A szív sötétje (értékelés és nyereményjáték)
Kevés szebb és örömtelibb időszak van egy nő életében, mint amikor megszületik az első gyermeke. De mi van akkor, ha ezt a köteléket megmérgezi valamilyen különös, baljós érzés? És mit tehet valaki anyaként, ha mindenki őt hibáztatja azért, hogy nem alakul ki a megfelelő kötődése a gyermekével? Ashley Audrain összetett, tabudöntögető és hátborzongató regénye az emberi lélek sötét kamráiba vezet minket, ahol egyre inkább belemerülünk a főhős nyomasztó, de zseniálisan ábrázolt világába. Tartsatok három bloggerünkkel A szív sötétje című kötet blogturnéján, és nyerjétek meg a Libri Kiadó által felajánlott példányt!
Kiadó: Libri, 2021
Oldalszám: 400 oldal
ISBN: 9789634336983
Eredeti cím: The Push
Fordította: Getto Katalin
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
Anya. Lánya. Angyal vagy szörnyeteg?
NEW YORK TIMES BESTSELLER
Blythe Connor eltökélt, hogy kislányának, Violetnek olyan melegszívű és szerető anyja lesz, amilyen neki nem adatott meg. Ám az anyaság első, kimerítő napjaiban meggyőződésévé válik, hogy valami nem stimmel a kisbabájával – nem úgy viselkedik, mint a többi újszülött, és ők ketten, anya és gyermeke képtelenek kötődni egymáshoz.
Vagy ez csak Blythe rögeszméje lenne?
A férje, Fox úgy gondolja, hogy csak képzelődik. S minél kevésbé hisz neki Fox, Blythe annál inkább úgy érzi, anyaként és feleségként is kudarcot vallott. A helyzet felemészti minden józanságát, s már saját magában sem bízik.
A kistestvér, Sam érkezése azonban mindent megváltoztat: Blythe magától értetődő módon kapcsolódik a kisbabához, és végre olyan anya lehet, amilyenről mindig is álmodott. Valóságos lehet ez az idill? Vagy a balsejtelem, ami Violet születésének pillanatától kísérti Blythe-ot, beigazolódik?
Mi van, ha az anyaság nem mindaz, amire mindig is vágytál, hanem mindaz, amitől mindig is rettegtél?
A szív sötétje letaglózó és elképesztően izgalmas regény, amely megkérdőjelez mindent, amit az anyaságról és a szülői szeretetről gondoltunk.
„Jól kigondolt, életszerűen megírt, magával ragadó… A szív sötétje éjfekete energiákkal turbózza fel az anyasággal kapcsolatos szorongásokat.” The Guardian
„Feszültséggel teli és félelmetes, mint egy hurrikán.” Newsweek
„Lendületes és iszonytató… Audrain tökéletes érzékkel ragadja meg azokat a látszólag jelentéktelen részleteket, amelyek mindent elmondanak egy kapcsolatról.” New York Times Book Review
„Valószínűleg én vagyok az egyetlen anya a világon, aki nem éli túl az első heteket. Az egyetlen, aki sosem épül fel a gátmetszésből. Az egyetlen anya, aki belehal a fájdalomba, amikor az újszülött fogínye éles pengeként vágja a mellbimbóját. Az egyetlen anya, aki képtelen úgy tenni, mintha ennyire kialvatlanul is működne az agya. Az egyetlen anya, aki azt gondolja, amikor ránéz a kislányára: Tűnj el! Szépen kérlek!”
ASHLEY AUDRAIN PR-szakértő Torontóban él a férjével és két gyermekével. A Penguin Books Canada kiadóvezetőjeként dolgozott, mielőtt megírta első regényét, A szív sötétjét, melynek jogait harmincnégy országban adták el, s amely az Entertainment Weekly, a Marie Claire és a Newsweek által is 2021 legjobban várt könyve lett.
Véleményem:
Ashley Audrain regényét azóta vártam, amióta először olvastam a fülszövegét, és azon ritka kötetek közé tartozott, amit abban a pillanatban elkezdtem - és 2 nap alatt be is fejeztem -, hogy megkaparintottam. Ugyan május végén talán még korai ilyet mondani, de a zsigereimben érzem, hogy A szív sötétje 2021 egyik legkiemelkedőbb olvasmányélménye volt, a nehéz téma és a végig nyomasztó és sötét atmoszféra ellenére (vagy részben pont amiatt) egy zseniálisan felépített és végigvitt történetben volt részem.
A regény főhőse Blythe, aki már a könyv legelején érezteti velünk, hogy ez nem egy vidám családi történet lesz, hanem egy tragikus és szomorú végkifejlethez vezető út bemutatása. A fejezetek az ő szemszögén keresztül íródtak, egyfajta vallomás vagy levél formájában, melyek elsődleges megszólítottja a férje, Fox. Már önmagában ez a fajta narráció elég baljós és borús színezetet ad a történetnek, azt azonban csak szép fokozatosan tudjuk meg, hogyan alakult a fiatal pár élete, hogyan működtek kezdetben házaspárként majd szülőkként, és mindeközben milyen belső folyamatok és harcok dúltak Blythe lelkében. Egyszóval megtudhatjuk, hogy valami, ami kezdetben olyan szépen indult, hogyan hullott az évek során darabjaira.
Már a fülszöveg sem árul zsákbamacskát azzal kapcsolatban, hogy a regény egyik központi témája az anyaság, annak is talán a legsötétebb oldala, amiről nem szívesen szokott senki beszélni. Amikor megszületik Blythe első gyermeke, a legelső pillanattól kezdve érzi, hogy valami nem stimmel, csak az a gondolat zakatol benne, hogy ez nagyon rossz ötlet volt. Bár később igyekszik kapcsolódni kislányához, Violethez, ez az esetek többségében egyáltalán nem sikerül, így a kettejük közötti kötődés hamar megsérül. Ha csak eddig a pontig tartana ki a téma, akkor még nem is lenne olyan egyedi vagy különleges a történet. Bár a társadalomban szerintem ez még mindig tabunak számít, nagyon gyakori, hogy egy édesanya a szülés után elbizonytalanodik a saját alkalmasságában, vagy akár abban is, hogy helyes döntést hozott-e a gyermekvállalással. Ma már nem ismeretlen a szülés utáni depresszió fogalma (bár úgy gondolom, egyáltalán nincs helyén kezelve és sokszor inkább szégyen és megvetés társul hozzá ahelyett, hogy a valódi, szakember által nyújtott segítséget és az érzelmi támogatás szerepét hangsúlyoznák), de Blythe esetében valami többről van szó. Ahogy Violet cseperedik, úgy érzi, van valami gonosz a kislányban, ami miatt egyszerűen képtelen arra, hogy szeresse. Bár próbálja kétségeit megosztani a férjével, Fox abszolút hárítja ezeket a jelzéseket, és leginkább feleségét hibáztatja amiatt, hogy nem igyekszik jobban, holott semmi más dolga nem lenne, mint a kislányukkal foglalkozni. Az első igazi fordulat akkor következik be, amikor pár év múlva megszületik a pár második gyermeke is, Blythe pedig azonnal érzi iránta azt a szeretetet, amit az elsőszülöttjénél is kellett volna. Ebben a komplex, fájdalmas és nehéz helyzetben csak idő kérdése, hogy mikor dől össze kártyavárként az egész család és Blythe élete.
Hol is kezdjem a pozitívumok felsorolását? Talán az első és legfontosabb dolog, amit imádtam ebben a regényben, hogy rendkívül összetetten mutat meg egy bonyolult kérdést, ráadásul úgy, hogy az olvasót is folyamatosan bizonytalanságban tartja. Blythe elbeszélései mellett színesítik a kötetet azok a visszaemlékezések, melyek a nő anyjáról és nagyanyjáról szólnak. Az ő történetükből világossá válik számunkra, hogy Blythe családjában már generációk óta probléma a nők kötődése, anyasághoz való viszonya, így pszichológiai magyarázatot kapunk arra, hogy a főszereplőnk miért gyötrődik ennyire ebben a helyzetben. Ugyanakkor a Violettel kapcsolatos jelenetek néha minket is elbizonytalanítanak, és néha mi is hajlunk afelé, hogy valami nem stimmel a kislánnyal. Közben láthatunk egy totálisan diszfunkcionálisan működő családot, amiben a férj, Fox egyáltalán nem megfelelő reakciókat ad bizonyos helyzetekre, ami azt illeti, néha annyira dühös voltam rá, hogy legszívesebben falhoz vágtam volna a könyvet. És akkor adva van a főhősünk, Blythe, aki rettentő hibákat vét és néha megbocsáthatatlan húzásai vannak anyaként, mégis annyira átéreztem a nyomorúságos helyzetét és a generációk óta hordozott sérüléseit, hogy leginkább csak sajnálatot tudtam érezni iránta.
A másik dolog, amit mindenképpen kiemelnék, a hihetetlenül erős hangulat és atmoszféra. Gyakorlatilag az első fejezettől kezdve folyamatosan ökölbe szorult a gyomrom, az írónő mesterien adagolta a feszültséget. Különösen Blythe és Violet közös jelenetei voltak nagyon erősek, olvasás közben végig rettenetesen rossz előérzetem volt és vártam, mikor történik valami szörnyűség. Arról most nem árulnék el többet, hogy a cselekmény pontosan milyen irányban halad tovább vagy hogyan végződik, de szerintem tökéletesen építkezett a történet és megfelelő lezárást kapott.
Összességében teljes szívvel csak ajánlani tudom ezt a könyvet, mert annak ellenére, hogy nehéz és megrázó, csodálatosan van megírva, egyszerre családtörténet, dráma és pszicho-thriller, ami az utolsó oldalakig fenntartja az érdeklődést. Nagyon remélem, hogy olvashatunk még Ashley Audraintól, mert számomra bebizonyította, hogy hihetetlenül tehetséges, problémaérzékeny és bátor író, aki képes teljesen egyedi történeteket alkotni.
Értékelésem: 5/5
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki bírja a rázósabb témákat, szerintem tényleg 2021 egyik legütősebb regénye.
Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki bírja a rázósabb témákat, szerintem tényleg 2021 egyik legütősebb regénye.
Nyereményjáték:
A regény központi témája az anyaság, ezért most hasonló regények nyomába eredünk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Feladvány:
“Habár a korához képest még mindig vékonyka volt, nemigen találkoztam olyannal, aki nála nagyobb metafizikai teret töltött volna ki. Valami barátságtalan gravitáció sosem hagyta elfeledni, hogy ott van, és ha nem is beszélt sokat, de folyton figyelt.”
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése