A malamandra - Iszonyhomokos legendái 1. (értékelés és nyereményjáték)
A Könyvmolyképző Kiadó és Thomas Taylor jóvoltából ezúttal megismerkedhetünk a malamandra legendájával. Tartsatok négy bloggerünkkel a legendás lény nyomában, és a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó, 2024
Oldalszám: 232 oldal
Eredeti cím: Malamander
Fordította: Füleki Anna Lili
Illusztrálta: Thomas Taylor
ISBN: 9789635974863
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Ha valahol lehetséges a lehetetlen, akkor az Iszonypart.
Télen nem sok ember látogat Iszonypartra. Még a helyiek is elkerülik a tengerpartot, amikor leszáll az éj, és szél süvölt az Agyar Sziklák és a Leviatán csatahajó roncsa körül. Néhányan még ma is esküsznek rá, hogy látták arrafelé az irtóztató malamandrát…
Citromos Herbert, a Grand Nautilus Hotel talált tárgyasa tudja, hogy nem könnyû visszajuttatni az elveszett holmikat jogos tulajdonosukhoz. Különösen, ha nem valami veszik el, hanem valaki. Fokföldi Viola szüleinek tizenkét évvel ezelôtt veszett nyoma, és senki sem tudja, mi történt velük. A lány Herbit bízza meg, hogy segítsen megtalálni ôket. A nyomozás során rájönnek, hogy eltûnésüknek köze lehet a legendás tengeri szörnyhöz, a malamandrához.
Iszonypart mindig is hátborzongatóan rejtélyes hely volt, ahol különös történeteket mos ki a víz. Most viszont még furcsább lett…
Két gyerek, aki bátor elszántsággal vág neki, hogy egy régi legenda végére járjon. Csakhogy ebben a városban a legendák néha… harapnak.
Kövesd Herbit és Violát az izgalmas és veszélyes nyomozásban! A szerző a Harry Potter borítótervezője, aki immár saját művét is illusztrálta.
Véleményem:
Egy kalandos, tengeri szörnyes ifjúsági regény, ami egy Iszonypart nevű helyen játszódik? Ide vele! Nagyjából ennyivel össze lehet foglalni a gondolataimat, amikor először felkerült a radaromra Thomas Taylor A malamandra című kötete. Különösen a nagy hőségben kimondottan jól szokott csúszni ez a műfaj, így tehát reméltem, hogy egy újabb nagyszerű történettel gazdagodhatok. Most, hogy a kaland végére értem, elégedett és bizakodó vagyok: bár egy sorozat első részeként még érzem benne a kiaknázatlan lehetőségeket, ugyanakkor az eredeti ötletek, a szerethető karakterek és a klasszikus kalandregényeket idéző varázslatos lények és csavaros fordulatok együttesen meggyőztek arról, hogy ez egy olyan utazás lesz, amit továbbra is szeretnék folytatni Thomas Taylorral.
A regényünk egy különös helyen, Iszonyparton játszódik, ami tulajdonképpen egy tengerparti üdülőváros, de mi most a legnagyobb téli hidegben csöppenünk ide. Az egész történetet, személyesen minket, olvasókat szólítva meg, egy Citromos Herbert (azaz Herbi) nevű, tizenkét éves fiú meséli el, aki a Grand Nautilus Hotelben dolgozik a talált tárgyak gondnokaként. Egy nap Herbi összetalálkozik egy vele egykorú lánnyal, Violával, aki éppen egy nem túl bizalomgerjesztő fickó elől menekül, a fiú pedig valamiért úgy érzi, segítenie kell neki. Esténként a pincében ücsörögve és beszélgetve szép lassan ki is derül, mit keres Viola Iszonyparton, és miben számít Herbi segítségére.
Viola tizenkét esztendővel ezelőtt pontosan itt bukkant fel kisbabaként, amikor is a szülei eltűntek. Minden vágya, hogy megtudja, mi történhetett velük, ebben pedig Herbi segítségére számít, hiszen ki értene jobban az elveszett dolgokhoz, mint ő? Bár a fiú kicsit bizonytalan az ügy sikerét illetően, a szíve a helyén van, ezért mindent megtesz, hogy újdonsült barátja segítségére lehessen, azonban arra egyikük sem számít, hogy az ügy részletei egyre kacifántosabbak lesznek, ráadásul pedig egyre többször bukkan fel a helyi legendaként számon tartott titokzatos lény, a malamandra alakja. Ez a félig ember, félig hal teremtmény a mendemondák szerint minden évben egyszer tojást rak, és ha valakinek sikerül megszereznie ezt a tojást, annak teljesül a kívánsága. Nem meglepő módon ennek a lehetősége sok szereplőt csábít, viszont nem biztos, hogy mindenki tisztességes célokra használná a tojás erejét. Na de hogy kapcsolódnak Viola szülei a malamandrához, miért tűntek el tizenkét évvel ezelőtt, és egyáltalán mi igaz a sötétben elsuttogott történetekből? Ezekre a kérdésekre kapjuk meg részben a választ, ha ifjú hőseinkkel tartunk.
Sorozatindító kötetnek szerintem kifejezetten ígéretes volt ez a történet. Bár hivatalosan ketten vannak, számomra mégis Herbi volt a regény igazi főszereplője, nyilván részben azért, mert az ő nézőpontjából ismerjük meg a cselekményt, és így sokkal könnyebb azonosulni vele. Nekem borzasztóan tetszett a fiúcska személyisége, az, hogy akkor is képes józanul vagy bátran cselekedni, amikor nagyon is veszélyes a helyzet. Jól kiegészíti Viola vakmerőbb jellemét, amit nem is bántam, mert a lány egyelőre még nem lopta be magát olyan mélyen a szívembe, mint Herbi. A kötetben elég sok szereplőt felvonultat a szerző, akad itt furcsa tudós, kampókezű rosszfiú, könyvtárosnő és guberáló néni, nem beszélve a szálloda morcos igazgatójáról vagy remeteként élő tulajdonosáról. Egy picit úgy éreztem ezen a fronton, hogy a kevesebb több lett volna, mivel sok különböző történetszálba belekaptunk, hiába volt mindenki egyenként is érdekes, nem volt igazán terük kibontakozni. Azért abban mondjuk joggal lehet bízni, hogy a későbbi részekben ezt orvosolja a szerző, mindenesetre ez még a megbocsátható hibák közé tartozik szerintem.
A regény nyelvezete, stílusa igényes, olvasmányos, abszolút el tudom képzelni, hogy leköt egy kiskamaszt, én felnőttként is élveztem a történetet. A szerző saját illusztrációi viszonylag szerény képi anyagot jelentenek (főleg a fejezetek elején találunk kis rajzokat), viszont a borító külső és belső oldala egyaránt nagyon szép és színes. Bár sok kérdésünkre választ kapunk, akadnak még bőven elvarratlan szálak és rejtélyek, így nem kell félni attól, hogy a második rész majd nem hoz újdonságot. Nagyon tetszett, ahogy a történetbe belekeveredik a tengeri szörnyek és tengerészek világa, a malamandra legendája ötletes és jól kitalált volt, ráadásul külön izgalmas, hogy sokáig homály fedi az alakját, akár olyan szempontból is, hogy létezik-e egyáltalán. Remélem, hogy az egyébként öt kötetes sorozat többi része viszi majd tovább ezt a rejtélyes/legendás vonalat, mert határozottan ez volt a könyv egyik legnagyobb erőssége. Én összességében elégedett vagyok, ha nem is adok rá maximum pontot, ez most inkább annak szól, hogy érdeklődve várom a folytatást, ahol remélem, még jobban elmélyíti a szerző az egyébként jól lefektetett alapokat.
Értékelésem: 5/4
Kinek ajánlom? Kiskamasz kortól mindenkinek, aki szeretne egy kalandos, rejtélyekkel átszőtt ifjúsági regényt olvasni eredeti ötletekkel és szerethető főhőssel.
Nyereményjáték:
Ezúttal meg kell találnotok néhány elveszett tárgyat a bejegyzéseinkben. A feladatotok, hogy beírjátok a Rafflecopter megfelelő helyére, hogy az adott blog tulajdonosa milyen tárgyat rejtett el a bejegyzésében.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Állomáslista:
07. 09. Spirit Bliss Sárga könyves út
07. 11. Könyv és más
07. 13. Olvasónapló
07. 15. Milyen könyvet olvassak?
07. 17. Spirit Bliss Sárga könyves út – Extra
Megjegyzések
Megjegyzés küldése