Janikovszky Éva: Naplóm 1938-1944 (értékelés és nyereményjáték)

 

Janikovszky Éva neve mindannyiunk számára ismerősen cseng. Könyveit ma már 35 nyelven olvassák, műveiből folyamatosan készülnek fordítások, sőt újrafordítások is. Kedves és humoros történetei sokak számára volt meghatározó olvasmány. Most a Móra Kiadó jóvoltából elolvashatjuk az írónő naplóját. Tartsatok velünk és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott nyereménykönyv egyikét. 

Kiadó: Móra, 2020

Oldalszám: 200 oldal

ISBN: 9789634866664

A könyvet ITT tudod megrendelni!

Fülszöveg:

Ez a gyerekkori és fiatalkori napló, amelyet Janikovszky Éva tizenkét és tizennyolc éves kora között vezetett, az idei év egyik irodalmi szenzációja. A korabeli naplóbejegyzésekből kibomlik egy különlegesen érzékeny lány története, aki a világháború éveiben lett felnőtt, ebben az időszakban volt először igazán szerelmes, és miközben életre szóló barátságokat kötött, szembesült a vészkorszak legdurvább intézkedéseivel, amelyek a családját is érintették.

A későbbi írónő – akit ekkor még Kucses Évának hívtak – remek stílusban, a rá később is jellemző iróniával mesél osztálytársairól, barátairól, saját magáról, és persze tágabb otthonáról, Szegedről. A vidám gyermeki hang folyamatosan komolyodik, és a késői – 1943-as és 1944-es – bejegyzések már egy olyan fiatal nőt mutatnak, aki érettségével, intelligenciájával, műveltségével kitűnik kortársai közül, és ezért a nála idősebbek barátságát keresi. A kötet gazdag képanyaga a hagyatékban maradt fotókból, valamint korabeli dokumentumok alapján készült.

Véleményem:

Janikovszky Éva neve nagyon szorosan összekapcsolódik a gyerekkorommal. Anyukám negyven évig könyvtárosként dolgozott, én pedig nagyon sok időt töltöttem bent nála, és tisztán emlékszem arra a korszakra, amikor a gyerekkönyv-sarokban sorra faltam az írónő könyveit. A Kire ​ütött ez a gyerek?, a Felelj szépen, ha kérdeznek vagy az Örülj, hogy lány/fiú című kötetek nagy kedvenceim lettek, csakúgy, mint az Égigérő fű című film. Ebből adódóan szerettem volna többet tudni a könyvek mögött álló személyiségről és elolvasni ezt a naplót, nem csak azért, hogy Janikovszky Évát jobban megismerjem, hanem azért is, hogy hiteles korrajzot kapjak a 30-as/40-es évekről. 

Egy naplót olvasni mindig borzasztó intim dolog. Egyrészt ott van a gondolataimban, hogy amikor a szerzőjük papírra vetette az érzéseit, gondolatait, valószínűleg fogalma sem volt arról, hogy később azt emberek ezrei fogják elolvasni, így kicsit olyan, mintha "betolakodnánk" a legprivátabb zónájába. Másrészt ott van az is, hogy a napló nagyon szubjektív és személyes műfaj, amiben a szerzője a számára fontos és érdekes dolgokat írja le, ami nem feltétlenül lesz az olvasó számára is fontos vagy érdekes, főleg úgy, hogy a magyarázó háttér-információk (ki kicsoda, milyen kapcsolatban állnak a napló tulajdonosával stb.) sokszor hiányozhatnak. A másik oldalon viszont ott van a kíváncsiság, és az a kiváltságos érzés, hogy valami nagyon különlegesbe kaphatunk bepillantást, és olyan őszinte oldaláról ismerhetünk meg egy ismert vagy szeretett művészt, ami máshogyan nem lenne lehetséges. Nos, Janikovszky Éva naplója mindenképpen érdekes és személyes tapasztalat volt, még azzal együtt is, hogy bizonyos részei kevésbé kötöttek le. 

Fontos szem előtt tartani, hogy ezt a naplót a szerző 12 és 18 éves kora között írta, ez nagyrészt determinálja a felmerülő témákat és azok mélységét is. A kezdeti években egy jó kedélyű, nagyon intelligens, cserfes és szellemes kiskamasz képe bontakozik ki előttünk, aki kedveli a zsúrokat, a sétákat a szegedi korzón, a korcsolyázást és persze a könyveket. Izgul, hogy fog-e másnap felelni az iskolában,vagy hogy sikerül-e kibékülnie a barátnőjével. Már igen korán megmutatkozik a fiatal Éva érdeklődése a fiúk iránt, gyakorlatilag a napló jelentős részében azt követhetjük nyomon, hogy éppen ki tetszik neki, kit igyekszik kikosarazni vagy féltékennyé tenni, és általában mit gondol a környékbeli fiúkról. Bevallom, a napló ezen része engem egy idő után nem kötött le, annak ellenére, hogy ez a lehető legtermészetesebb állapot, amiben egy ilyen korú lány létezhet (az én 12 éves koromban írt naplóbejegyzéseim nagyjából hasonlóan néznek ki, de hát az is főleg nekem érdekes, aki megélte azokat az érzéseket és ismerte az illetőket). Ugyanakkor már a korai bejegyzésekben is nagyon tetszett, ahogy fel-felcsillant az írónő kitűnő humora és érzékletes jellemzései. 

Később számomra izgalmasabbá vált az olvasás, ahogy Éva egyre idősebb, úgy lesznek az írásai egyre kifinomultabbak, választékosabbak, nagyon érdekes dolog volt ezt így folyamatában látni, a fejlődést ennyire kézzelfoghatóan tapasztalni. Olvasás előtt arra számítottam, hogy kicsit nagyobb szerepet fognak kapni a bejegyzésekben a világháborús események, főleg amiatt, hogy az írónő családja maga is érintett volt a szörnyűségekben (nagyszüleit elhurcolták zsidó származásuk miatt), de inkább egyfajta áttünedező árnyékként jelennek meg a borzalmak: egy-egy légiriadó, egy nyilas fiú, akivel Éva beszélget, egy újságcikk a gettók kialakításáról. A kötet vége felé, amikor már a szinte felnőtt írónő szavait olvassuk, akkor kapunk egy kicsit azokból az érzésekből, amiket a háborús helyzet váltott ki belőle, számomra ezek alapján egy olyan fiatal nő képe bontakozott ki, aki nagyon erősen tartja magát, és igyekszik másokat is támogatni abban, hogy túléljék a túlélhetetlent. A kötet vége felé a bejegyzések el nem küldött levelekké változnak, melyekben ismét központi szerepet kap majd a (plátói) szerelem.

Ami nagyon erősen kiemelendő, az a kötet gyönyörű, elképesztően igényes kivitelezése. A szöveg mellett rengeteg eredeti dokumentumot találunk, akár részleteket az eredeti bejegyzésekből, akár fényképeket az írónőről, akár más koremlékeket. Nekem ezek nagyon tetszettek, sokkal jobban bele tudtam élni magam az adott korszakba, és a könyvet is tartalmasabbá, érdekesebbé tették. 

Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam, igaz, hogy voltak olyan részek, amik kevésbé álltak közel hozzám, de az ilyesmit igazán nem lehet felróni senkinek, pláne nem annak, aki ezeket a sorokat saját magának írta. Ha jól értettem, akkor várhatók még további kötetek is a naplókból, ezekre leszek majd igazán kíváncsi, mert úgy éreztem, a végére jutottunk el az írónő azon életszakaszába és stílusának olyan szintjére, amit akármeddig tudnék olvasni. Remélem, hamarosan megtehetem.

Értékelésem: 5/4
Kinek ajánlom? Azoknak, akiket érdekel Janikovszky Éva kamaszkora, illetve azoknak, akiket érdekelnek a bőséges képanyaggal ellátott naplók.

Nyereményjáték:

Janikovszky Éva könyvei mindannyiunk számára óriási kedvenc, gyermek és felnőttnek szóló könyvei máig töretlen népszerűségnek örvend. A mostani turné során az írónő többi írását elevenítjük fel. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy melyik könyvből származik az idézet.  

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Feladvány:

“Az, hogy elértünk egy bizonyos kort, még nem teszi szükségessé, hogy erre mások figyelmét is szándékosan felhívjuk. Vagy észreveszik, vagy nem.”

 

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:

12.14: Csak olvass!

12.16: Könyv és más

12.18: Flora the Sweaterist