Holtak képei között (értékelés és nyereményjáték)
A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából, most egy igazán vérfagyasztó thrillert olvashatnak a műfaj kedvelői. Ha kíváncsiak vagytok John Nicholl történetére, akkor tartsatok velünk és ha nektek kedvez a szerencse, akkor meg is nyerhetitek a kötet egy példányát.
Kiadó: Könyvmolyképző, 2021
Oldalszám: 304 oldal
ISBN: 9789634577836
Eredeti cím: Portraits of the Dead
Fordító: Kovács Petra
A könyvet ITT tudod megrendelni!
Fülszöveg:
„Ő a halál hírnöke, a végzet sötét ruhás angyala,
és a szerencsétlenek, akiknek a hírt hozza,
már abban a pillanatban tudják ezt, ahogy meglátják.”
Emma nem tudta, mióta rejtőzött a férfi csendben és mozdulatlanul a hatalmas viktoriánus szekrényben az ő egyszemélyes ágya mellett. Nem tudta, mióta leselkedett rá nyálcsorgatva a két nehéz tölgyfa ajtó résén át, és mióta figyelte megbabonázva, ahogy Emma nyugtalan álomba merül. Nem tudta, mikor nyitotta ki az ajtókat, és lopakodott hozzá az éjszaka sötétjében.
Gravel nyomozó patthelyzetben találja magát, amikor a tizenkilenc éves helyi egyetemistát elrabolja és fogságba ejti egy szadista sorozatgyilkos, aki már öt fiatal nő kínzásáért és haláláért felel. Vajon megtalálja a lányt, és megállíthatja a gyilkost?
Minél nagyobb a gonoszság, annál halálosabb a játék.
Te meddig mennél el, ha az életed a tét?
Dermesztő, komor bizonytalansággal terhes pszichológiai
thriller, amitől garantáltan lerágod a körmödet.
Kapcsolj ki borzongással!
Véleményem:
A Könyvmolyképző Kiadó Kristály pöttyös könyvei általában tetszeni szoktak, zömmel olyan thrillereket olvashattam eddig, amik kellő feszültséggel, izgalommal és drámai hatással bírnak, ugyanakkor mégsem esnek a túl véres/brutális tartományba - egyszóval épp a komfortzónámba tartozó köteteket. Kíváncsian vártam John Nicholl Holtak képei között című regényét, egyrészt azért, mert mindig szívesen olvasok számomra eddig ismeretlen íróktól, másrészt pedig a fülszöveg alapján egy izgalmas, sorozatgyilkosos történetnek ígérkezett. Nos, a benyomásaimat leginkább a meglepő szóval tudnám jellemezni, sok minden tetszett, akadt olyasmi is, ami nem, de az biztos, hogy ez a könyv több szempontból szakított a tipikus forgatókönyvekkel.
Történetünk azzal kezdődik, hogy a tizenkilenc éves, kedves, tehetséges egyetemista lányt, Emmát elrabolja és fogságba ejti egy titokzatos idegen. Ott vagyunk a lánnyal az első pillanattól kezdve, és a későbbi fejezetekben is követhetjük rettenetes sorsát. A fogságban töltött idő alatt nem csupán a félelemmel és fájdalommal kell szembenéznie, hanem azzal a szörnyű igazsággal is, hogy elrablója már más, hozzá hasonló lányokat is elhozott titkos rejtekhelyére, akik vélhetően soha többé nem látták meg a napvilágot. Ezzel a szállal párhuzamosan követhetjük a rendőrségi nyomozást is, melyet a különc figura, Gravel nyomozó vezet. A kicsit mogorva, faragatlan, idősödő zsaru karaktere, bár lehetett volna kicsit jobban kidolgozott, mégis üde színfolt volt a szupertehetséges és jóképű nyomozók tengerében, akik általában a hasonló regényekben felbukkannak, nekem tetszett, hogy egy ilyen figura ered Emma nyomába. Végezetül akad egy harmadik nézőpont is, méghozzá a gyilkosé, akinek a gondolataiba egészen részletesen pillanthatunk bele, elmerülve ezzel egy tébolyodott, beteg és kegyetlen elme világában.
Nagyon nehéz most leltárba szednem mind a pozitívumokat, mind a negatívumokat, mivel mindkettő esetében sokról csak úgy tudnék beszélni, ha lespoilerezném a cselekményt, amit semmi esetre sem szeretnék. Azért így is akad egy-két megosztható dolog, amit a hiányosságokkal kezdenék. Először is, a hasonló regényekhez képest ebben a történetben valahogy egészen alkalmatlannak, inkompetensnek éreztem a rendőri munkát. Bár Grav és társa, Rankin nyomozó figurája szerethető is lehetett volna éppen a maga tökéletlenségében, valahogy nem éreztem, hogy igazán forognának a fogaskerekek a fejükben, nem volt jellemző a nyomozásra, hogy szép lassan az apró részletekből összeáll a teljes kép. Ha belegondolunk, lehet, hogy ez egyébként közelebb áll a realitáshoz, hiszen a thriller regények és sorozatok esetében néha minden túlságosan könnyen sikerül, a véletlenek mindig szerencsésen összejátszanak annak érdekében, hogy a lángelmék megfejtsék az eseteket. Szóval tulajdonképpen ez nem biztos, hogy negatívum, de nekem hiányzott a nyomozásból a dinamika, a "közös gondolkodás" és a szervezettség. A másik dolog, amit kicsit furcsának találtam, maga a gyilkos karaktere. Bár nem vagyok erre a területre specializálódott pszichológus, de számomra kicsit ellentmondásos volt a figurája, nem éreztem teljes összhangot a személyisége és a viselkedése között. Mondjuk ezt olvasás közben általában el tudtam engedni, és csak sodródtam az eseményekkel, mert azok azért szerencsére végig lekötötték a figyelmemet.
Ami viszont tagadhatatlan pozitívum, az a korábban említett sajátosság, miszerint a regény egyáltalán nem követi a tipikus sablonokat, amik ebben a műfajban jellemzőek. Olvasás közben jó néhány alkalommal meg tudott lepni a szerző, és az események egyáltalán nem olyan fordulatot vettek, mint amire számítottam. Pozitívumként emelném ki Emma karakterét is, aki nem egy tipikus áldozat, amikor vele vagyunk, megtapasztaljuk, hogy nagyon erős, bátor és kitartó fiatal nő, és nagyon drukkolunk azért, hogy sikerüljön megmenekülnie, még akkor is, ha ez az előzmények fényében nem kecsegtet túl sok reménnyel. A történet befejezése szintén nem olyanra sikeredett, amire számítottam, de ezt is pozitívumként emelném ki, hiszen az mindig jó, ha egy krimi/thriller esetében csőbe húz vagy meghökkent a szerző, itt pedig ez történt, különösen azzal, hogy jó néhány fontos szálat teljesen szándékosan nem varr el, az olvasó meg törődjön bele, hiszen ilyen az életben is előfordul. A szöveg minősége szintén vegyes benyomásokat keltett bennem. Az tény, hogy olvasmányos és gyorsan lehetett vele haladni, de a párbeszédek és leíró részek esetében néha úgy éreztem, ennél jobban is kifejezhette volna magát az író. Ettől függetlenül elszórakoztatott és lekötött, csak éppen nem olyan volt, ami magasan kiemelné a műfajon belüli hasonló történetekből.
Összességében tehát nehéz értékelni ezt a könyvet - főleg a pontok szintjén -, még én is emésztgetem, hányadán állok vele. Amiatt viszont elnézőbb vagyok, hogy tényleg meg tudott lepni, szerintem az író szándékosan nem akarta a kliséket használni, és olyan történetet próbált alkotni, ami sok szempontból (nem mindegyikből!) realistább és valószínűbb, mint a thrillerek forgatókönyvei általában. Én ha újra találkoznék John Nicholl nevével, biztos, hogy másodszor is megadnám neki az esélyt, nagyon kíváncsi lennék, hogy a nekem tetsző húzásai mennyire általánosan jellemzőek a többi regényében. Egy szó, mint száz, bár több dolog hiányzott, legfőképp az a feszültség, amitől az ember tövig rágja a körmét, de cserébe nem volt tucatkönyv, amit mindig értékelek.
Értékelésem: 5/3,5
Kinek ajánlom? Azoknak, akik unják a hasonló kaptafára készült sorozatgyilkosos/nyomozós sztorikat, és szeretnének valami szokatlanabb, a fő csapásoktól eltérőbb darabot olvasni.
Nyereményjáték:
Nyereményjáték:
A Holtak képei között című könyv egyik szereplője egy gátlástalan sorozatgyilkos. Ebben a turnéban nincs más dolgotok, mint képről felismerni az ismert sorozatgyilkosokat és a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a nevüket.
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Feladvány:
Állomáslista:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése