállamot kovácsol a vérszövetségből. Kíméletlenül visszavág a besenyőknek, segíti a kabar törzsek lázadását és csatlakozását a magyar szövetséghez, ugyanakkor keresi a kiutat az ellenség szorításából. Hű emberét, Karacs századost az ifjú Árpáddal együtt felderítésre küldi a Kárpátokon túlra, ahol a morva törzsek harcolnak a frank hűbéri uralom ellen. Karacs az ott élő baráti avar és magyar lakosságból sereget toboroz, majd csatlakozik a morvák nagyfejedelméhez. Sikerrel harcol a frankokkal, alaposan felderíti az új hazát, amikor azonban hazatér, nem örülhet maradéktalanul a sikernek…
A Honfoglalás sorozat második részében folytatódik a magyarság alakulóban lévő sztyeppeállamának története. Álmos sikeresen vezeti a nagyhatalommá váló szövetséget, birkózik a nehézségekkel, miközben új hazát keres, mert a „népek országútján” fekvő Etelköz nehezen védhető. A szerző továbbra sem mondai hősökről ír, nincs isteni segítség, könnyű megoldás, regényében hihetően elevenednek meg a korszak eseményei, esendő emberek szenvednek, küzdenek és érnek hősökké. Álmos ezekben az években válik a magyar történelem egyik legnagyobb alakjává, és teremti meg a magyar nemzetet.
Röviden összefoglalva, nem okozott csalódást. Urbánszki László ismételten bebizonyította, hogy fantasztikus mesélő, ezúttal is egy rendkívül mozgalmas történelmi kalandregénnyel gazdagodtunk általa. Aki ismeri és szereti a munkásságát, ezúttal sem nyúl mellé, ha elolvassa a kötetet. A Régi-új hazában hozza a szerzőtől már megszokott színvonalat és a rá jellemző sajátos stílusjegyeket, humort. Szívből ajánlom mindenkinek, akit érdekel, hogyan tengették hétköznapjaikat sztyeppei őseink, ugyanakkor, akit nem riaszt el az akkori élet keménysége a maga naturalista valójában.
A 960-as évek elején járunk, a törzsszövetség megköttetett. A történet több szálon indul meg és fut végig párhuzamosan az egész regényen. Míg az első kötet végén nagyfejedelemmé választott Álmos a sztyeppei nagypolitika forgatagában igyekszik megvédeni a törzseket a szomszédos birodalmaktól, addig Karacs és az ifjú Árpád felderítő feladatot kap. Nekik kell feltérképezniük a nyugatra fekvő nagy hegyeken túli területeket, alkalmasak-e a magyarok áttelepülésére. Mindeközben személyes sorsok miatt is izgulhatunk, egy besenyő horda által lerohant szálláshely túlélőinek, Hangának és a kis Koppándnak az életben maradásért folytatott küzdelmeit élhetjük át. A gyorsan váltakozó színek következtében még feszítettebb a tempó, még inkább olvastatják magukat a fejezetek. Mindhárom szál érdekfeszítő, eseményekben gazdag, feszültséggel teli. Van itt cselszövés, árulás, harc, küzdelem az elemekkel. A szerző nem bánik kesztyűs kézzel a szereplőivel, de hát miért is tenné? Nem ő kíméletlen, hanem maga az élet.
Ugyan a történelmi jelleg továbbra is vitathatatlan, döntően továbbra sem konkrét történelmi események mentén alakul a cselekmény. A szereplők közül csak a magyar és morva fejedelmek valós történelmi személyek, és ezúttal is meghatározó szerepet kap a fikció, a szerző fantáziája. Szerencsére Urbánszki László utóbbiból nem szenved hiányt. Rá jellemzően ismét a hétköznapi emberek szemén, cselekedetein keresztül mutatja be a kor jellemző sajátosságait, az akkori életet. Színes karakterei – legyenek azok emberek vagy állatok – könnyen utat találnak az olvasó szívéhez.
„Nőj
föl, Álmos fia Árpád, ideje férfivá válnod!”
Természetesen az első kötetben megismert kedvenceken (Karacson, Álmoson) kívül új szereplőkkel is gazdagodik a történet, de ami nekem a leginkább tetszett: Árpád karakterének fejlődése. A könyv elején még szinte infantilisnek mondható kiskamaszként jelenik meg a sorok között, ugyanakkor ambíciói már ekkor megmutatkoznak: nem kétséges, hogy apja után ő is versenybe kíván szállni a nagyfejedelmi címért, amihez túl kell szárnyalnia idősebb fivéreit. Vetélytársait ugyan nem ismerheti meg az olvasó, az ifjú Árpád alkalmassága hamar megmutatkozik. Ahogy halad előre a történet, ahogy egyre komolyabb és felelősségteljesebb feladatokat bíznak rá, úgy válik egyre érettebbé. Ügyessége, intelligenciája, vezetői képességei vitathatatlanok. Kölyökből férfi lesz, számomra egyértelműen ő volt a regény fő karaktere.
Összességében nekem ez a rész még jobban tetszett, mint az első kötet, így a már megszokott 10-es skálámon megadom a 10 pontot. Köszönöm a szerzőnek, hogy a kötet végén elhelyezett Utószóban ismét tisztázta a csúsztatásokat, és megosztotta velünk azokat a megfontolásokat, amik végigkísérték az alkotó munkáját. Nagyon várom a záró kötetet!
Huj, huj, hajrá!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése